Szent István és a Többiek

Szeretem az alternatív történelmet, szívesen és rendszeresen fantáziálok what-if szcenáriók mentén, hogy milyen lenne a világ ma, ha másképp alakul a sztori, ha nem hullik szét a Monarchia, ha a tengely nyeri a világháborút, vagy hogy milyen lesz egy esetleges második Orbán-kormány. Találgatja az ember, hogy vajon ugyanaz a kokárdás-szentkoronás díszletrendszer jön-e vissza, vagy Tigris közben leszokott a felelőtlen ugrabugrálásról, és viszonylagos nyugtunk lesz tőle. Hogy jönnek-e a szarból a mélymagyarok, na.

Orbán Viktor állítja, hogy részéről meg van bocsátva, hogy cserben hagyta őt az ország, amely megtagadta ezeréves történelmét, porba rántotta a szent koronát meg a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözött; ő pedig jó fiú lett, belátta bűneit, nem lesz már olyan egészpályás, mint a múltkor. Megérteni akar, nem meggyőzni. Nincs okunk kételkedni abban, hogy tényleg megváltozott, mert megváltozni, azt nagyon tud.

Egyedül persze még ő sem boldogul, ám szerencsére segítik a munkában olyan műhelyek, mint a Professzorok Batthyány Köre. A professzorok konkrétan azzal segítik őt, hogy kidolgozták a nemzet felemelkedésének gondolatait, amely gondolatokat aztán nagyvonalúan Tervnek neveztek ki, Szent István Tervnek. A terv pedig olyan, hogy gondosan kikerüli a konkrétumokat, sőt ha muszáj, félre is söpri őket, de egyvalamiben következetes: ez egy antiliberális kiáltvány.

De mielőtt hevenyészve bemutatnánk a kedves olvasónak ezt a nagyszabású nemzetstratégiát, ezt a zsinórmértékbe ojtott iránytüvet, ezt a filozófiai rambókést, szögezzük le gyorsan, hogy korai még Orbán nyakába varrni mindezt a sötét ostobaságot; ő bármelyik pillanatban lenyilatkozhatja, hogy köszöni szépen, majd értesíti a professzorokat, ha valahol vidéken zsinórt kell mérni, de azért nem pontosan ez az, amit el kell majd szenvednünk, ha hatalomra jut. Egyelőre viszont nem tett ilyet, a professzorok némelyike egyenesen miniszteri posztról álmodik, úgyhogy nézzük csak meg, miféle zsinórmérték tekeredik éppen a haza torkára. Kiragadott példák alapján természetesen, de mivel ez elvileg egy koherens rendszer, bőven elég kiemelni egy-két csorba fogaskereket. Fraktál ez, minden részletben ott az egész.

A Szent István Iránytűjét használó kormány nem téveszti szem elől, hogy "az egyházukban vallásukat gyakorlók testileg is, lelkileg is és különösen életmódjukban lényegesen egészségesebbek, mint a többiek." Naná. Persze csak az egyházukban gyakorlók, azok nem, akik csak úgy a parkban gyakorolgatnak, a maguk módján. Többiek pedig az ideális társadalomban nincsenek is.

"A vallásos emberek toleránsabbak, együttműködőbbek és kevésbé gyűlölködők", állapítja meg a Terv, amire nyilván buzgón helyesel az egész ország, hiányzik már nagyon az a kétezer éve folyamatosan prezentált tolerancia, együttműködés és főleg a kevesebb gyűlölködés a többiek felé . És a professzorok nemcsak siránkoznak, hanem cselekvésért kiáltanak: "Iskoláinkba vissza kell hozni az erkölcsi, vallási nevelést!"

Hű, az tényleg nagy ötlet. Andrásfalvy Bertalan óta nem merte felvetni senki. A térítő állam nagyszerű ideája bukkan újra fel.

Keresztény kurzusra tehát van igény, a teokrácia mint mesebeli csudaország megmaradt a szertárban, porolják lefele éppen a professzorok. Mert afelől nincs kétségem, hogy vallási nevelés alatt nem vallásoktatást értenek, hiszen hosszasan tárgyalják az információt adó oktatás és az értékválasztó nevelés különbségét. Szóval ez nem az "ismerjük meg a világvallásokat" című történet, hanem bizony misszionárius póz, amelynek elszenvedője a többiek. Végül is Náray-Szabó professzor megmondta őszintén: vannak elméletei a domináns és szubordináns kapcsolatáról.

