Farkasházy beismerte, évtizedek óta állami pénzből utazgat

Másodszor rúgtak ki politikai megbízásra a Magyar Rádiótól. Mindkét procedúra nem létező pénzügyi visszaélések keresésével vette kezdetét, majd ennek híján ráfanyalodtak létszámleépítésnek álcázni. Megpróbáltam munkatársukat meggyőzni erről, továbbá arról, hogy az újságírás legaljához tartozik, amikor néhány információ kiszivárogtatására valaki ily lelkesen ráugrik.

Beszélgetésünket az Index sorozatos gyalázkodása is hátráltatta, az utóbbi években ugyanis már nem elégedtek meg teljesítményeim boncolgatásával, hanem afféle mértékegységgé is váltam: ez olyan hülye, mint a Farkasházy, stb. Ezért nem nyilatkoztam önöknek például kirúgásom óráiban, amit elsőnek tudtak meg, vélhetően azonos vezetői hírforrásból. De mivel most "közpénzek nyomába" indultak, erőt vettem magamon, és egy ideig megpróbáltam válaszolgatni. De a harmadik értelmetlen kérdés után feladtam, van olyan szint, amely alá megkopott térdizületeim miatt már nem tudok bekúszni. Nem sajnáltatni akartam magamat, hogy ezen a héten talán nem kéne, csak felébreszteni a kérdező lelkiismeretét, hogy miben vesz részt. Ugyanis ezeket az utakat volt vezetőim egy éve vizsgáljak, de mivel semmire sem jutottak, most mégis kinyomják majd a dolgaimat, hogy nem csak elfogult és tehetségtelen voltam, de lusta is, továbbá az állam pénzét is herdáltam. Hát lássuk az utóbbit!

1. "Hatalmas mázlija volt Hiller Istvánnak, hogy a római magyar intézetben élőben láthatta a rádiókabaré előadását. A kabaré stábja ugyanis éppen erre az időszakra nyert el egy 3 millió forintos támogatást a Hiller által vezetett minisztérium alapítványától, a Nemzeti Kulturális Alaptól."

Hiller Istvánnak pechje volt, nem láthatott minket élőben, ellentétben az Index munkatársával, aki bizonyára állami pénzen az elmúlt héten vele utazott Rómába. Egyébként sajnálom, hogy nem futottunk össze, mert igen kulturált miniszter, én pedig régóta keresem a kulturpolitikusok társaságát, Rockenbauer Zoltánnal például másfél évtizedes bayreuthi barátság köt össze, Görgey Gáborral a hatvanas évek végén egy allergiás orvosra várakoztunk, Magyar Bálint pedig többször volt házunk vendége, méghozza négyszázad magával, Szárszón, ahol Mimi és anyám lenyelte a zsíros kenyér áfáját.

Hogy miért pályáztunk? Mert ez év elején Sinkó Péter közölte velem, hogy egyetlen (!) új műsorra sincs pénzünk. Senki Alfonz ezt így mondaná: senkit nem kell megölni a sivatagban, elég elvenni a kulacsát. Mivel a médiatörvény eléggé megköti a kezünket, maradt az egyetlen járható út, olyan támogatót szerezni, olyan témába vágni, ahol egyetlen árucikk neve sem hangzik el, hacsak nem számítjuk annak Türr István, Falconieri, XIII. Leo, Bernini, Borromini és Michelangelo nevét.

Van szerencsém felhívni szíves figyelmüket, hogy harminc éve állami pénzből utazom a Rádiókabaréval, ezért is adtam válaszomnak ezt a blikkfangos címet. Az utazások két érdekessége: jóval ritkábbak voltak, mint mindenkori vezetőimé, és velük ellentétben mindegyikből műsor készült.

2. "Miért veszkődik a társulat a világ körüli utazgatással, amikor a műsort végül úgyis itthon sugározzák majd?" Igen, ez a probléma már felmerült 1990 tavaszán is, amikor hiába utaztunk Ungvárra, Nagyváradra, Újvidékre és Révkomáromba, e négy műsort is csak a Kossuth sugározta, az ő rádióiknak se kellett.

