Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
"Kezdetben nagyon jó ötletnek tűnt" Bodoky Tamás cikkének elolvasása, amelyben általa bizonyára autentikusnak ítélt forrásokra hivatkozva elemzi a bioüzemanyagok felhasználásának hatásait. Tekintsünk el attól a ténytől, hogy a cikkben a biodízel és a bioetanol és az ezekkel kapcsolatos adatok folyamatosan keverednek (ami komoly hiányosság egy agrártudományi egyetemet végzett szakember részéről).
Való igaz, hogy a globális felmelegedés és az importfüggés csökkentése egyik lehetséges megoldása a bioüzemanyagok fokozottabb elterjesztése és felhasználása. Szerintem van más alternatíva is.
Radikálisan csökkenteni kell a közlekedésben és szállításban felhasznált fosszilis tüzelőanyag mennyiségét! Ugyanis miközben a kiotói megállapodás aláírása óta az EU-ban az ipari ágazatok, a lakosság szén-dioxid és egyéb üvegház-hatású gázok kibocsátása folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, sajnos a szállítás kibocsátása nemhogy csökkenne, de folyamatosan növekszik. Tessék tehát elérni azt, hogy ez ne így történjen, kevesebb üzemanyagot használjanak fel a személy- és teherszállításban! Amennyiben ez talán illuzórikus felvetés lenne, és ezt készek vagyunk elfogadni, mégis bölcs döntésnek tűnik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében a bioüzemanyagok felhasználási arányának növelése, tekintve, hogy több CO2 nem keletkezik, mint amit a növény tárol.
Ha ezt az alapfeltevést elfogadjuk, talán mégsem kellene leszedni a keresztvizet az EU és USA, illetve a fejlődő országok politikai vezetéséről azért, hogy a mai technológiákkal teljesíthető célokat tűznek ki a globális klímaváltozás folyamatának lelassítására, reményeik szerinti visszafordítására. Sőt e célkitűzések a környezetünknek hasznosak, így bizonyára megengedhető eszköz ezeknek az intézkedéseknek állami támogatásokkal és adókedvezményekkel való segítése is.
A cikk írója hivatkozik néhány szakértő által elkezdett számításokra, sajnálatosan ezek az általa hivatkozott szakértők úgy tűnik, nem a megfelelő adatokból kiindulva vonják le következtetéseiket.
Az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottsága (European Commission Directorate-General for Agriculture and Rural Development) megjelentette a 10 % bioüzemanyag célarány eléréséhez szükséges intézkedések 27 EU tagországra kiterjesztett, 2020-ig terjedő elemzését. Ez a dokumentum 2007 márciusa óta elérhető, igen sajnálatos, hogy a számításokat elkezdő szakértők nem fértek hozzá ehhez a valóban autentikus forráshoz.
Ez az elemzés a 2020-ig terjedő időszakban 70 %-ban gabona-alapú és 30 %-ban cellulóz bázisú bioüzemanyag előállítást prognosztizál, és figyelembe veszi a rendelkezésre álló területeken lehetséges hozamnövekedést, és emellett a jelenleg művelésen kívül álló területek energetikai célra történő hasznosítását. Az ehhez szükséges 59 millió tonna gabonanövény előállítása a művelt területeken a hozamnövekedés évi 1 %-os mértékével, illetve 2 millió hektár energetikai hasznosításával teljesíthető, anélkül tehát, hogy a mezőgazdaságra bármiféle káros hatást fejtene ki. A rendelkezésre álló összes terület felhasználását 2020-ra ez a dokumentum 15 %-os mértékre becsüli szemben a cikkben elhangzott 70%-al, mely teljes mértékben megalapozatlan és pánikkeltő - és így felelőtlen is.
Az USA 2017-es célszáma a jelenlegi etanol felhasználás megnégyszerezését tűzi ki célul, ami ugyancsak nem azonos a cikkben hivatkozott 24 %-os aránnyal, amihez az USA teljes szója és kukorica termését bioetanollá kéne alakítani. Ez tehát újabb félrevezetés.
Ugyanakkor minden jóérzésű ember - beleértve a bioüzemanyag-iparban érdekelteket is - természetes módon tiltakozik az esőerdők felégetése ellen. Legalábbis erre utal a jelenleg zajló EU Parlament üzemanyag-direktíva módosítási folyamat, illetve a bioüzemanyag direktíva előkészítése, amely egyértelműen előírja a biodiverzitás fenntartását és rendkívül szigorú szankciókkal kívánja sújtani azon bioüzemanyagok forgalmazását, amelyeknek bármilyen módon közük lenne esőerdők kiirtásához.
