Örs, Stella
12 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Zsebferenc

2007.03.31. 19:18

Magyarország első számú miniszterelnök-rajongója – aki hármat is bírt szeretni 1990 óta, sorrendben Józsefet, Viktort és Ferencet – ügyesen elmeséli könyvében, milyen lírai körülmények között tudták meg a szabad demokraták, hogy a Gyurcsány-kormányba jelölt gazdasági miniszterük egy fiatalember lesz, akit Kóka Jánosnak hívnak. Maga Ferenc (a miniszterelnök) osztja meg a titkot Józseffel (A miniszterelnök című könyv szerzőjével) és az olvasók millióival, úgyhogy nem kételkedünk. A lényeg annyi: Kóka Jánost az SZDSZ úgy kapta ajándékba a baloldal megújítójától.

Kóka Jánost az SZDSZ úgy kapta ajándékba a baloldal megújítójától.

Aztán János (a gazdasági miniszter) a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke lett. (Költői kérdés: vajon Ferenc már akkor tudta?) Nem ment könnyen Jánosnak, neki kellett szaladnia kétszer. Gábor, a másik jelölt, a stabil második, akinek 2000-ben egy másik Gáborral (a főpolgármesterrel) szemben harminc százalékot is alig sikerült összekaparnia, komolyan megszorongatta. Az első körben döntetlenre hozta a meccset, akkor sokan azt gondolták, mégsem örök lúzer az örök lúzer. Aztán kiderült, hogy de. Hiába számítottak arra öreg róka eszdéeszesek, hogy az első iksz Gábornak kedvez, János diadalmaskodott.

Tüstént megállapíthatjuk, a parlamenti pártok aktuális elnökei között János az első, akinek – poétikusan ifjú korának köszönhetően is – sok köze nem volt a rendszerváltáshoz. Egyszersmind rögzíthetjük, az SZDSZ az a politikai képződmény, amelynek első két első embere már rég elhagyta őt, messzire sodródtak nagyon, mindketten a civil értelmiségiek körében kötöttek ki, onnét hallatják hangjukat néha-néha.

Elég volt lennie neki, és melegednie Ferenc szárnyai alatt.

De mit jelent ez? Jelent valamit egyáltalán? Létének közel húsz éve alatt rengeteget nem változott az SZDSZ. Radikális antikommunizmusát pikkpakk szemétre hányta, belement a kartába és a koalícióba, azóta nem láttunk meghökkentő korrekciókat. Inkább az a kérdés, lesznek-e ilyenek ezután, hisz olyan ember került helyzetbe, aki esztendeje még a pártnak sem volt tagja.

Van válasz is: aligha lesznek. János villámkarrierje csodálatos módon emlékeztet Ferencére. Még gyorsabb is volt, mint dettó villámléptű mentora. Utóbbinak újságcikkeket kellett írnia a Népszabadságba, részt kellett vennie Medgyessy Péter kitalálásában, majd megbuktatásában, őszödi beszédet kellett tartania, végül meg kellett küzdenie az általa kitalált hetvenöt százalékos szabállyal – csak e viszontagságok után emelkedhetett az MSZP elnökévé. Jánosnak semmi ilyesmit nem kellett művelnie. Elég volt lennie neki, és melegednie Ferenc szárnyai alatt.

A különbségeket akkor fogjuk észrevenni, ha szólnak, hogy vannak ilyenek.

Akár azt is mondhatnánk, a baloldalon befejeződött a politikai tőkefelhalmozás. Vagy a politikaitőke-felhalmozás, amennyiben nem ugyanaz a kettő. Balfelőli egypártrendszer mindazonáltal a történtek után sem lesz. Ez egyik félnek sem érdeke: Ferenc és János is tudja, vállvetve mindig jobbak lesznek az esélyeik, mint egy zászló alatt. A különbségeket a két párt törekvései, elvei és nézetrendszere között ugyan legfeljebb akkor fogjuk észrevenni, ha szólnak, hogy vannak ilyenek, de ez annyira nem fontos. Különben is: a megméretés utáni kommentárokból kitűnt, az ellenfelek nem ellenségek, János (a győztes) szeretné, ha Gábor (a vesztes) aktív szerepet vállalna a párt felemelésében, úgyhogy lesz kinek megjeleníteni a differenciákat. Minden milyen tökéletes.

Ami viszont fontos, az a parlamenti küszöb. Az pedig, hogy ez nagyon vagy kevésbé van magasan, később mutatkozik meg.