A Gyűrűk Ura

Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot,
és döngesd bátran a falat!
Vagyunk az új rend hű katonái,
Leszünk a győztes élcsapat!
  - Bécsi munkásinduló

Azért gyűltünk össze, hogy együtt legyünk, kedves barátaim, meg azért is, mert szeretem a tömeget, lenyűgöz engem a méretek és a súlyok és a számok nagysága - készítsék elő a csillagrombolómat! -, és ti, ti, tisztelt hölgyeim és uraim, vagytok olyan kedvesek, hogy eljöttök, valahányszor félek egyedül. Ezért.

nem temetni, csak siratni

Ez még csak az eleje, de már ez is önmagába hajlik; ha közelebb jönnek, kedves látogatók, megfigyelhetik, hogyan illeszkedik önmagába a gondolat: ilyen finom spirálokból építhetjük fel azt a nagy-nagy - nagyonnagy - Őskarikát, amely a haza leglényege, amelyet a Szent Korona (éljen!) is jelképez, és amely lehetővé teszi továbbra is, hogy a szimbólumpolitizálás kényelmes műfajában maradva készen álljunk - ha nem is konkrétan valamire, de pont azért, mert a készen állás is egy szimpatikus állapot. Még egy gyakorlókör.

Pulóverben jöttem, nem virággal, nem temetni, csak siratni. Hogy miért pulcsiban? Talán azért, mert a fiatalokhoz szólok? Talán azért, mert munkás-küzdelmes hétköznapok jönnek, és a nyakkendőt esetleg beharapná a géppuska? Talán csak azért, mert pulóverben is az vagyok, aki? Vagy netán magam sem tudom miért, de bárki úgy érezheti, neki szól a gesztus? Igen, a pulóver is egy biankó gesztus, nem jelent az semmit, de bátran ráhúzható bármilyen jelentésre. Újabb gyűrű, gumírozott ezüst és uniszex, passzol a szőke egyetemi babákhoz, és az a néptárs is magára veheti, aki kannásborízű hangon a nevemet ordítozza ott a balszélen.

boldoggá tesz, kedves barátaim, hogy mennyire ostobák vagytok ilyenkor

Essünk túl az eseményeken, azokon, amelyek fülsértően behallatszottak az elefántcsont falakon át, azokon a csunya-csunya eseményeken, amelyek nem tartoznak mitológiánk tárgykörébe, és mégis pofátlanul keresztbe tettek nekünk. Na nem arról van szó, hogy elvesztettük a választásokat: nem, megnyertük. "Az élelmes ezüstérmes összefogott a szemfüles bronzérmessel" - itt a bibi, itt a minden bajok forrása: a polgári összefogás gyönyörű, nemes, turulmadaras aktusát kioltotta a baloldal undorító, erkölcstelen, nyálkás párzása. Szép a rút, és rút a szép. Azt azért nem bánom, hogy Ibolya nincs itt, nem szokta szeretni, ha beleértem saját magamba.

Nagyon boldoggá tesz, kedves barátaim, hogy mennyire ostobák vagytok ilyenkor, amikor egy edénybe ömlötök össze. Az például, hogy a "végeredmény" szó hallatán felsüvölt a fujjolás, különösen nagyszerű. Ti már nem a választást lehetővé tévő demokráciához vagytok lojálisak, és ez megható - majdnem arcpirítót mondtam -, valamint kellemes érzés, hiszen aki a demokráciáért lelkesül, esetleg össze-vissza szavaz, mintha nem csak egy igazság volna.

Kedves barátaim, az rendben van, hogy a kampány alatt elváltatok a feleségetektől, de az nem volna rendjén, ha most visszaköltöznétek. Lesz még választás, reméljük, mihamarább - ne ássuk mélyre a csatabárdot. Konzerválnunk kell - konzervatívok volnánk jelenleg - a könnyen kezelhető bináris rendszert: aki velünk, az testestül-lelkestül miénk, aki mégis ellenünk, az szégyellje magát. Négy év munkánknak köszönhető, hogy ma, ha leeszitek az ingzsebet paradicsomszósszal, nem röhögnek ki, hogy nemzetiszín pántlikával takarjátok el.

Illetve kiröhögnek. Kedves fiatal barátaim, tik. Mint idősebb ember, figyelmeztetlek tikteket, hogy ki fognak röhögni, amiért reflexíjjal mentek a horrorfilmre. De ne féljetek, erre is van egy tökéletesen értelmetlen válaszom: ne féljetek, mert aki titeket röhög ki, az engem is kiröhög, márpedig aki engem kiröhög, az nagyon jól tudjátok, micsoda.

mostantól nem kell szégyenkezni, ha a heti lerészegedésre indultok

Na és hogy mit tegyünk, ha már ilyen elegánsan megkülönböződünk az aljanéptől? Sokat gondolkoztam ezen, amikor még a magasabb értelemről faggattam Yorick koponyáját. Van egy összefüggés, amit nem értek - ez járt a fejemben. Tisztelt hölgyeim és uraim, továbbra sem értem, mi lehet az a nagy, magas és fontos összefüggés, amit nem értek, ezért voltam kénytelen a nem értésből gyűrűt kovácsolni. Nem értem, viszont az össze és a függés szavakban határozottan van valami, ami nekem tetszik, talán az alacsonyabb értelem, de még az is homályos kicsit; lényeg a lényeg: függjünk össze. Alapítsatok összefüggéseket - polgári kört minden háztartásba. Aztán ha mozdulnunk kell valami hasonlóan épületes célért, mint ez a mai este volt, akkor majd szólunk. A következő órán az egyenlő oldalú háromszögek alapításával foglalkozunk, előtte viszont röpdolgozat a körből.

Hát ennyi mára. Hogy a körök mit csinálnak majd, amikor nem kell mozdulni, azt még kitaláljuk a fiúkkal. Mindenesetre mostantól nem kell szégyenkezni, ha a heti lerészegedésre indultok: megyek a körbe, asszony, hátha mozdulni kell. Kidolgozzuk a szerepjátékrendszert, selymes tapintású brosúrákkal és szabálykönyvekkel segítjük majd a játékmestereket. Addig-addig törtem a fejem ugyanis a magasabb értelmeken, amíg meggyökerezett benne a politikai fantasy gondolata, álmok álmodásáról álmodom, egy nagyon magas értelmen, amelyet soha senki nem ismerhet meg, és ez mégsem szegi kedvünket, hiszen azért nem ismerhetjük meg, mert annyira magas. Vallás leszünk. Vagy legalább hiedelem.