Bush utódjára üthet vissza az iraki vereség

Irak eddig 359 milliárd dollárba – ebből a pénzből a NASA Mars-expedíciót szervezhetett volna – és több mint 3000 amerikai katona halálába – ebből 2880 katona azóta vesztette életét, amióta Bush 2003 májusában bejelentette a katonai cselekmények hivatalos végét – került eddig Washington számára.

Jelentős – 22 ezer – az amerikai sebesültek száma is. (A sebesültek egy része örök életére hadirokkant lesz.) Bush iraki kalandjának – talán ezért is egyszer valakinek felelnie kell – eddig „mellesleg” több mint 60 000 iraki civil is áldozatául esett. (Washington persze már rég megbánta, hogy a közép-keleti amerikai pillér bizonytalanná váló status quo-ját – fokozódó iszlám fundamentalizmus, egyre erősebb Amerika-ellenesség a Perzsa-öböl arab országaiban és az ott állomásozó amerikai csapatok kivonásának sürgetése, Irán súlyának folyamatos erősödése és Teherán atomprogramjának felgyorsulása, világgazdasági olajhiány, a térség olajáért meginduló vetélkedés Kína és az Egyesült Államok között – az iraki bevonulással és Szaddam Husszein megdöntésével igyekezett a maga előnyére billenteni.)

3000 civil halott havonta

A biztonsági helyzet rosszabbodását jól mutatja, hogy 2003 decemberében 48 amerikai katona, 2004 decemberében 76 amerikai katona, 2005 decemberében 68 amerikai katona, 2006 decemberében pedig már 118 amerikai katona halt meg Irakban. Miközben 2003 nyarán havonta átlagban „csak” 200 civil vesztette életét, addig ez a szám 2006 végére havi 3000 fölé kúszott Irakban. Az országban anarchia és polgárháború tombol, a nyitott határokon keresztül Szíriából és Iránból – de más úton is – ömlik a fegyver, az emberutánpótlás és a pénz. (Ne feledjük, hogy a közép-keleti olajra aspiráló Kínának, az újra nagyhatalmi ábrándokat kergető Oroszországnak sem érdeke, hogy az Egyesült Államok csak úgy kimásszon az iraki gödörből.)

A 2003 tavaszán és nyarán bevonult szövetségesek nagy része – látva a reménytelen helyzetet – azóta kivonult Irakból. Az amerikai hadsereg csak a főbb útvonalakat és a nagyobb városok fontosabb pontjait ellenőrzi az országban. Az iraki gazdaság romokban hever, az olajszállítások akadoznak. Az iraki kisemberek pedig az elmúlt majdnem négy év alatt rájöttek, hogy számukra nem demokrácia kell, hanem, hogy a lakásukban legyen áram és vízszolgáltatás, legyen aki elvigye a szemetet, és legyen aki megfékezze a házról házra járó bűnbandákat. Ne keljen az utcán attól rettegniük, hogy felrobbantják, vagy egy rendőri ellenőrző posztnál tarkón lövik őket, csak azért mert síiták vagy szunniták.

2003 márciusa óta mintegy 140 ezer amerikai katona van Irakban, és ehhez csatlakozik az a 21 500 katona, akinek Irakba küldését Bush amerikai elnök 2007. január 11-én jelentette be. (A szintén meghirdetett egymilliárd dolláros rekonstrukciós csomag csepp lesz a tengerben, és valószínűleg nagy része csöndben újra katonai kiadásokra fog elmenni. Nem tudni azt sem, hogy az amerikai elnök azt hogyan képzeli, hogy a biztonsági feladatokba egyre nagyobb létszámban vonnának be iraki csapatokat. Hiszen ahol eddig az iraki belbiztonsági csapatok kezébe adták át az ellenőrzést, ott az állapotok rohamosan rosszabbodtak, az alakulatok bekapcsolódtak a polgárháborúba és nagy számban álltak át a felkelők oldalára.)

