Fortélyos félelem

Az amerikai polgárok egyharmada úgy véli manapság, a WTC-merényletet a Bush-adminisztráció hajtotta végre, vagy szándékosan hagyták megtörténni.

A Teve utcai golyószórás már most tárgya a politikai gyanakvásnak. Az első pillanattól az: ki-ki elkötelezettségétől és eszétől függően spekulál, tűnődik, hümmög. A suttyók nyitják sorra a fórumokat Qui prodest? címmel, az okosabbja meg szól nekik, hogy cui lesz az. Aztán beszáll ő is: tényleg, kinek áll ez érdekében? Várja reményteljesen a csendes többség, hogy nagyon gyorsan kézre kerüljön valami szerecsen fogorvos, és bevallja a tévében, hogy ő volt, vallási fanatizmusból, egymagában. Legalább egy Lee Harvey Oswald, na.

A rémálom-forgatókönyv természetesen az, hogy ezt a teljesen értelmetlen és hiányosan dokumentált bűncselekményt a Gyurcsány-kormány szervezte, titkosszolgálati eszközökkel. Túl sokszor, túl sokat volt címlapon a titkosszolgálat. Mesterlövészek a múzeum tetején, robbantásos fenyegetőzések, gyorsan elfelejtett, nyolcvan évre titkosított bizonyítékok. A titkosszolgálat amúgy is furcsa képződmény a demokráciában: megtehet és titkosíthat bármit, civil jogok ide, ombudsman oda. Ha nagyon szem előtt van a cég mint lehetőség, akkor gyanúsítottá lép elő minden balesetnél.

A másik rémálom is ijesztő, bár valamivel kevésbé, mert abban legalább nincs benne maga az állam. Az őszi eseményekben kiderült, amit eddig is lehetett sejteni: van néhány száz, néhány ezer magyar ember, aki le bírja vezetni magának, hogy ha felborít és felgyújt egy autót, akkor attól valami jobb lesz. Aki ennyire idióta, az képes másra is. Ebben az esetben viszont a titkosszolgálat ellenük játszik - elvileg. Felderít, megnevez, bizonyít, megelőz: dolgozik.

Az a nyitott kérdés, megpróbálja-e a Gyurcsány-kormány felhasználni ezt az esetet, és mire. Lesz-e megfigyelési ügy igaziból? Lesznek-e lehallgatások, és aztán lesz-e azokból Tokaji Beszéd? Terrorgyanú, súlyos vádak? Felvetetik-e a Fideszt a terrorszervezetek listájára, vagy csak célozgatnak sandán? Hű, csábító lehetőségek egész sora juthat egy gátlástalanabb vezető eszébe, főleg ha sokat találkozgat bizonyos Putyinnal. Meg Bushsal.

Még szerencse, hogy Gyurcsány Ferenc a köztársaság legelső barátja, szerelmese mintegy. Viszont ez a Szilvásy, hát ez elég hidegrázós egy arc.

Az meg a másik fele, hogy ha mégis ilyen csúnyaság történne, hogy lehallgatnák az ellenzéket, mit hozna az felszínre. Ismerjük a spektrumot, ami a polgári körök beléptetésével kirajzolódott. Vajon tényleg csak annyi a kapcsolat, hogy a "kormánybuktatás mindenáron" soványka programját, a harci dobolást egyesek sajnabajna félreértelmezik úgy, hogy akkor autót kell gyújtogatni? Vajon dátumszerűen mit jelent az, hogy "alkotmányosan, amíg van esély"? Aztán ha mégis az kormányoz tovább, aki választást nyert, akkor mi van? Mi van az amíg után, he? Kiengedjük a palackba zárt szemetet? És ha akkor elkezdődik nem alkotmányosan, kalasnyikovokkal, akkor az majd kinek áll érdekében?

Az amerikai polgárok talán nem lennének ennyire cinikusak, ha a WTC-merénylet csak úgy megtörténik, és nem az következik belőle, hogy Bush az egészet Szaddám nyakába varrja - ma már tudjuk: hazugságokkal -, majd lerohanja Irakot, és törvényt szigorít, és megfigyel, és megy át a jogállamon, mint a tank. De ez történt: a támadás olyan nyilvánvalóan jól jött neki, mint a lottóötös. Ki is használta a végletekig. Ebből ugyan nem következik, hogy az ő műve volt, de roppant feltűnő. A suttyóbbja le se tudja írni, hogy cui prodest, de akkor is le akarja, odavési ákombákom betűkkel az internetre, és gyanakszik, nagyon gyanakszik.