'Címlapon hazudni nem célszerű'

Sajtótörténeti csütörtök alakult ki az elmúlt héten: a 168 Óra átvágta az újságírók életét régóta keserítő gátat. Interjút készíteni ugyanis fárasztó, időt és esetenként presztízst igénylő feladat; kérdéseket kell kitalálni, aztán a válaszok alapján menten újakat feltenni, udvariasnak maradni és mégis bátornak lenni - nem embernek való munka, na. Mostantól az interjúkészítéshez elég annyi, ha rövid ideig egy levegőt szívunk az alannyal, megfigyeljük viselkedését, és ahelyett, hogy szeppenten megszólítanánk, hebegnénk-habognánk idegen nyelven, inkább dolgozószobánk meghitt füstjében írjuk meg az exkluzívat, mint egy mesét. Illusztrációt meg majd vásárolunk az MTI külföldi képszolgálatától.

Mester Ákosnak tehát még esemest sem kell írni ahhoz, hogy interjút közöljünk vele, tegyük még egyszerűbbé a dolgunkat: az arcát láttuk már, a munkafelfogását pedig éppen most ismerhettük meg igaz valójában. Mindezek szem előtt tartásával íme. Exkluzivitásához kétség nem fér, bezúzása írásban kérvényezendő - bár ez ma már nálunk nem divat, és értelme sincs.

- Főszerkesztő úr, hazudtak.

- Hazudtunk, igen. Bizonyos értelemben - tettem hozzá.

- Azt hazudták, hogy szóba állt magukkal a francia államfő.

- Kénytelenek voltunk, bizonyos értelemben. Nem közölhetünk minden héten kizárólag Medgyessy- és Lamperth Mónika-interjúkat.

- Azért előrelátható volt, hogy előbb-utóbb kiderül a bizonyos értelem, nem?

- Nem számítottunk rá, hogy a francia nagykövetség, vagy bármilyen politikai tényező végigolvassa az újságot. A 168 óra olyan lap, amit nem szükséges végigolvasni, évente elég egyet venni belőle, a többiben is ugyanaz lesz - szögeztem le. Például Medgyessy- és Lamperth Mónika-interjúk.

- Akkor talán nem kellett volna a címlapra tenni Chirac MTI-fotóját, és melléírni, hogy exkluzív. Egy lojális francia diplomatának elég feltűnő egy ekkora kopasz fej.

- Így van; címlapon hazudni nem célszerű, ezúttal kicsit elkapattuk magunkat. De legyen empatikus, és gondolja végig a helyzetünket. Kitalálunk ugyebár egy Chirac-interjút. Igaz, hogy nem készült el, és az ujjunkból szoptuk, de mégis, egy ilyen anyag bármilyen lapnak büszkeségére válna. Nem szerkeszthetjük az olvasói orbángyalázások közé - tréfálkoztam.

- Ön tudósítja a saját válaszait.

- Intézményesülésben szenvedek, mások is mondták már. Együtt jár a bizonyos értelemmel.

- A franciák szerint olyasmit adtak Chirac szájába, amit sose mondott.

- Nem tudhatjuk, mit mondott volna, ha valóban megkérdezzük. Lehet, hogy csak hosszan nézett volna maga elé, és halkan elénekel egy dalt a civilizáció bölcsőjéről. Az, hogy mit gondol tulajdonképpen, megítélés kérdése. Az ő mostani szerepvállalása is azt példázza, hogy a világban nincsenek abszolút igazságok. Aforizmatikusan megfogalmazva - mert lassan ideje nekilátnom a saját aforizmakötetemnek - az egész világ egy bizonyos értelem.
A 168 Óra a saját közönségéhez szól, elhozza a baloldalnak azt a jó meleg, párás szőranya-érzést, azt a bizonyos értelmet, amit a polgári körösök éreznek a negyedik rund körtepálinka után. Speciális, bizalmi viszonyban vagyunk olvasóinkkal, így joggal várjuk el tőlük, hogy nekünk higgyenek, és ne Chiracnak, ha valamiről többféleképp lehet vélekedni. Akkor is, ha az a valami Chirac saját gondolatvilága. Különben pedig ő is inkább meghúzhatná magát azok után, amiket Medgyessy Péterről és burkoltan Lamperth Mónikáról is mondott. Innen üzenem neki, hogy úgyse hisz itt neki senki, legkevésbé a mi olvasóink. Továbbá hogy az orra nagy.

- Nem tart attól, hogy emiatt a turpisság miatt olvasókat veszítenek?

- A mi olvasóink enyhe elektromos impulzussal álmukból felkeltve azonnal darálják, hogy ésamikora magyarnemzetmedgyessy hamisdokumentumok demokratabencsiknáci kayaibrahim. Erre trenírozzuk őket évek óta. Aki emiatt elfordul tőlünk, az nem is szeretett bennünket igazán, vagyis ő csapott be minket.
Mellékesen hadd tegyem hozzá, hogy a politikusok többségének a gondolatai eredetileg artikulálatlan szitkozódásban és idült vigyorban fejeződnek ki, amit némi fizetség fejében újságírók öntenek szavakba, és gépelnek le nyomtatott nagybetűvel, hogy legalább el tudja olvasni. Félrevezető, de nem feltétlenül rossz irányba vezet félre ezért, ha a válaszolás terhét is átvállalja az újságíró, vagy annak távollétében egy kollégája.

- Várható-e, hogy a 168 Óra más vezető politikusokat is kellemetlen helyzetbe hoz ilyesfajta fiktív interjúkkal?

- Mi lettünk volna a legboldogabbak, ha a francia elnök annak rendje és módja szerint bejelentkezik hozzánk, ha eszébe jut valami. Nem tette, így kénytelenek voltunk helyette válaszolni magunknak. Példát statuáltunk, és reméljük, a többiek is felismerték: jobban járnak, ha nem ránk bízzák a mondanivalójuk megfogalmazását.