Mire készül az Orbán-kormány? Miben sántikál a Fidesz?

Mint arról az Index is beszámolt, a Fidesz parlamenti frakciója március 11-én késő éjszaka benyújtotta az Alaptörvény tizenötödik módosítását, valamint azzal összefüggésben fideszes és KDNP-s képviselők huszonhat különféle törvényt érintő módosítási csomagot is. Azért hangsúlyozandó a valamint, mert mintha az Alaptörvény módosítását vehemensen bíráló ellenzéki szereplők nem vették volna a fáradságot a törvénycsomag tanulmányozására és különösen a két indítvány összevetésére, együttes értékelésére. Nem könnyű feladat, kétségtelen.

A legkeményebb kritikákat az Alaptörvény-módosításnak a különleges jogrendre vonatkozó része kapta. Két markáns véleményt (hvg.hu, magyarnarancs.hu) idézünk.

A hvg.hu cikke már címében hirdeti, hogy az Alaptörvényben rejtett módosítás van, és akár kisebbségi kormányként is fenntarthatja a Fidesz a veszélyhelyzetet és a rendeleti kormányzást. Első mondata szerint pedig a kormány örökké fenntarthatja a háborús veszélyhelyzetet, és ehhez ezentúl nem kell az Országgyűlés kétharmados többségének jóváhagyása sem.

A törvénymódosítási csomag tanulmányozására már nem jutott idő. Erről tanúskodik a Fidesz-frakció pontosítására adott válasz: „Mivel a jogszabálytervezet szövege nem egyértelmű, pontosító kérdéseket küldtünk, például arról, hogy veszélyhelyzetben a kormányt megillető háromféle döntési típus közül valóban csak kettőre vonatkozna-e az említett parlamenti felhatalmazás, ahogyan az a szövegből érthető, illetve minden egyes döntésnél külön kellene-e kétharmados felhatalmazást kérni, mert nem ez olvasható ki a szövegből, pláne, hogy nem minden változtatás érint kétharmados törvényt. Választ nem kaptunk.”

A legnagyobb kereszttűzbe az Alaptörvény 51. cikkének módosítása került, amely így szól:

A kormány szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos esemény – különösen elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség – esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdethet ki.

A hvg.hu írása szerint itt rejtett módosítás történt. „Furcsa, figyelemelterelő megoldás, hogy a benyújtott módosítás nem a kiiktatásra javasolt pontokat törli – a valódi szándékot tükrözően –, hanem az amúgy meghagyott rész változatlan fenntartását javasolja, és mintegy mellékesen törli a többi bekezdést.” Álmélkodás előtt érdemes lett volna utánanézni, hogy a jogalkotó ilyen esetekben milyen kodifikációs megoldást alkalmaz. Ugyanezt. A módosítási indítvány sohasem a törölni (elrejteni) kívánt szöveget tartalmazza, hanem csak a törlés után hatályos rendelkezést. Nem bűvészmutatvány összevetni az eredeti és a módosítás utáni szöveget.

Eltekintve most a jogalkotói szándéktól és a kissé egyoldalú ellenzéki interpretáció(k)tól: sem az Alaptörvény módosításában, sem az annak végrehajtásával összefüggő törvénymódosításokban nem szerepel szövegszerűen a Fidesz vagy az Orbán-kormány. Csak a kormány. Mondhatjuk, hogy a mindenkori kormány. A hvg.hu cikke ráadásul rendkívül pesszimista is, mert szerinte az Alaptörvény módosítása után akár kisebbségi kormányként is fenntarthatja a Fidesz a veszélyhelyzetet és a rendeleti kormányzást, örökké fenntarthatja a háborús veszélyhelyzetet.

Most külön ne foglalkozzunk azzal, hogy a cikk szerzője mire alapozva tudja vizionálni egy kisebbségi kormányról a háborús veszélyhelyzet örökké fenntartását, azzal viszont igen, miért úgy viselkedik, mint a viccbéli Pistike, akinek, mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe: „a kormánypárt akár örökké fenntarthatja a számára kényelmes rendeleti kormányzást valamilyen veszélyhelyzetre hivatkozva”.

Esetleg nem arról van szó, hogy a kormánypárt a kétharmadon túli időkre is gondolva csak fenn akarja tartani a kormányozhatóságot. Hogy háborús veszélyhelyzetben az egyszerű parlamenti többséggel rendelkező (nem kisebbségi!) kormány ne váljon béna kacsává, amikor minden egyes intézkedéséhez kétharmados felhatalmazásért kelljen folyamodnia az ellenzékhez.

Vice versa. Hiszen ne feledkezzünk meg, egy év múlva parlamenti választások lesznek, és a közvélemény-kutatások szerint jelenleg az ellenzék áll közelebb a kormányalakításhoz. És ha az ellenzék alakíthatna kormányt, akkor az ő mozgásterét bővítené az Alaptörvény-módosítás. De ez a variáns egyik ellenzéki kritikus fejében sem fordult meg.

Mészáros Gábor alkotmányjogászéban sem, aki a magyarnarancs.hu-nak adott interjújában nem fukarkodott a jelzőkkel. A Pécsi Tudományegyetem adjunktusa – nem tudni, milyen szakmai megfontolásból – a törvénymódosítást maszlagnak, ördöginek, végiggondolatlan politikai pamfletnek minősítette, amelynek elfogadásával „belépünk a diktatúra kapuján”.

Az árnyalatnyi különbséget a rendszerváltozás alapító atyái is észlelték, amikor az akkori kormányzó párt (MDF) 1990. április 29-én megállapodást kötött a legnagyobb ellenzéki párttal (SZDSZ). Az úgynevezett Antall–Tölgyessy-paktum öt pontból és négy mellékletből állt. Mivel úgy ítélték meg, hogy az ország kormányozhatósága veszélyben van, ezért – ahogy Schiffer András fogalmazott – „a paktum lényegében technikai akadályokat hárított el”. Mindenesetre a megállapodásból következő alkotmánymódosításokat és más törvényeket a két párt képviselői fegyelmezetten megszavazták.

A szerző az Index újságírója.

(Borítókép:  Szollár Zsófi / Index)