A Szent István Terv Magyarországán a hatalom annak tudatában jár el, hogy az internetes "vitafórumok keresetlensége leszoktat a helyesírásról, az írott szöveg fegyelmezett megfogalmazásáról, és rászoktat az alpári stílusra". Hogy mit tesz a szentistvánista hatalom ez ügyben, azt el se tudom képzelni, lehetőségei ugyanis odáig terjednek, hogy ne tetsszen neki a fegyelmezetlen szövegelés. Ami viszont tudvalevőleg le van és le is lesz szarva, elég keresetlenül és alpárian, a professzorok mindennemű köreivel egyetemben. A jónép fórumozik tovább, fegyelmezetlenül. Ez egy ilyen fegyelmezetlen rendszer, na.

Megmondják a professzorok azt is Orbán Viktornak, mit kell tudni a kultúráról. A kultúráról azt kell tudni, hogy van belőle magas- és populáris, valamint hogy ellensúlyozni kell a kommersz kelendőségét. És a poén: populáris kultúra alatt nem azt érti a díszes társaság, ami kelendő a populációban. Dehogy. A színvonalas popkultúra, az nem más, mint a falunap meg a borfesztivál. Minden egyéb: alsóbbrendű kommersz. Többiek. Teletöbbies.

A világ fejlődése gyorsul, konstatálják a professzorok, ahogy húz el az expressz az orruk előtt. Azt ugyan nem is sejtik, hova megy a vonat, de nagyon szeretnék megmondani, hova menjen ahelyett.

Millenniumot nem lehet négyévente rendezni, de különben minden együtt van. A Szent István Tervből érdekes módon egy pont ugyanolyan vízió bontakozik ki, mint amilyen 1998 és 2002 között festettek az álmok álmodói. Nem Orbán Viktor, hanem a harrachpéterek, az antalli doh és szenilitás Magyarországa kacsint vissza az iszap alól.

A tervet ünnepélyesen átnyújtotta a vén hülyék tanácsa Orbán Viktornak, aki megköszönte szépen, majd levonta a szükséges következtetéseket. Az egyik, hogy az ősz tanácsosok olyan nosztalgiával viseltetnek iránta, ami már-már illetlen keresztény kultúrkörben. A másik, hogy ezzel a maszlaggal választást veszteni lehet legfeljebb, nem nyerni. Ő megmondta és megmondja minden nap, hogy éppen a megmondás volt a hiba, amit elkövettek. Elhitték, hogy vannak a gyökeres, az igazi, a gagyit megvető, aktív, jövőbe tekintő és összefüggéseket kereső polgárok, és vannak a többiek, akiknek meg kell mondani, mi a frankó, arcukba kell tolni a szentkoronát görögtűzben, beléjük kell verni az erkölcsöt, és emelni őket a cél felé, amit egyébként egyáltalán nem a gazdaság meg holmi körülmények határoznak meg. Orbán észrevette ezt a tévedést, rájött, hogy valójában az úgynevezett többiek jelölik ki a célt, amennyiben kijelölik a lehetőségeket. Hogy a kommersz kelendősége azért van, mert a többiek a többség. Ha nekik, a többieknek nem tetszik a cél, mert mondjuk rohadtul nem gyakorolják egyházukban, viszont élvezik a vitafórumok keresetlenségét és a kelendő kommerszet, akkor egyszerűen átszavaznak a többiek, és négy év múlva megválasztják azokat, akik majd jól visszacsinálnak mindent. És akkor a célnak befellegzett.

Melyik kormány merné elvenni a néptől az RTL Klubot?

Kádár János nem merné.

Egy normális Orbán Viktor tehát megköszöni szépen, és törli a telefonjából az Aggkori Elbutulás Bizottságot, aztán ahogy belátta PR-hibáit is, finoman elhatárolódik. De minimum elsüllyeszti mélyre a dolgozatot. Már ha legalább annyit komolyan vesz a saját munkásságából, hogy

"ami értéket a liberalizmus, kedves barátaim, hozott a világnak, azt mára minden normálisan gondolkodó ember és társadalmi erő beépítette saját értékrendjébe."