Érzékeny téma

Kérdés, hogy mire lesz elég ez az újabb amerikai kontingens az egykori Mezopotámiában? Alighanem semmire – azon túl, hogy tovább növeli az amerikai halálos áldozatok számát és a rendkívüli hadikiadásokat – sem. Az amerikai adminisztráció által célként megfogalmazott „biztonsági helyzet robbanásszerű javítása” aligha várható, már csak azért sem, mert a felekezetek közötti erőszak megfékezése az amerikaiaknak sem érdeke az országban. (Amíg ugyanis a síiták és szunniták egymást gyilkolják, kevesebb figyelem és energia jut az amerikai csapatok elleni merényletekre. Vagyis így viszonylag alacsony szinten tartható az amerikai – az otthoni lakosság számára nagyon érzékeny kérdéssé vált – halottak száma.)

A legtöbb katonai szakértő elismeri, hogy az iraki gerillaháború megfékezéséhez 600-700 ezer amerikai katonának kellene Irakban állomásoznia. Vagyis a nyugalom megteremtéséhez Washingtonnak nem 21 ezer főt, hanem legalább 550 ezer főt kellene a Perzsa-öböl menti országba küldenie. Erre viszont a már így is túlterhelt, az országhatárokon kívül mintegy 400 ezer főt állomásoztató 1,4 milliós – az ezer lakosra jutó katonák száma az Egyesült Államokban háromszor magasabb mint Kínában, vagy Indiában – amerikai hadsereg nem képes.

Washingtonnak ugyanis kötelezettségei vannak a világ többi pontján is. (Csak a Távol-Keleten Japánban 40 ezer, Dél-Koreában 41 ezer amerikai katona állomásozik.) Ezeket az elkötelezettségeit Amerika Irak kedvéért nem tudja felülbírálni. Washingtonnak a Közel- és Közép-Kelet mellett koncentrálnia kell a Távol-Keletre és az erősödő orosz geopolitikai nyomás miatt Kelet-Európára is. Ráadásul ott van második háborús övezetként Afganisztán – itt is már közel 400 amerikai katona halt meg a bevonulás óta – is, amelyet szintén nem lehet csak úgy feladni, hiszen ezzel elvesznének a 2001-ben a volt közép-ázsiai szovjet köztársaságokban létesített stratégiai fontosságú amerikai légi bázisok is, melyek egyszerre vannak Oroszország és a rettegett erősödő globális ellenfél, Kína hátában. (Pont ezért az iraki csapaterősítés nagy része eleve a szomszédos Kuvaitból érkezik.)

Gigászi költségek

Az amerikai katonai költségvetés nagyságát sem lehet már tovább emelni, hiszen Washington az 1990-es évek elejének megtorpanása után már 2001-ben többet költött hadikiadásokra, mint a Reagan alatti csillagháborús években, és a védelmi kiadások nagysága már 2006-ban is meghaladta az 500 milliárd dollárt. (2000-ben még csak 280 milliárd dollár volt ez az összeg.) Ez a hadikiadás így is több mint sok egy évi 300 milliárdos költségvetési, 850 milliárd folyó fizetési mérleg hiányt produkáló országban, amely mellesleg a legnagyobb és leggyorsabban adósodó országává vált a Földünknek az elmúlt években.

Mivel a hivatalos Washington hallani sem akar a Szíriával és Iránnal történő tárgyalások megkezdéséről, és Irak egyfajta felosztásáról Ankara – északi kurd rész – Damaszkusz – középső szunnita rész – és Teherán – déli síita rész – között, marad a további harc vagy a megalázó kivonulás. (Irak felosztásával Irán és Szíria jócskán megerősödne, és kérdés, hogy ez az engedmény már elegendő lenne-e a perzsa államnak.) Ilyen körülmények között nem lehet mást csinálni, mint megpróbálni megnyerni az iraki háborút a jelenleg ott állomásozó, maximálisan rendelkezésre bocsátott erőkkel, vagyis mintegy 160 000 katonával. Ez viszont lehetetlen.

