Variációk a népirtásra

A népirtás vagy genocidium a nemzetközi jog viszonylag új keletű, és eltérően interpretált, számos magát áldozatnak tekintő nép érzékenységét érintő fogalma. Nevesebb magyar politikusok, jogászok és történészek mindeddig nem foglaltak állást a genocidiumok különböző formáiról, egészen mostanáig. Az történt ugyanis, hogy holokauszt a neves hazai történésze, Karsai László 2025. január 18-án egy, az interneten hallható hozzászólásában kijelentette: az Izraelt sújtó 2023 október 7-i támadást követő, a gázai övezet ellen irányuló válaszcsapás népirtás volt. És ezt nem akárki, hanem a számos díjjal elismert egyetemi tanár, több tucat könyv szerzője, az MTA doktora, a magyarországi Jad Vashem kutatócsoport vezetője állította.

Eszerint a történelem legnagyobb népirtásának túlélői és utódaik maguk is népirtást hajtottak végre, vagyis ha úgy vesszük, a zsidók sem különbek a náciknál. És ezt nem Novák Előd, a Mi Hazánk nevű párt képviselője mondta, aki többször hangoztatta ezt a felháborító ostobaságot. Nem a Mérce című balos internetes portál munkatársa állította ezt, hanem egy holokauszt-történész. Érdemes feltenni a kérdést: mit szólnak ehhez a Jeruzsálemben, a Herzl hegyen, a Jad Vashemben?

Érdemes ide idézni a népirtás (genocidium) pontos meghatározását, melyet a zsidó származású lengyel jogász, Raphael Lemkin (1900–1959) úgy írt le, mint a szisztematikus öldöklést megvalósító, ezen belül főleg az európai zsidóság elpusztítására irányuló náci politikát. A görög faj- vagy törzs- jelentésű geno- előtag, valamint az ölésre utaló latin -cide utótag összeillesztésével megalkotta a „genocídium” szót. A fogalmat Lemkin így definiálta: „különböző cselekedetek összehangolt tervezete, mely egyes népcsoportok alapvető létfeltételeinek elpusztítására irányul azzal a céllal, hogy magukat a népcsoportokat semmisítsék meg”. 

Az ENSZ által 1950 október 14-én elfogadott egyezmény a Népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről így határozza meg a genociumot: „Népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

• (a) a csoport tagjainak megölése;
• (b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
• (c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;
• (d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása;
• (e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele.”

Lehet vitatkozni azon, hogy az a tömeggyilkosság, melyek 1970-es években a Vörös Khmerek Kambodzsában, majd az 1990-es években hutuk miliciák Ruandában, illetve a szerb szabadcsapatok Srebrenicában követtek el, kimerítette-e a népirtás definícióját. Tény, hogy mind a kambodzsai, mint a ruandai, mind a boszniai tömeggyilkosságok elkövetői ellen ítéleteket hozott a Hágai Nemzetközi Bíróság, népirtás bűnében marasztalva el a vádlottakat. Ugyanez a bíróság azonban nem ítélte el Izraelt, bár több, politikai indíttatású keresetet adtak be ebben az ügyben Hágában. Tekintettel azonban arra, hogy az immár évszázados múltra visszatekintő konfliktusban szinte lehetetlen egyoldalúan elmarasztalni az egyik vagy a másik felet, és Izrael amúgy sem ismeri el a bíróság illetékességét, ahogy az Egyesült Államok sem, sőt már Magyarország is fontolgatja a kilépését a kompromittálódott testületből, felelősen nem lehet állást foglalni abban az ügyben, hogy Gázában történt-e genocídum, vagy sem.

Ha azonban a józan paraszti ésszel ítéljük meg az egész problémát, fel lehet tenni a kérdést: bár Izraelt sok esetben vádolták már népirtással, hogyan lehetséges, hogy az egykori brit Palesztina mandátum, és a később Izrael területén élő arabok száma, mely az 1940-es években 400 000 főt tett ki, napjainkra meghaladja a három milliót? Ugyanakkor a gázai övezet lakossága is a többszörösére nőtt, és jelenleg valószínűleg meghaladja a kétmilliót. Megközelítően pontos adatokkal csak a azokról az izraeli halottakról rendelkezünk, akik a Hamász 2023. október 7-i támadásának estek áldozatul: a NOVA fesztivál területén és a környező kibucokban mintegy 1200, név szerint azonosított halottat találtak, ehhez jönnek az elrabolt, és eddig csak részben kiszabadított túszok.  Viszont az izraeli hadsereg megtorló akcióinak áldozatul esett mintegy 40 ezer palesztinból nem tudjuk, mennyi volt a terrorista, és mennyi a civil, különös tekintettel arra, hogy az utóbbiakat előszeretettel használta fel a Hamász „élő pajzsnak”.   

Izrael mindent megtett, hogy a katonai csapások megkíméljék a palesztin civileket, biztosítja számukra azt is, hogy eljussanak hozzájuk az élelmiszer-szállítmányok. Lehet-e ilyen körülmények között arról beszélni, hogy a zsidó állam népirtást hajtott végre? És állíthatja ezt Karsai László, a legismertebb hazai holokauszttörténész? 

A szerző történész, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Robbanás az izraeli légitámadás során Gáza városban 2023. október 9-én. Fotó: Sameh Rahmi / NurPhoto / Getty Images)