Nándor
8 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Összeszikrázik a konfliktuskő

2007.06.20. 10:23

Bezzeg amikor még Petőfik, Adyk, Kosztolányik írták az újságokat! – régi sirám ez; az a veleje, hogy a mai skriblerek pocsékul írnak. Hát, egy fenét! Mai lapszemlémet bizony tökéletesen hazavágta néhány Parnasszust ostromló műalkotás. És nem ám az irodalmi mellékletből vagy a versrovatból. Jöjjenek, aléljanak velem! (Csak ne a hőségtől – bár az se volna haszon nélkül való, hiszen ahogy Magyar Hírlap címe felvilágosít: „Támad a meleg, akit megüt a hőguta, nem fizet vizitdíjat”.)

Népszabadság, 2. oldal: „MSZP-s kiszavazóshow – A parlamentben megtört a koalíciós idill”. Jó cím, figyeljük meg a kiszavazóshow modern metaforája és az idill ódon zamata közötti finom stiláris feszültséget. Ezt a technikát a szerző később is virtuózan kezeli:

„A parlamenti zárószavazások idején viszont megtörik az idill: a szocialisták gyakran »falnak vezetik« a szabad demokrata verziókat, a saját elképzeléseiket verik keresztül. Így kérdéses, mit ér az a szocialista vezérkari vélemény, miszerint az SZDSZ tíz pontja nem az ördögtől való, sőt támogatható – legfeljebb nem most, hátha később elenyészik.”

Kár, hogy a szerző nem bízik eléggé irályának hatóerejében

Idill, vezérkari, miszerint, ördögtől való, elenyészik egyfelől, falnak vezet, keresztül ver másfelől. Tökéletes. Kár, hogy a szerző nem bízik eléggé irályának hatóerejében, és agyon-idézőjelezi a műalkotást. „»Humánerőforrás-racionalizálási« ügy a közoktatásban is akad”, „az olykor túlzottan kiterjedt »segédapparátus«”, „A »szoci« válasz”, „Kérdés, mennyit nyom a latban ez az »elvi igen«”. Minek ez? Az elvi igen a latban úgy jó, ahogy van, nem kéne idézőjelekkel üzenni, hogy – mit is?

„A nagy ügyek mellett számos »apróság« is megoldásra vár, s ezek közül szintén jó néhány »konfliktuskő« lehet a kormánypártok közös útján” – hát nem egy Kazinczy?

„Szintén összeszikrázhat a két párt az ügynöktörvény kapcsán.” Én, mondjuk, a kapcsán helyett (száradt volna le a keze, aki először leírta) az ügynöktörvény kováját vagy galvanikus feszelyét írtam volna, de így se rossz.

Sok ilyen szépség van még a mai Népszabadságban – Hőségben feketébb a gyümölcsszezon, Cukorért kiáltanak az idei lekvárok, Etruszkok a toszkánaiak és teheneik –, de időnk és terünk kevés, és van egy műalkotás a Magyar Nemzet 14. oldalán, amit legszívesebben az első betűtől az utolsóig lemásolnék. Már a címe is költemény: „Német szinglis krimi ring a Dunán”. Heverek a padlón aléltan.

„Szerelmes volt a Nyugatba a Kádár-korszak és persze az egész keleti tömb politikai elitje. Másképp volt belé [belé!] szerelmes, mint a farmernadrágra, rockkoncertekre, kék útlevélre áhítozó langy ellenzék, a káderek alig titkoltan és gyűlölve szerették innen a szociból a kapit. [...] A rendszerváltás utáni magyar provincialitásból már hiányzik a fülledt szerelmes gyűlölet [...] A régi, kedélyesen fülledt Bécs, a tüchtig, mértéktartó osztrákok, az import dzsánkik és a fukszos bűnözők, ha találkoznak is egymással a filmben, annak se füstje, se lángja. Szépséges, és a magyar néző számára is otthonos dunai snittek helyett impozáns motorcsónakokon divatlapokból kivágott, belőtt frizurás fiú-lány nyomozó párok száguldoznak nagytotálokon. [...] Amivel azért mégiscsak meg tudták fejelni a jellegzetesen steril amerikai szingli nyomozósdit, az az elvált, vajszívű, anyáskodó rendőrnő alakja.”

az erkölcspolitikai tutifrankó

Az idézetben a kiemelések tőlem származnak, és csak utalásképpen jelzik, milyen finom stiláris eszközökkel lehet egy német–osztrák tévésorozat ürügyén kifejteni az erkölcspolitikai tutifrankót.

Még csak annyit a Nemzetből, hogy Franco Julianus Árpád Gellért Nero „újra itt”, és ebből az alkalomból elárulja titkát: egykor trombitaművész szeretett volna lenni. Szerencsére nem lett, a trombitatanárokkal ui. jobb vigyázni, két oldallal odébb ezt olvasom: „A Bihari kistérség EU-forrásai körül bábáskodó helyi vidékfejlesztési iroda élére – számos szocialista expolgármester, volt képviselő sorstársához hasonlóan – egy parlamentből kibukott MSZP-s zenetanár kerül. Ő egyébként trombitát tanít, ám most uniós pénzeket osztana, vagy megfújna?”

Más. A Blikk 9. oldalán van egy kép Szörényi Leventéről (62) és Bródy Jánosról (61). Ez van aláírva: „Szörényi Levente (balra) és Bródy János...” Sic transit.