Értelmetlen, céltalan, káros

Megvannak a jelöltek, látjuk, remek csapat, csupa érett, bölcs férfi, csupa joviális, késő Kádár-kori arcél. Csupa nagyszerű szakember, aki már bizonyított. Mit is?

Hogy ki mennyire Amway, ki mennyire volt szorgos támasza a letűnt rendszernek, ki mennyire megbízható szaki, azt ne is kaparásszuk. Miért van az az érzésünk, mintha három Demján Sándort látnánk (ráadásul a skálás, és nem az orosz lottós korszakból)? Tényleg a nejlongarbólobbi állhat Gyurcsány megbuktatása mögött?

Ebből a csapatból már fazonra is kitűnne Bokros. Ebben a csapatban még egyéniségnek tűnne, lendületesnek, hitelesnek. Komolyabb ötletet vagy víziót abból az arcból sem néznénk ki, de legalább valamit. Csak hogy ő éppen a klasszikus, Sas József-i értelmeben vett politikai kabaré műfaját próbálgatja egy feloszlás előtt álló pincetársulatban, komoly jelöltként szóba sem jöhet.

Nem itt van a kutya elásva.

Hanem: ennek az egésznek az égvilágon semmi értelme sincs.

Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy válságkezelésre alkalmas lehet egy párttámogatás és választói felhatamazás nélküli kormány? (Amikor egy erős pártbeli bázissal rendelkező, viszonylag stabil fölénnyel megválasztott, karizmatikus politikus által vezetett sem volt képes egyetlen érdemi válságkezelő lépést kiszenvedni magából.) Mégis, hogy működne egy ilyen? Hány MSZP-tagozattal kellene egyeztetni félóránként a különböző gazdaságpolitikai lépéseket? Milyen csodaprogramot lehet kitalálni, ami az elmúlt három évben nem jutott eszébe Gyurcsánynak?

Még egy év agónia biturbó. Minek?

De még az is merész feltételezés, hogy ez a manőver lehetőséget teremtene Gyurcsány Ferencnek a 2014-es visszatérésre. Ugyan. Legföljebb ha az aranyhalak választójogot kapnának.

Akkor tényleg, miért csinálják? (De sokszor feltettük ezt a kérdést az utóbbi három évben.)

Más magyarázat nincs, mint hogy viszi őket előre a fene nagy politikai logika, vagy mi. Illetve, a Magyar Nemzet-esebb verzió, hogy még sürgős eltulajdonítani valók vannak a közös kasszában, és nem más, hanem éppen ez volna az a bizonyos politikai logika, amiből nem tud és nem hajlandó kilépni senki.

Mert ugyan 2006-ban mi értelme volt megnyerni a választásokat úgy? Ha Gyurcsány fele akkora stratéga és fele olyan éleseszű politikus volna, mint amilyennek láttatni szereti magát, akkor rájött volna: az égvilágon semmi értelme sincs. A nagy terveket, a társadalom- és országátformáló programokat (ha ugyan voltak ilyenek) nem lehet sumákban végrehajtani. Meg úgysem, hogy odaállok, azt mondom, hazudtam, és aztán minden másképp lesz.

Ezt sem gondolták végig, semmit sem gondoltak végig, nem volt más, csak nagy löttyös indulat, a kérlelhetetlen belső logika, győzni kell, bármi áron, kormányozni bármi áron, és aztán majd kiderül, hogy mi a cél. Nem derült ki.

Most viszont lenne cél: megállítani a lecsúszást és valahogy kimászni az orrig érő szarból. Erre ez a struktúra alkalmatlan. Erre ez a félkisebbségi, félszakértői kavarás alkalmatlan. Az MSZP alkalmatlan.

Vajon mikor esik le egy-két tucatnyi SZDSZ-es és szoci képviselőnek, hogy értelmetlen és káros, amihez asszisztálnak? Hogy senkinek sem tesznek jót, még maguknak sem.

(Akkor majd jöhet a Fidesz, és aztán tényleg lehet hosszan töprengeni azon, hogy tényleg mi értelme volt ennek a 2006–2009-es izének.)