Besurranó etikázás

"Most legalább nem basztathattok minket szerkesztőileg, hogy balra húz a lap, mint a Fidesz alatt" - mondta B. kolléga nevetve, miután az MTI kiadta Kovács László Index-fikázó szövegét, aminél jobb ingyenreklámot a jelenlegi helyzetben a pártelnök úr nem is nagyon csinálhatott volna nekünk. Hát tényleg nem húz arra (a jó lap mindig ellenzékben van, mondogatta első főszerkesztőm annak idején), bár a mélymagyarkodó gratulációkkal az Önök helyében azért még megvárnám, míg a polgári körök nyilatkozatban üdvözlik, hogy a beépülős módszerrel infiltráltuk a Demokrácia Központot, ahol Kövér László az ellenség szeretetének krisztusi parancsáról szónokolt az egybegyűlt kampányaktivisták előtt. Dehát a sztori amúgy teljesen rendben van, leszámítva a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) érthetetlen és értelmezhetetlen, és azóta nemhogy vissza nem vont, de kiegészített nyilatkozatát, amin az alábbiakban azért még rugóznánk egy kicsit.

A Magyar Írószövetség kilépéssorozatba torkollott Döbrentei-botránya óta tudjuk (például Kertész Imrétől), hogy "az Írószövetség, amely a pártállami diktatúra idején olykor testületileg kiállt az írói s az általános szabadságjogok mellett, mára a Kádár-éra megcsontosodott maradványává korcsosult. Választmányában, vezetőségében olyan értelmiségiek kerültek többségi helyzetbe, akiknek a régi nómenklatúra meghosszabbítása, illetve egy új nómenklatúra létrehozása áll érdekükben. [...] Az Írószövetség azonban csak úgy tudja megőrizni, illetve átmenteni a pártállami diktatúrától kialkudott kiváltságait, ha azt a látszatot kelti, hogy egyedül ő képviseli a magyar irodalom teljességét. Így jutottak többségi helyzetbe azok, akiknek a régi struktúra befagyasztása a céljuk. Ezt panaszolják levelükben a Szövetségből most kilépett írók is: Meggyőződésünk, hogy az Írószövetség tagjainak jelentős része nem ért egyet a kirekesztő nézetekkel, de ezt az álláspontját a Szövetség mai struktúrájában nem tudja érvényesíteni."

Joggal keltheti azt a látszatot, hogy egyedül ő képviseli a magyar újságírás teljességét

A Magyar Újságírók Országos Szövetségét mindeddig elkerülték a botrányok, joggal keltheti azt a látszatot, hogy egyedül ő képviseli a magyar újságírás teljességét. A rendszerváltás óta politikai alapon létrejött különutas fantomszervezetektől (Magyar Újságírók Közössége stb.) eddig nagyjából csak annyi tellett, hogy a MÚOSZ-szal közös nyilatkozatban tiltakozzanak például a valóságshow-k szereplőinek újságírói szerepeltetése ellen, vagy kurátorokat delegáljanak a közmédiumokhoz. Még "közös etikai alapelvekben" is meg bírtak egyezni a MÚOSZ-szal, melyek szerint sérti az újságírói etikát például "a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet sértő fényképezés stb." Ezt a passzust fordította most az Index ellen dr. Halák László, a MÚOSZ etikai bizottságának kézi vezérlésű elnöke, aki a Magyar Sajtó című MÚOSZ-lap online verziójának kérésére kiegészítette az Index-ügyben adott MTI-nyilatkozatát:

"A Közös Etikai Alapelvek 6.§-ában előírja, hogy csak törvényes és etikus eszközökkel szerezhető információ. Példaként felsorolja a rejtett kamerát, a mikrofont és a fényképezést. Bár a felsorolásban nem szerepel a besurranó újságírás, egy percig sem lehet kétséges, hogy sérti a sajtó szabadságát, ha a jelenlévők nem tudnak arról, amit mondanak, az majd a nyilvánosság előtt is olvasható lesz. A MÚOSZ Újságírók Etikai Kódexe című dokumentuma közvetetten tiltja ezt, hiszen számos vonatkozásban védelmezi a nyilatkozók jogát, hogy meghatározzák, milyen szavakkal, mondatokkal fejezik ki véleményüket. Csak nyilvános rendezvényről szabad engedély nélkül tudósítani. Ez az esemény pedig nem volt az."

Felháborítónak tartjuk a módot, ahogyan az Index el lett meszelve etikailag

A MÚOSZ doktor Halák elnökölte etikai bizottsága utoljára a Népszabadság által közölt hamis Teller-levél ügyében hallatta hangját, "szigorú megrovásban" részesítve Eötvös Pál elnök-főszerkesztőt, aki ma már a MÚOSZ elnöke. Ebből persze nem kívánunk messzemenő következtetéseket levonni az Index-stáb MÚOSZ-beli karrierlehetőségeire vonatkozóan, viszont felháborítónak tartjuk a módot, ahogyan az Index - doktor Eötvössel ellentétben tárgyalás nélkül - el lett meszelve etikailag. Doktor Halák egy új fogalom kiagyalására sem volt rest a vélelmezhetően pártelnöki sugallatra született statáriális verdiktje alátámasztására. Besurranó újságírás, ízlelgessük ezt a szép új szakkifejezést, és ismerkedjünk meg a kontextusával.