A gerillaháború reguláris erőkkel történő felszámolása eleve nagyon nehéz. (Sztálin is 1945 után a szovjet uralom ellen lázadó, 1941-ben a Szovjetunióhoz csatolt nyugat-ukrajnai területeken brutális túlerővel – melynek során gyakorlatilag minden egyes faluba egy szovjet ezred települt – nyomta el a partizánháborút.) Felszámolásához óriási túlerő, a lakosság támogatása vagy legalábbis passzivitása, a békés civil, gazdasági élet – vagyis újjáépítés – megindulása, valamint külső nagyhatalom érdeklődésének hiánya kell. Ezek mindegyike hiányzik Irakban.

Nem akarják beismerni

Persze a fentieket a Fehér Házban is nagyon jól tudják. Mivel azonban a háború elvesztését nem akarják beismerni – különösen annak vészterhes következményeire –, úgy tesznek – az időhúzásra is játszva – mintha csinálnának valamit. A csapatok mozgatása ugyanis a lázas tevékenység látszatát keltheti, és talán az amerikai választópolgárok, sőt a világ is elhiszi, hogy a washingtoni adminisztráció még nem adta fel a reményt az iraki mocsárból történő kievickélésre.(Az amerikai közvélemény nagy részének csupán az a furcsa, hogy a többször beharangozott csapatcsökkentések helyett újabb amerikai fiúkat vezényelnek a távoli muzulmán országba. Sokan teszik fel azt a kérdést is, hogy Bush új politikája ismertetésekor miért nem szólt egy szót sem a síita milíciák lefegyverzéséről és más kényes kérdésekről sem.)

A mostani csapaterősítés tehát nem más, mint pótcselekvés és az iraki háborús vereség elodázása. Bush és a republikánus adminisztráció persze mindent meg fog tenni, hogy legalább 2008-ig minden változatlannak tűnjön és folytatódjon a Patyomkin-falu Irakban. (Mivel Washington számára nincsen igazán más alternatíva, könnyen lehet, hogy a végjáték még a következő elnökválasztás után is hosszú évekre kitolódhat.) Ugyan naponta átlagban 3 amerikai katona veszti majd továbbra is életét, és dollármilliárdok folynak majd el megint, de ezek úgy tűnik csak parasztáldozatok egy „utánam az özönvíz!” politika keretében. A csapatok óhatatlan leépítését és a kivonulás megkezdését így legalább nem annak az elnöknek és csapatának kell megkezdenie, aki magát a háborút elkezdte és elvesztette. Nem Bushnak kell majd szembenéznie az iraki háború pusztító következményeivel.

Jóslat

A fő kérdés ugyanis, hogy mi lesz az amerikaiak után. Az elvesztett iraki háború után óhatatlanul tovább fog erősödni az iszlám fundamentalizmus, fel fog gyorsulni a pánarab integráció, Irán, Szíria és Hezbollah súlya megnő a térségben, miközben a fundamentalisták le fogják zárni a Perzsa-öböl olaját Nyugat felé. (Nemcsak Amerika, hanem Európa felé is.) A háború következménye pontosan az lesz, hogy Irak középső része a szunnita, déli része a síita szélsőségesek fellegvárává válik. Irak katalizátorként fog szolgálni az Amerika-barát korrupt és diktatórikus arab monarchiák megdöntésében és valószínűleg egy egészen Marokkóig terjedő gazdaságilag rendkívül gyenge, de militáns és demográfiailag expanzív Arab Birodalom létrejöttében.

Ez az új államalakulat rendkívül nagy biztonságpolitikai kihívást fog jelenteni nem elsősorban a messzi Washington, hanem a katonailag folyamatosan leépülő, társadalmilag elöregedő, egyre nagyobb muzulmán népességgel rendelkező Európa számára. Ez lesz a mostani iraki háború igazi hozadéka. Azok a biztonságpolitikai szakértők, akik 2003 márciusában hatnapos villámháborúról, majd a gerillaháború pár hét, majd pár hónap, majd egy-két év múlva történő csillapodásáról beszéltek, valószínűleg most is meg fogják találni a legjobb kiutat ebből a helyzetből.