Kitől terhes Demszky Gábor?

Demszky Gábor múlt hétfőn reggel arra ébredt, hogy áldott állapotban van.

Ahogy kinyitotta a szemét, biztos volt a dologban, de nem volt ideje megvenni a tesztet, délután meg rendőröket kellett kitüntetnie. Ahogy a Városháza díszterembe lépve meglátta az egyik tiszt zubbony alól kivillanó szolgálati viperáját, elkapta a szédülés, majd a következő pillanatban veszettül megkívánta Bodrácska János összegyűjtött aforizmáit. Ki kellett mennie a folyosóra, hogy remegő kézzel belelapozhasson a mindig a belső zsebében tartott kötetbe a zsírosra olvasott tömegoszlatós fejezetnél. Az ujjbegyével végigsimított a Gergényi Pétert ábrázoló malacképeslapon, amit könyvjelzőnek használt, megnyugodva visszament a díszterembe, aztán tárcsázta az SZDSZ-es bölcseket, hogy baj van.

A budakeszi társasházi lakás hálószobájában szívmelengető látvány fogadta a bölcseket. Az ágyban sápadt arccal ott feküdt a láthatóan pocakosodó Demszky, az ágy lábánál, a fotelben pedig Weinek Leonárd, az apródfrizurájáról ismert zuglói polgármester hevert, szintén sápadtan és dudorodó pocakkal. A párosnak Bojár Iván András tanácsnok Gryllus Vilmos-dalokat énekelt.

– Kitől van a gyerek? – kérdezte azonnal a tárgyra térve Kuncze exelnök, akinek most már úgyis minden mindegy.
– Ártatlan vagyok. Azt csak a Bőhm terjesztette, ahogy azért formáztam volna meg az irodámban a Meztelenül pihenő rohamrendőrök című szoborkompozíciót – védekezett Demszky.
– Nem lehetünk sikeresek, ha a frontembereink a szülőszobában vitézkednek a politikai aréna helyett – mormogta borúsan Kóka pártelnök, majd idegességében tőkét emelt.
– Na de közel sem mindegy, ki az apuka.
– Mit kérdezgeted? Hát nyilván neki is a Feritől van.
– Hogyhogy, neki is?

– Felejtsd el. Most összefogásra van szükség. Szóval a kérdés nem az, hogy kitől van, hanem hogy mit csináljunk most. Az egy dolog, hogy sikerült egy olyan népszerű kulcsszóval azonosítanunk a pártot, mint a „több-biztosítós modell”. Kajálni fogják az emberek. Népszerűbbek leszünk, mint a Black Eyed Peas. De egy balkézről való gyereket nem tudunk elviselni. Molnár elvtárs, bocsánat, Molnár Lajos barátunk talán tud segíteni.

– Máris egy jó hírrel tudom kezdeni. Amíg beszélgettetek, megnéztem Weinek Leonárdot, és ő csak álterhes – közölte vidoran az egészségügyi miniszter. – Minden eshetőségre készen hoztam magammal egy hordozható ultrahangkészüléket. Gyere, Gábor, most bekenem ezzel a zselével a hasadat, és így szépen ráteszem a vevőfejet.

Kóka pártelnök izgatottan kukucskált Molnár hóna alatt:
– Te Lajos, a koalíciós partner érzékenységére tekintettel talán jobb lenne, ha a Horn Gabi végezné el ezt a vizsgálatot.

A befolyásos ügyvivő már oda is nyomta a főpolgármesteri pocakhoz a vevőfejet.
– Mozog! Nem látom tisztán, hogy micsoda, de mocorog, mint az egyszeri MDF-es a Pókember szorításában – kiáltott fel Kóka.
– Látom hányadán állunk. Vegyétek úgy, hogy lemondtam – hörgött Molnár, azzal hóna alá csapta az ultrahangkészüléket, és kiviharzott a hálószobából.

– Itt állunk egy lemondott miniszterrel, egy szeplőtelenül megfogant főpolgármesterrel, hozzákötve egy tök bizonytalan reformhoz. Mindennek a tetjébe az SZDSZ élén egy katolkus gimnáziumi diákot egy katolikus gimnáziumi diák követett. Ez lenne a vég? – motyogta Kuncze.
– Na, látom, hogy ha én nem oldom meg magam a dolgot, akkor a Vasprefektus sem ment meg minket – pattant fel váratlanul az ágyából Demszky, széles karmozdulattal a földre söpörve egy rakás kommunikációs tanácsadót, akik nyüszítve beszaladtak az ágy alá. – Ezt figyeljétek, kishitűek!

Azzal kirohant, majd lement a föld alá, és egy olyan fúrópajzsátadást rittyentett, hogy elneveztek két lyukat két nőről, miközben Forgács Alajos atya áldást osztott. A nagyközönség ettől annyira megzavarodott, hogy egyből elfelejtődött az egész terhessztori.

Ön például emlékezett rá?