Az első besurranó újságíró Nellie Bly néven publikált (még a neve sem volt igazi, igazából Elizabeth Jane Cochrannek hívták, mecsoda etikátlanság!) bizonyos Joseph Pulitzer szenzációhajhász lapjában, a New York Worldben a XIX. század végén. Először egy elmegyógyintézetbe surrant be Nellie, mintegy mellesleg megteremtve az oknyomozó újságírás műfaját. Egy másik hírhedt besurranót Günther Wallraffnak hívnak, ő nem átallotta török vendégmunkásnak álcázni magát az újraegyesítés előtti NSZK munkaerőpiacán. Hunter S. Thompson, a Rolling Stone besurranó riportere, a magát gonzónak nevező újságírói stílus alapítója addig narkózott a Hell's Angels kötelékébe tartozó motoros bandákkal, míg úgy nem maradt egy életre.

Ezek az etikátlan bűnözők azóta divatot csináltak, az Egyesült Államokban a CBS 60 Minutes című tévéműsor rejtett kamerás stábjai például televíziós és újságírói díjak egész sorát söpörték be az elmúlt közel 40 év során. Tavaly egy Mark Daly nevű etikátlan kontár kényszerítette bocsánatkérésre a brit belügyminisztert, miután a testére erősített kép-, és hangrögzítő berendezésekkel manipulálva nyolc hónapot töltött az angol rendőrség kötelékében a BBC besurranó riportereként.

Besurranó újságírás, ízlelgessük ezt a szép új szakkifejezést

De félre a tréfát! Ha ehhez képest ma, Magyarországon nem csak a pártelnök-külügyminiszter - aki az Index riportjára reagálva első körben elismerte ugye, hogy "összességében megfelel a valóságnak az, ami az Indexen a kampányfelkészítőről olvasható" -, de a MÚOSZ szerint is etikátlan, hogy az Index "besurranó riportere" egy közpénzből működő párt közpénzből bonyolított választási kampánya előtt inkognitóban rögzíti a magyar szocialisták pártigazgatójának a párt kampánystábja előtt elhangzott, mindenféle előképzettség és doktori cím nélkül is bátran etikátlannak minősíthető kijelentéseit ("Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek [...] a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság." stb.), ha tehát ebben a helyzetben a MÚOSZ szerint mi vagyunk az etikátlanok, nem pedig Tóbiás pártigazgató, vagy az egy nyilatkozaton belül az Index sztorijának hitelességét elismerő, majd a lapot lehazugozó pártelnök, akkor le kell vonnunk a szomorú konklúziót: az újságírókat kényszervállalkozói státuszba kényszerítő tulajdonosi gyakorlat, és más égető közös problémák ellen is bevallottan tehetetlen MÚOSZ nem az újságírás haladó hagyományait, és nem a magyar újságírók érdekeit képviseli.

Hanem valami egészen mást: az újságírókat-médiamunkásokat svédasztalnál etető, munkáltatójukat vélelmezett politikai hovatartozása szerint osztályozó, őket magukat mikrofonállványnak tekintő mentalitást, amit, ha nem viszolygunk a közhelyektől, nyugodtan nevezhetünk a Kádár-éra megcsontosodott maradványának is. Meggyőződésem, hogy a szóban forgó ügyben a MÚOSZ tagságának jelentős része nem ért egyet doktor Halák szakmai szempontból nyilvánvaló kihívásokkal küzdő álláspontjával, de Kertész Imrével szólva "ezt az álláspontját a Szövetség mai struktúrájában nem tudja érvényesíteni".

Munkáltatójukat vélelmezett politikai hovatartozása szerint osztályozó, őket magukat mikrofonállványnak tekintő mentalitást

Ha igaz a régi közhely, hogy az újságíró azért ír, hogy éljen, az író pedig azért él, hogy írjon, az élet megy tovább, ennyiben maradunk. Ha viszont az újságírás nem csak szakma, hanem esetleg hivatás, akkor a MÚOSZ tagsága észreveszi, hogy itt egy napi több százezres olvasótáború, a legtöbb magyar napilapot maga mögé utasító "példányszámú", mégis a klasszikus újságírás szabályai szerint működő orgánumot ítéltek el tárgyalás nélkül, pártpolitikai alapon, és - politikai meggyőződésétől függetlenül - felháborodottan tiltakozik. Ugyanezt teszik a Táncsics nevével kampányoló magyar liberálisok, és a MÚOSZ etikai bizottságának jó érzésű, nem a Köztársaság térről távvezérelt tagjai. Kilépésre egyelőre senkit nem buzdítanánk, menjen a fenébe a doktor Halák!