Végítélet motoz az utcánkban

Mindig is tudtuk, hogy ez egyszer be fog következni. Annyi könyvön és filmen keresztül cizelláltuk a galaktikus végítéletet, hogy csak egy suta bulvárhírre futotta, amikor tényleg megtörtént. Múlt vasárnap reggel Peru jó szándékú, szorgos lakosai még a habos lámatejet kavargatták a cserépbögrében, amikor évmilliók óta tartó magányos útja végén megérkezett a tűzlabda, és becsapódott a falu határában.

Estére már jelentkeztek az első tünetek. Mindenki émelygett, furcsa szagút hánytak (mennyire illúzióromboló, hogy pont így kezdődött), a kiérkező rendőrök pedig tanácstalanul fintorogtak a kráter szélén állva, és undorodva nézték a zölden vérző kis szürkét, aki a sárgödörből kúszott ki nyöszörögve, a kezében egy kis cetlit szorongatva, amin a következő állt: "X}%+#_#ß/''+!{)&".

A SETI@Home szerverei már másnap reggelre kiköpték a megfejtést, ami szabad fordításban körülbelül annyit tesz: "Heló, bajok lesznek." Mire az üzenet a Világkormány elnökének asztalán landolt, Uruguay kivételével egész Dél-Amerika fertőzött volt. A hányás csak az első lépcső volt, az ezt követő tünetek messze felülmúlták a legvadabb képzeletet is.

Először csak a színekre panaszkodtak. Az Amazonas őserdeinek vidám színkavalkádjára lassan, de biztosan borult a lila egyik különösen felháborító árnyalata, míg végül minden teljesen lila nem lett. Az erdő békés állatai meglepve nézték egymás lila fejét, a bátortalan petymegek sírva dörzsölték lila pöttyeiket a lila avarba, szegény sünök pedig lila almácskákkal a hátukon igyekeztek a távolban felsejlő magenta foltok felé, nem is sejtve, hogy csupán piciny elméjük sóvár vágyai játszadoznak velük.

Az ENSZ közgyűlésén Oroszország és Kína megvétózta az elsőre talán meredeknek tűnő amerikai javaslatot, hogy megelőzve a fertőzés terjedését hermetikusan zárják le egész Dél-Amerikát egy atomfüggönnyel. Az európai követek kuncogva élcelődtek tengerentúli kollégáik lila pincéröltönyén, a magyar lapok pikáns gúnyrajzokkal emlékeztek meg a középiskolai ballagásba liluló politikai csatározásokról.

A furcsa színesedés keltette sokk miatt csak szerdán vette észre a Reuters egyik képszerkesztője, hogy mennyire hasonlítanak egymásra az áldozatok a sajtófotókon. Estére már képtelenek voltak megkülönböztetni a riportalanyokat a riporterektől, az egységesen lila, egymáshoz megszólalásig hasonló arcok miatt lehetetlen volt feliratozni a híradókat, az amerikai szenátusban pedig sosem látott tömegverekedés tört ki, amikor két lobbista egymásnak próbált átadni két lila borítékba csomagolt leleplező videókazettát.

Hollywood már másnap kénytelen volt bevezetni az új szabályokat, a forgatásokon a sztárok egyentrikót kaptak, amikre nagybetűkkel felírták a nevüket. A plasztikai sebészetek órák alatt összeomlottak a terhelés alatt, az orvosok képtelenek voltak a megszólalásig hasonló pácienseket zokogás nélkül vagdosni. "Mintha magamat szabdalnám!" - írta egy érszorítóra egy sebész, mielőtt végleg magába hullott.

Európát a Bajnokok Ligája szünetében kapta telibe a kór, a focisták megzavarodva löbbölték a lila bőrt, ki tudja éppen kinek, a szurkolók könnyek közt kerestek egy eltérő színű embert, hogy egy bátortalan ugrórúgással leteríthessék, de már késő volt.

Sváby Andrást azután rúgták ki, hogy Gyurcsány Ferenc válságbeszédét, mint egy színes egyéniség kétségbeesett manifesztóját konferálta fel, majd percekig pislogtak egymásra, hogy akkor végülis ki kicsoda. A Kossuth téren órák alatt széthullott a forradalom kemény magja, senki sem tudta megkülönböztetni a lila árpádsávot a megbékélést hirdetők monokróm vásznaitól, Zuschlag János pedig nyugodtan sétált el az előzetesből, békésen trécselve százhúsz ikertestvérével.

Aztán vasárnap, amikor az összes tévéadó egyszerre tűzte műsorára a Két Lottit, egy óbudai lakos két furcsa szagú hányás között arra lett figyelmes, hogy az összes mobiltöltője egységes csatlakozót kapott. Örömtől elcsukló hangon hívta fel szakíró barátját, de csak statikus zaj recsegett a mobilból, mert a lila felhők fodrait már széttúrták az inváziós flotta komplementer színű űrhajói.