A ma pujafrigyesei

Eltörölhetetlenül tartja magát a közlekedési minisztérium (GKM) folyosóin egy történet, miszerint a hetvenes évek egyik külügyminisztere, a battonyai kötődésű Puja Frigyes kormányülési lobbizással elérte, hogy az akkori vasúti mellékvonali megszüntetések listájáról a szívéhez közelálló Mezőhegyes-Battonya zsákmellékvonalat húzzák ki.

Kik a mai kor pujafrigyesei? Országgyűlési képviselők, megyei tisztviselők, pártkatonák és egyéb közszereplők.

Mi a közös bennük? Fel- és megszólalásaik alapján állítható, hogy rendkívül csekély ismerettel rendelkeznek arról, aminek ügyében interveniálnak a miniszterelnöknél (alább nem adják), közlekedési miniszternél, országgyűlési elnökénél.

Lelkesen és a húszévesek forrófejűségével intézik kérdéseiket a kérdezetthez, anélkül, hogy vették volna azt a fáradságot, hogy utánanéztek, -nézettek volna annak, amiről kérdeznek, aminek érdekében felszólalnak.

A felszólalások vizionálnak nemzethalált, falurombolást, elnéptelenedést, vidéksorvasztást és még sok mindent.

Jók ezek a felszólalások. Rámutatnak képviselőink felkészületlenségére. Rámutatnak arra, hogy bár közpénzből minden képviselőnknek fizetünk pár "szakértőt", akiknek az a dolguk, hogy a mindenhez értelemszerűen nem értő képviselőt felkészítsék abból a szakterületből, amelyről felszólalni akar, vagy amelyre felszólalási parancsot kap, a "szakértők" ezt a munkájukat nem végzik el, vagy tudásuk kisebb, mint az általános iskolát legalább jó eredménnyel befejezőké.

Olyan mondatokat adnak a felszólaló képviselő szájába, hogy: "Kérdezem miniszter urat, ha megszűnik a körzetemben a mellékvonali vasúti közlekedés, hogyan fognak az emberek eljutni a szomszéd faluba, vagy a városba?"

A kérdés már minősít. Minősíti a felszólalót, és a felszólaló felkészítőjét. Bemutatja, hogy a képviselő egyáltalán nem, vagy csak Audijából ismeri az országnak azt a részét, melyre pártelnöke a választások előtt rábökött: itt leszel képviselő, itt fognak téged megválasztani.

Minősíti a képviselőt, mert kérdéséből kiviláglik, azt hiszi, hogy az általa képviselt terület lakói vicinálison utaznak. Annyira nem ismeri azt a területet, melynek képviseletére felesküdött, hogy nem tudja, a térség lakosainak 90-98%-a ma sem utazik ott vonattal. Az ilyen térségekben az egyéni közlekedési eszközöket (motor, személygépkocsi, kerékpár) használók aránya az országos átlagnál nagyobb, általában 70% fölötti, és autóbusszal is négyszer-ötször többen utaznak, mint vonattal. Hogyan fognak eljutni, kérdezi a miniszterelnöktől, a minisztertől. Úgy, mint eddig. Aki eddig egyénileg utazott (a döntő többség), ezután is egyénileg fog utazni. Aki pedig közforgalmi eszközökkel (vonat, busz), azok ezután busszal. A felszólalásokban említett kistérségek helyközi utasainak 1-10%-a választotta eddig a vonatot. Ők ezentúl buszozhatnak.

A másik állandó kérdés, hogy ha megszűnik a vicinális, "bezárják a falvakat", nem lehet majd kijutni. Az ilyen kérdés feltevése is bizonyíték. A felkészítő lusta volt felkészíteni a felszólaló képviselőt, és elmondani neki, hogy 1975 óta minden, legalább 100 fős önálló településre közforgalmú autóbusz közlekedik. Ebből a majdnem teljes (99,6%-os) lefedettségből van pár kivétel, például, Nagymaros, Tuzsér, Komoró, de ott meg kétvágányú villamosított vasúti fővonal van, nem vicinális. Az ilyen kérdést feltevő képviselő azt is bizonyítja, hogy annyira sem tisztelte meg azt, akitől kérdez, hogy kérdése feltevése előtt legalább egy internetes menetrendi keresőt megnézett volna.

A hazai mellékvonali vasúthálózat gondjai már 70-80 évesek. Ezek az eredetileg HÉV-nek épült vasutak először 1890-1900 körül, másodszor 1920-1930 között mentek csődbe. (A HÉV betűszó akkor még nem a főváros elővárosi vonalait jelölte, hanem a könnyített szabályok szerint létrehozott "fapados" vasutakat.) Építésük idején a szekér helyett építették, de közben elment mellettük az élet. A kormányok már 60-70 éve pénzügyi injekciókkal tartják felszínen ezt a 3500 kilométer mellékvonalat. Közben rendszerek változtak, de a vicinálisok finanszírozása egyaránt terhelte az 1936-os, az 1966-os, és a mai költségvetést.

Szükség van e ma is pujafrigyesekre? Igen. A társadalmi érdekérvényesítés egyik mai bevett, elfogadott formája a lobbizás. Egy megyei közgyűlési elnöknek (ha már komoly feladata amúgy sincs) lehet kötelessége, hogy felszólaljon megyéje vicinálisának megtartása mellett. (De végül azért a tízmillió polgár érdekének legmegfelelőbb döntések szülessenek.) Az viszont elvárható tőle meg más felszólamlóktól is, hogy előtte készüljenek föl, ne vizionáljanak falubezárást ott, ahol a lakosság 98-99%-a eddig se vonattal utazott.

Vasútvonalak, ahol megszűnik a forgalom Sorszám Menetrendi mező Vonal Hossz (km) Napi vonatszám egy irányban 1 11 Veszprém–Veszprémvarsány 45 6 2 13 Pápa–Környe 86 7 3 14 Pápa–Csorna 37 9 4 22 Körmend–Zalalövő 23 8 5 23 Rédics–Zalaegerszeg 49 8 6 24 Zalabér–Zalaszentgrót 6 10 7 27 Lepsény–Hajmáskér 31 7 8 37 Somogyszob–Balatonszentgyörgy 57 5 9 47 Godisa–Komló 19 8 10 62 Sellye–Villány 58 4 11 76 Diósjenő–Romhány 18 7 12 78 Balassagyarmat–Ipolytarnóc 41 12 13 84 Kisterenye–Kál-Kápolna 55 5 14 87* Szilvásvárad–Putnok 34 4 15 88 Mezőcsát–Nyékládháza 17 5 16 95 Kazincbarcika–Rudabánya 15 5 17 98* Abaújszántó–Hidasnémeti 30 6 18 112 Nyíradony–Nagykálló 23 2 19 125a Mezőhegyes–Battonya 18 7 20 126 Kisszénás–Kondoros 6 4 21 127 Vésztő–Körösnagyharsány 32 4 22 129 Murony–Békés 8 5 23 130 Makó–Hódmezővásárhely 34 6 24 147* Szentes–Orosháza 40 5 25 151 Kunszentmiklós–Dunapataj 50 4 26 152 Fülöpszállás–Kecskemét 39 4 27 153 Kiskőrös–Kalocsa 31 4 Csak a személyszállítás szűnik meg 28 4 Almásfűzítő–Esztergom 38 8 * a vonalnak csak egy részén szűnik meg a vonatforgalom