Ügynök éji dala

Nahát.

Ez az egy szó kabarétréfa volt egyszer régen, amikor Imrédy Béláról, prominens széljobbos miniszterelnökről kiderült, hogy zsidó származású. Dalos ügynök kiléte messze nem ilyen revelatív hír, de azért igazolja azt a népi bölcsességet, hogy a Bocskai-jakó meg az árvalánytoll meg az egyéb díszmélymagyar külsőségek többnyire kollaboránsmúltat takarnak, a kokárdahangon óbégatás pedig a lelkiismeret elnyomására szolgál.

Van-e jelentése, erkölcsi tartalma, előjele, káros mellékhatása az ügynökmúltnak?

Tudjuk persze, mert más lebukott elvtársak már megmagyarázták, hogy ügynök van egypupú, van kétpupú, sőt több. Van, aki soha senkinek nem ártott, sőt direkte hazudott a jelentéseiben, továbbá lassabban játszotta a himnuszt. Vagy akár nem is tudott róla, hogy jelentést ír, csak firkálgatott, dudorászott, és ezt archiválták a kommunisták. Ők a jó ügynökök, a mi ügynökeink, a rendszer áldozatai, akik most nélkülözhetetlen harcostársaink. Gazdaságilag hasznos ügynökök. És voltak a rosszak, akik maguk jelentkeztek spiclinek, aljas rágalmakat találtak ki másokról, hangtompítón keresztül szívták a keresztény gyermekek vérét, és most még van pofájuk nem eltakarodni a porondról, az undorféreg fajtájának.

Hebegett-habogott összevissza szegény Vikidál Gyula még egy hete is, az a dinamit vére csak annyira tudta meghajtani az agyát, hogy időhiányra hivatkozzon, vagyis hogy "ha egy zenekar végzi a munkáját, akkor nincs ideje jelenteni". Most viszont lezárja a múltat, aszongya, kiteríti a kártyákat: tényleg jelentett. Azt azért illene hozzátenni, ugyebár, hogy "és egész mostanáig pedig arcátlanul hazudtam".

hárompernullás ügynök volt, az Ahimsa ügyosztálynak dolgozott, ahol eleve tilos ártani bárkinek

Mindegy. Vikidál Gyula felőlem akár hazudhat is, még annak sincs jelentősége. És most biztos azon kéne ennek ürügyén elgondolkodni társadalmilag, hogy mi a jelentősége ennek az egész ügynök-hagyatéknak. Van-e jelentése, erkölcsi tartalma, előjele, káros mellékhatása az ügynökmúltnak?

Hülye kérdés, tisztelt társadalom. Nincsen. Már hogy is volna egy olyan országban, ahol miután kiderül a miniszterelnökől, hogy neki is volt D betűje, meredek emelkedésbe kezd a népszerűsége, és fél évig menőbb a marscsokinál? Hogy volna, amikor már bármely comingoutolni készülő volt besúgó megveheti a közlönyboltban a kész epilógust, hogy ő igazából hárompernullás ügynök volt, az Ahimsa ügyosztálynak dolgozott, ahol eleve tilos ártani bárkinek? Amikor már minden szóba jöhető vérhabos pofájú zsidófaló náci beszervezési nyilatkozata előkerült, és nekik még csak levegőt se kellett venniük, ugyanúgy üvöltött velük a konda, mint azelőtt?

nyugodtan elénekelheti minden nehéz lelkű embertársunk, hogy ügynök voltam, véredből ettem

Mert mi a másik út? Publikáljuk a teljes listát? Átkozzunk ki mindenkit, aki aláírt, jelentett, elbeszélgetett? A megzsaroltakat, a megfenyegetetteket? Gumikacsát a fürdővízzel? És ha van egy igaz ember a bűnös városban? Vagy azokat ne? És ugyan hány lesz, aki külön jelentkezik, hogy elnézést, engem nem fenyegetett senki, én ilyen szarembernek születtem, tessék rám haragudni? Akkor meg mire jó ez a félszívvel neheztelés, ez a nagy közös fejcsóválás, meg az egész zsezsegés ügynökügyben? Pont olyan, mint a világháború utáni neofita lendület, hogy mostantól aztán mindenki fasiszta, aki katona volt.

Feloldozás. Az volna a megoldás. Tudomásul venni, hogy volt egy ilyen ügyosztály, amely hazudozásra kényszerítette az embereket, miáltal többségük nyilván nekik hazudta a legkövérebbeket, bosszúból is és lelkiismeretességből is. És hogy erről a beszervezettek tehettek legkevésbé. Akkor aztán nyugodtan elénekelheti minden nehéz lelkű embertársunk, hogy ügynök voltam, véredből ettem.

Azt kéne csupán észrevenni, ha már előkerült Dr. Kotász a szekrényből, hogy az a szoftdiktatúra, amelyet valóban tévedés összemosni a Rákosi rémuralmával, bizony csak felerészt volt szoft, a másik fele meg diktatúra volt, az az undorító mocskos fajta rendszer, amely nem elégszik meg az önként jelentkezőkkel, hanem embereket hálóz be mindenféle ocsmány technikákkal, spicliket és ellenségképet képez, szerencsétlen kis dalosokat meg dobosokat rendel be jelenteni, olyasmikre veszi rá polgárait, amiért aztán egész életükben szégyellhetik magukat; és mindezt azért, mert a hatalom gyanakszik és fél, mert tudja, hogy nincs igaza, és hogy joggal utálják. Meg észre kell venni ma is az ilyesféle hatalmi vágyakat. Azokat a nyamvadt kis kukacmatyikat például, akik még mindig feljelentgetésben találják meg az életük értelmét.

Az ilyen Dalos ügynökök ügyeire meg már nem a nahát a egészséges válasz, hanem a na és.