Brazíliában valóban égetnek esőerdőt, ami ellen mindenki nap-mint nap tiltakozik, de ez nem csak a bioüzemanyag miatt történik, hanem mert a brazil népesség, a politikai irányítás és a gazdasági hatalommal rendelkezők környezettudatossága messze háttérbe szorul a gazdasági érdekkel szemben, ami ilyesfajta rablógazdálkodáshoz vezet. Megjegyzendő, hogy a "bioetanol mintaállamnak" minősített Brazília - bár valóban komoly mennyiségű szóját állít elő - nem túl sok szóját használ fel bioetanol gyártásra, ugyanis a teljes bioetanol előállításuk cukornád bázisú.
Az az állítás, mely szerint az élelmiszer-termelő mezőgazdasági területek átállítása bioüzemanyag termelésre növeli az élelmiszer árakat, szintén téves és rosszindulatú, amelyet jelenlegi spekulációs lobbiérdekek gerjesztenek. Miközben az élelmiszer-hiány egyrészt ugyancsak a globális felmelegedés és a klímaváltozás hatása - az aszály - eredménye, másrészt annak a nem túl gyakran hangoztatott ténynek, mely szerint több, mint 2 milliárd ember két ázsiai országban (India, Kína) eléggé el nem ítélhető módon - jólléte fokozása eredményeként - már nem elégszik meg egy csésze rizzsel naponta, hanem egyre növekvő számban állati eredetű fehérjével is kíván táplálkozni, ez pedig ugyancsak fokozódó takarmányigényt eredményez. Ennek az igénynek forrást teremteni csak a jelenleg nem megfelelően használt mezőgazdasági területek technológiai fejlesztésével és hozamnöveléssel lehetséges.
Teljesen felesleges olyan hasonlatokat leírni egy cikkben, mely szerint egy terepjáró teli tankja mennyi kukoricából állítható elő, mivel ha ezt a terepjárót fosszilis üzemanyaggal tankolják meg, abból kétszerannyi kukorica vásárolható, mint a bioetanol előállításhoz szükséges kukorica, tehát a fosszilis üzemanyag felhasználása az inkriminált terepjáróban kétszerannyi ember táplálkozásától vonja el az anyagi forrásokat.
Nagyon kemény hab a tortán az hivatkozás a 33 %-os fosszilis energiatöbblet-igényre a bioetanol energiatartalmához képest, ugyanis az is hamis. A kukorica termesztése során 1 liter etanolhoz szükséges alapanyag energia-igénye 6.738 kJ, ami tartalmazza a műtrágya, gyomirtó energiatartalmát, valamint a talajelőkészítéshez és a szállításhoz szükséges üzemanyag mennyiségét is. Ehhez kell hozzáadni az etanol-gyártás során szükséges 11.544 kJ energiát, amely összesen 18.282 kJ energia-bevitelt eredményez. Ehhez képest az etanol energiatartalma 21.084 kJ 1 literre vetítve, amelyhez még - bár sokszor hivatkozott szakértők is rendszeresen elfelejtik - hozzá kell adnunk a mezőgazdaságban kitűnően hasznosítható takarmányozási melléktermék 14.257 kJ/l nagyságú energiatartalmát. Ezen az alapon a keményítő-bázisú etanol gyártás iparági átlaga szerint is pozitív az energia-mérleg, nem is csekély mértékben. Amennyiben az etanol-gyártáshoz biomassza bázisú fűtőanyagot használunk, ami a mezőgazdasági alapanyag energia mérlegében természetesen már szerepel, az energia mérlege tovább javul és az energetikai nyereség több mint háromszoros.
Ugyanezeket az adatokat kissé közérthetőbb nyelven is megfogalmazhatjuk, ami a realitást is jobban jelképezi: 1 hektár kukorica alapanyag feltételezésével kapcsolatos energia bevitel az etanol előállításáig 1,3 tonna olaj-egyenértéknek felel meg, miközben az 1 hektárról előállított etanol és melléktermékei összesen 2,5 tonna olaj egyenértéket képviselnek.
A globális felmelegedés leginkább a közlekedés okozta környezetszennyeződésnek (CO2 kibocsátásnak) köszönhető. Bizonytalan számításokra alapozott ellenállás ilyen fontos döntésekben inkább a környezetkárosító, mint a környezetvédő kategóriába esik. Különösen félreérthető ez az eredmény, ha a hazai adottságok jól megfelelő, a társadalmi és gazdasági feszültségeket enyhítő program dolgozható ki, amelyet jelenleg globális, zöldnek vélt érdekek és számítások alapján támadnak.
A hivatkozott eszmefuttatás tehát szubjektív megközelítésben mutat be látszólagos híreket, így a témában nem teljes körű információval rendelkező emberekben hamis érzeteket kelt, és a környezetvédelem álruhájába bújva átmenetileg akadályozhatja az emberiség jövője szempontjából indokolt események megvalósítását, de ennek ellenére a józan ész győzni fog.
A szerző a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
