Etelka, Aletta
1 °C
5 °C

Milyen társaság ez itten?

2008.05.09. 13:09

Lehet, maga Gyurcsány Ferenc mondta egyszer, hogy Magyarország egy olyan szocialista nagyvállalatra emlékeztet, amelynek az átalakulásakor nem döntötték el a tulajdonosai, hogy milyen társaság is legyen belőle. Ha ő mondta, akkor ebben kivételesen igaza volt.

Az persze kérdés, hogy az átalakuláskor mitől volt jobb a hangulat? Lehet, hogy csak a remény volt több. Remény arra, hogy a nagy nekibuzdulásból lesz is valami, és ez a valami a jelenleginél jobban emlékeztet majd a működő polgári demokráciákra. Közben csak arról feledkeztünk el, hogy a demokrácia valahol a fejekben kezdődik el, nem pedig úgy, hogy szólnak felülről.

Ez nemcsak a politikai osztály nagy tévedése, hanem közös tévedés, de kétségtelen, választott vezetőinknek nagyobb a felelőssége a jelenlegi szabályok nélküli világ megalkotásában, mint azoknak, akik megválasztották őket. Ha egyébként azok, akik megválasztották őket, pont ugyanúgy viselkednének, mint a választottjaik, akkor már régen robbanáshoz vezetett volna néhány elavult gázvezeték cseréje. Még jó, hogy a gázszerelőkben lehet bízni, és a mostanában gyakori BKV-sztrájkok ellenére is úgy tűnik, mintha az országot mégis csak jelentő lakosság többsége normális emberekből állna.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének Kutatócsoportja február végén közzétett felmérése szerint a magyarok hetven százaléka úgy gondolja, hogy nem érdemes bízni senkiben, és a jövőt sem érdemes tervezni. Na, ez az úgynevezett morális válság. A morális mélyponttal - és általában bármiféle mélyponttal - az a gond, hogy azt nem úgy érjük el, hogy egyszer csak lent vagyunk, és ha már lent vagyunk, akkor ennél lejjeb már nem mehetünk, tehát magunktól visszapattanunk, és elkezdődik a felemelkedés. Hanem ahogy okos elemzők és közgazdászok időről időre leírják tanulmányokban, a kátyúba jutott országok sokáig megrekednek a kátyúban, és a kifelé vánszorgás nagyon lassú és nagyon nehéz.

A bizalmatlanok aránya egyébként emelkedett 2002 óta. Pedig a senkiben nem bízók már 2002-ben is a lakosság felét jelentették, és ez a teljes politikai elitnek szóló üzenet. Amit egyáltalán nem akarnak meghallani. Sokaknak látszólag még kedvezhet is a totális közöny, a játékszabályok nélküli áldemokrácia, mert akkor az egyéni utak könnyebbnek tűnnek - legalábbis első ránézésre. Mert egy idő után nem lesznek járható utak az országban, és akkor majd megnézhetjük, mit is ér valójában a minimálbérből vásárolt V12-es Mercedes Coupe a fenekünk alatt.