Karácsony történt

Meleg, mélyről buzgó áhítattal állták körül a karácsonyfát. A megkapóan íves égbolt az ünneppel tökéletes harmóniában pakolta ki a csillagokat magára, még a Hold is úgy állt, hogy esztétikus szögben essenek a sugarak. Mindenkinek megvolt a saját indoka, ki a hite miatt, ki az ajándékért, ki csak azért, hogy felidegesítse magát emezeken.

Ha nem is érezték ugyanazt, abban azért sikerült megállapodniuk, hogy mégiscsak a fehér karácsony az igazi, ezért az Invenciózus Elme és az Agilis Pénzember pénzt és nyersanyagot nem kímélve megépítették a Millenium Hópihegépet, ami fejlett érzelemfüggvényei segítségével szívbemarkoló hószállingózást biztosított egész éjszakára.

A gyertyák és csillagszórók meggyújtása után következett a koreográfia legkényesebb része, a karácsonyi ének. Elkötelezett demokraták lévén hosszan vitatkoztak, míg ráleltek a tökéletes dalra. A Mennyből az angyalt élből elutasította az összes ateista, Lennon Happy Xmas-ét pedig túlpolitizáltnak érezte a Korrekt Pulóveres. A Wham! említésére többen bojkottra szólítottak, így a karácsonyi dalok Szent Grálja, a sokkolóan minimalista Kiskarácsony, nagykarácsony lett a befutó.

Az Anyuka és a Nagymama ragaszkodtak hozzá, hogy körben fogják meg egymás kezét. Erre egyedül az Antiszociális Kamasz nem volt hajlandó, szerencsére a Megállapodott Szoknyapecér érvei végül legyőzték az ellenállását.

Közben a háttérben az Antiglobalista Egyke és a Megcsömörlött Fogyasztó vezetésével kisebb front szerveződött az ajándékozás tiltására, komoly zavart okozva ezzel az érzékeny egységben. A Hetyke Néptáncos és az Ortodox Origamis azt javasolta, hogy mindenki rajzoljon valamit színes ceruzával, ám az Elvált Férj emlékeztette az egybegyűlteket a Kislányra, aki nem maradhat ajándék nélkül. Végül a Közgazdász Apuka által megállapított értékhatár elfogadásával elhárult az utolsó akadály is a közös ünneplés elől. A jókívánságok után kötetlen beszélgetés és fakultatív önelemzés zárta az estét.

Rendben zajlott minden, a szeretet grafikonja elérte a sokéves átlagot, így mindenki megnyugodva búcsúzott, fehéren spricceltek szét a cipőtalpak, szánkók és drága autók nyomai. Csak a Gondterhelt Zöld maradt ott, komótosan hajladozva szedegette a csomagolópapírokat és a szaloncukrok gyűrött fóliáit, aztán egy mély sóhajba feledkezve ő is eltűnt. Akkor megjelentek az állatok, és hosszan gondolkodtak mi történt.