Miért kell Amerikába utazni ahhoz, hogy az ember Amerikáról beszélhessen? Mert az ötvenes években itthon készült "amerikai kabaréjelenetek" Uncle Samről és az imperialistákról finoman fogalmazva nem bizonyultak időtállónak. Továbbá ezen utak mindenkori érdekessége, hogy háromnapos élményeket három évtizede ott élő közönség legitimál (tapssal, nevetéssel) vagy vet el (katartikus csenddel). Erre most nem térnék ki bővebben, de szoktam itt-ott előadni, a tisztelt cikkíró bármikor beülhet egy ilyen alaptanfolyamra, ahol a kabaréközönség szerepével megismerkedhet.

A nagybecsű érdeklődő telefonos állításával ellentétben egyébként Párizsba és New Yorkba nem az NKA, hanem a Magyar Rádió pénzén utaztunk. Igaz, Párizsban az ottani magyar kulturális intézet fürdőszoba nélküli irodáiban aludhattunk. Erről bővebben: Kékessy Dezső élete és munkássága, különös tekintettel párizsi nagykövetségére az Orbán-kormány idején.

A pénzügyi konstrukció a következő volt: annyi pénzből, amennyibe itthon kerül egy Rádiókabaré (nem csak az enyém, Sinkóé is) hozok külföldről, de nem egyet, hanem kettőt. Vagyis csak a felébe kerül. Úgy, hogy nincs napidíj, sőt a művészek gázsijukról és jogdíjaikról is lemondanak. Rómából egy harmadik műsor is kijött volna, de adásidő híján ez a szemétbe került.

3. "A jelenetekben egyébként nem szerepelt külföldi vendégművész, az itthonról ismert stáb viccelődött." Ez sem igaz, mivel szerepelt benne Krencsey Mariann és Méray Tibor, mivel nekik volt a legkisebb útiköltségük. Vagy a buszjegyükre is kitérjek? A 97 éves Fejtő Ferenc sajnos aznap meg volt fázva, most az ő szódája miatt is tarthatnám a hátamat.

4. "Mi történik a maradékkal? - feszegettük." Az odaítélt hárommillió fele megvan a Balassi Intézetnél, talán majd egy másik útra. A római kiutazást is ők intézték, a társulat Rómában kétcsillagos szállóban henyélt és fapadossal utazott, visszafele tizenegy órát, mert így ötezerrel olcsóbb volt fejenként, mint a hazai légitársasággal.

Befejezésül kitérnék cikkük legnagyobb aljasságára, mely nem is a felvetés időzítése, mármint kirúgásom hetében, hanem maga a téma. Azt sugallni, mintha egy külföldi utazás ma is azt jelentené, mint a hetvenes években, valamiféle privilégiumot, jelentéssel, miegymással. Miközben fapadossal néha olcsóbban lehet eljutni egy európai fővárosba, mint kocsival Nyíregyházára. Ékezethiányos levelem oka, hogy immáron örök szabadságom terhére most egy külföldi szálloda számítógépével vesződve késztetnek mentegetőzésre. (A levelet a könnyebb olvashatóság kedvéért elláttuk ékezetekkel. A szerk.) Még csak azt súgjak meg, miben különbözik az NKA és a Magyar Rádió pénze az adófizetők szemszögéből?

További ajánlott téma:

Hogyan kapott Farkasházy a fizetésén felül az elmúlt fél évben harmincezer forintot a Magyar Rádiótól? Ugyan még nem kaptam kézhez, de a számlát már valóban kiállítottam róla. Fizetésemet egyébként az idén két lépcsőben a felére csökkentették, jól jön az a nyugdíj előtt, így 33 évnyi munka után már elértem egy-egy új vezető fizetésének a hetedét-nyolcadát.

Számtanpélda:

Hány külföldi rádiókabarét készíthetett volna Farkasházy Tivadar és csapata annak a vezetőnek a végkielégítéséből, amelyet Such György vett fel, és aki három hónap és egy nap után otthagyta a Magyar Radiót? Az én számításaim szerint nyolcat. Vajon ennek is utána fognak nézni?

A tisztelet legcsekélyebb jele nélkül

Farkasházy Tivadar