Auguszta
-4 °C
2 °C

Gödör = MENŐ

2009.04.06. 04:39 Módosítva: 2009-04-06 04:51:57

Szezonja van a tavaszi szél által árasztott, dagadó faszokról szóló cikkeknek. Ez a hurráoptimizmus azonban elítélendő. Mi az olyan nagyon menő abban, hogy Budapesten kisüt a nap? Megsokszorozódnak a szórakozási lehetőségek, azonnal kinyit több száz színvonalas kiülős étterem-kávézó-szórakozóhely, jobb lesz az emberek arca, vagy mi? Ugyan. Ebben a városban a napsütésnek azért szokás örülni, mert akkor már lehet menni telekre, a hegyekbe vagy legalább hekkezni a Római partra. Budapest ma már olyan állapotban van - és tudom, hogy a Római Budapesten van, ám éppen vidékies-nyaralós hangulata teszi vonzóvá -, hogy plusz húsz fok és egy napszemüveg nem sokat tud rajta segíteni.

A Hungária körúton belül én egyetlen darabnyi közterületet tudok mondani, ahol valóban élni lehet a meleg adta lehetőségekkel. Ez pedig az Erzsébet tér Gödörnek nevezett része, és annak közvetlen környéke. Budapest egyik legcikibb tragédiája, hogy egy olyan városban, amelynek klímája négy-öt hónapon át ezt elvileg lehetővé tenné, nem alakult ki rendes éjszakai szabadtériszórakozás-kultúra. A nyugdíjas- és önkormányzati terrornak köszönhetően gyakorlatilag nincs olyan hely, ahol hajnali négykor a szabad ég alatt lehetne sörözni. A Ráday utcát még mindig nem sikerült teljesen lezárni a forgalom elől, éjfél után pedig a teraszoknak be kell zárniuk. Vagy tizenegykor? Egy sarokra lakom, de minek menjek oda, ha a harmadik sörnél már kihúzzák alólam a széket. A Liszt Ferenc téren sem sokkal jobb a helyzet. Hiába a vendéglátósok könyörgése, még ezen a két helyen sem, ahol Budapesten szokatlanul organikus módon ki tudott alakulni valami, még itt sem sikerült meghagyni egyetlen kis zsebkendőnyi területet annak a sok ezer fiatalnak, akik hétvégénként este tudnak jobb programot az alvásnál.

A Gödörrel kapcsolatban gyakorlatilag minden érthetetlen. Érthetetlen a keletkezése, mármint nem az a rész, hogy egy elcseszett Nemzeti-terv folyománya, mert az speciel magyar kontextusban nagyon is érthető. Hanem az, hogy néhány évig bár a hely már létezett, nem járt oda senki. Aztán két-három éve varázsütésre hirtelen történt valami, és azóta minden egyes nyári estén fürtökben lógnak itt az emberek. Természetesen nem magán a földalatti szórakozóhelyen, hiszen egyrészt ki a franc vágyna oda ilyen melegben, másrészt ott ritka a kultúrembernek megfelelő program. Hanem előtte, az asztaloknál, a lépcsőn, meg fölötte a medence körül. Ilyen jellegű tömeget különösen nehéz megszámolni, de a forgalmasabb estéken ezernél bőven többen fordulhatnak meg itt.

És éppen ez a Gödörrel kapcsolatban a legérthetetlenebb, hogy ez az egész hogy a fenében létezhet ilyen zavartalanul Budapest kellős közepén. A szomorú közmegegyezés ebben a városban az, hogy ahol sokan érzik jól magukat, azt előbb vagy utóbb valaki bezáratja. Odáig rendben, hogy óriási szerencsére egyetlen nyugdíjas ablaka sem nyílik ide, és nyilván valakinek itt elég jó kapcsolatai vannak vagy a kerületi, vagy még inkább egyenesen a fővárosi önkormányzattal. Ettől azonban még nem kevésbé megdöbbentő, hogy ezer ember zavartalanul szórakozhat. Rendőrt a legritkább esetben látni, nyugodtan lehet hangoskodni, füvet szívni, hesszölni a csajokat, meg úgy általában is úgy viselkedni a szabad ég alatt, ahogy az a mineknél szerencsésebb európai nagyvárosokban szokás.

(Ha már felmerültek a csajok, itt szeretném megemlíteni, hogy hála a magasságos úristennek a magyar nők az utóbbi egy-két évben végre elmozdultak a holtpontról, és elkezdtek jobban öltözködni. Specifikusan a 18-25 közötti, urbánus rétegre gondolok. Valószínűleg a sok nemzetközi divat- és partifotó-blog tehet róla, de végre lányaink nem jamaikai biciklisfutároknak akarnak látszani, hanem londoni meg berlini meg New York-i kollegáiknak. Az övtáskák és sportcipők szűk nadrágokra meg funky csizmácskákra cseréléséért nem lehet eléggé hálásnak lenni.)

Ami a Gödröt különösen szórakoztatóvá teszi, és alapvetően kiemeli a már évek óta halál fárasztó romkocsmák közül, amelyek ugye a belvárosi szabadtéri szórakozás egyetlen lehetséges formáját jelentették sokáig, az a változatosság. Az ember szórakozni azért jár, hogy önmagát pusztítsa, ismerkedjen, valamint bámulja az embereket. Ez utóbbi tevékenységre pedig használhatatlanok az olyan helyek, ahova csak egy szűk szubkultúra jár. A Gödörben viszont üdítően vegyes a felhozatal, hekis-rasztás-vízipipás hülyegyerekből mondjuk még mindig sajnálatosan sok van, de rajtuk kívül a nyakkendős negyvenestől a kigyúrt cigánygyereken és az amerikai turistán át a ceruzafarmeros indiegyerekekig minden van.

Senki nem csinál itt semmi különöset, csak igyekszik a tereptárgyak közt kényelmesen elhelyezkedni, és a lehető legjobban érezni magát. Béke van és zavartalan szórakozás, ami Budapesten már bőven elég a menőséghez. Sőt, tulajdonképpen bárhol máshol is.