Állatmesék ideje

Jópofa dolog ez a szélkakasozás. Biztos a fókuszcsoport is úgy találta, hogy cool. Nekem azért tetszik, mert mondhatnák a szocik Orbánra kapásból, hogy barom, disznó, lapostetű vagy streptococcus, de így elsőre csak szélkakast mondanak, ami finom és úri gesztus.

És tény, Orbán Viktor nem szokta évekig ugyanazt hajtogatni, úgyhogy illusztráció van bőven. El lehet erről vitatkozgatni. Viszont honlapot csinálni hozzá már némileg ejnye; mert annyira nem nagy écesz. Meg egész oldalas hirdetésben kakasozni is ejnye. De van ennél is jobb: fiatalbaloldali majmok a Millenárison, ahogy vezényszóra emelgetik a kakasemblémás kresztáblát. Kész Állatfarm.

Ahogy kiderül a mellékkampányból, Orbánnal az a fő baj, hogy csupa olyanokat mond, amit az emberek gondolnak.

Szóval Orbán Viktor egy szélkakas, mert egyszer ilyet szól, aztán meg olyat. Elhiszem, legyen így. Rajzoljuk tele az országot fekete-sárga kakasokkal, esetleg támogassuk meg gumikakasos szpotokkal, és röhögjünk együtt, hogy micsoda ember az ilyen, hát nem is ember ez, hanem hitvány, gyönge báb, tényleg egy szélkakas. Közben pedig, ahogy a sorba kapcsolt robothadsereg fennen kukorékol meg többméteres fakakasokat ácsol a közterekre, papoljunk az érdemi vitáról, ógjunk-mógjunk szomorkodva és komoran, hogy az ellenzék vezetője nem hajlandó érvelni, pedig mi mást se teszünk, mint konstruktívan vitázunk.

Van tehát egy miniszterelnök és az ő észérvkultusza, amiből épp csak kiruccan a robotgarázsba lelkesíteni azokat, akik viszont a hülyéknek játszanak, egybites üzenetekkel.

Hogy legyen holnaputánra is műsor, üssük a kakast a békakártyával. Rajzoljuk oda a kakas mellé a kétéltűt, amelyik előbb kommunista, sőt még küldi is a programot bizalmasan a rajtitkár elvtársnak, utána meg, amikor kiszárad a mocsár, egyszerre kimászik az iszapból, és demokrata lesz. De akkora demokrata, hogy nála azóta se demokratább senki. Egy definitív demokrata. És akkor oda lehet tolni a miniszterelnök arcába a brekis transzparenseket, amitől még ráadásul fél is. Sőt folytatni is lehet az állatmesét azzal a résszel, amikor a királylány szájon csókolja, meg azzal, amikor a béka meglátja az ökröt, és elhatározza, hogy ő is akkora szép nagy lesz.

Hurrá, eljött az állatmesék ideje. Lengyel László ébredezik a Brehm lapjai között. Legutóbb valahol ott hagyta abba, hogy Horn Gyula szuperróka volt. Remélem, még idén eljutunk a kengyelfutó gyalogkakukkig.