Drága olvasók,
Alant olvasható az a terjedelmes levél, amiben Winkler-Virág András, az Állami Autópálya-kezelő szóvivője reagál a Tékozló Homárra, de közben olyan részleteket árul el arról, hogyan ellenőrzik az autópálya-matricákat, hogy az minden olvasót érdekelhet.
Az előzmény tehát az volt, hogy a Tékozló Homár blogon egy felháborodott olvasó megírta, hogy megbüntették, amiért nem vett matricát, pedig aznap nem is járt a pályán. Kicsivel később írtunk még egy posztot arról, hogy happy end van, mert az ÁAK elismerte, hogy hiba történt és visszafizeti a pénzt. Az alanti írásban ezekre reagál Winkler-Virág.
Biztonságos az autópályák matrica-ellenőrzési rendszere
Magyarországon 2004 óta egységes, azaz minden autópályára kiterjed a matricás rendszer. Az a matricás rendszer, amely - nyugodtan mondhatjuk - technológiáját és díjfizetési filozófiáját tekintve elavult, és önmagában az ellenőrzése sem megoldott. Elavult azért, mert átalánydíj-fizetést valósít meg, miközben egyre inkább az a trend - és az EU is azt ajánlja -, hogy minden szolgáltatásért csak a szolgáltatást igénybe vevők fizetnek és csak az igénybevétel arányában. Ez díjszedésre lefordítva egyértelműen a nálunk évekkel ezelőtt lebontott sorompós rendszert jelenti, annak ellenére, hogy ott meg kell állni díjfizetéskor. A matricák ellenőrzése pedig azért nehézkes, mert csak megállítással és szemrevételezéssel lehetséges, azaz általában emberi erőforrást igényel.
Magyarországon azonban voltak olyan előre látó szakemberek, akik évekkel ezelőtt bevezették a rendszám szerinti matricavásárlást, és ne szerénykedjünk, Magyarország egyedülálló ezzel a rendszerrel a matricás országok között. Mindennek természetesen előnyei és hátrányai is vannak, és az sem tagadható, hogy az autósok közvetlenül inkább a hátrányait észlelik. Sokan találkoztak már olyan esettel, amikor valaki előírásszerűen megvásárolta a matricát és a szabály betartásának tudatában nyugodtan használta az autópályákat. Majd nagyon meglepődött, mikor pótdíjfizetési felszólítást kapott, és az első gondolata nyilván az volt, hogy a rendszer üzemeltetője, azaz az ÁAK hibázott. Az ilyen esetek túlnyomó többségében valójában az történt, hogy a rendszám pontatlanul került be a rendszerbe (akár az autós, akár a viszonteladó hibájából), és az autós aláírásával hitelesítette a rossz rendszámot.
Fontos azonban az előnyökről is beszélni. A rendszámbázis teszi lehetővé a kamerás ellenőrzést és ez több szempontból is alapvető fontosságú hosszútávon. Részben azért, mert így az ellenőrzés kezdeti folyamata nem igényel emberi munkát és folyamatosan (éjjel-nappal) lehetséges. Így a rendszer ezen szakasza kiküszöböli az emberi tévedést és a visszaéléseket is, egy kamerát még senki nem próbált meg lefizetni. Részben azért, mert a kezdeti invesztíció hamar megtérül, a kamerák üzemeltetése jóval olcsóbb, mint a bővülő hálózaton egyre több és több ellenőrt foglalkoztatni. De fontos azért is, mert a matricásnál sokkal modernebb díjszedési rendszerek esetében is az ellenőrzés ugyanezzel a szisztémával működik, így kissé epésen, de megjegyezhető, hogy ez volt a magyar díjszedés történetében az első olyan beruházás, amely nem csak az aktuális állapotot, de a jövőt is figyelembe vette.
Az ellenőrzés pontos folyamata tehát azzal kezdődik, hogy a megvásárolt matrica tulajdonosának rendszáma bekerül egy adatbázisba, amely adatbázist az ÁAK működteti. Működtet az ÁAK ezen kívül négy különböző ellenőrzési módszert (fix kamerás ellenőrzés, mobil kamerás ellenőrzés, mobil csoportos ellenőrzés, tereléses ellenőrzés), amelyek egyre nagyobb százalékban kamerás ellenőrzésen alapulnak, és a kamerák által leolvasott rendszámokat egyből összevetik a vásárláskor keletkezett rendszám-adatbázissal. Az algoritmus egyszerű: ha a leolvasott rendszám benne van az adatbázisban, akkor érvényes a matricája, ha nincs, akkor a rendszám tulajdonosa bliccelőnek minősül, és az ÁAK a rendszám alapján bekéri a Belügyminisztériumtól a személyes adatokat a pótdíjbehajtáshoz.
A rendszámról fotó készül, amely pontosan rögzíti a fotó készítésének helyszínét és időpontját, így ezt a fotót a bíróság is elfogadja bizonyítékként. Fontos tudni, hogy minden egyes kiküldött pótdíj-felszólítás mögött egy ilyen fotó van, ennek hiányában nem mehet ki levél. És a legfontosabb, talán az, hogy az egész ellenőrzési rendszer zárt és automatikus. Visszaélésre nincs lehetőség, a tévedés szinte teljesen kizárt. A folyamatba több ponton is visszacsatolás lett beépítve, tehát a számítógépek munkáját minden esetben emberek ellenőrzik. A szisztémát 2004-ben az adatvédelmi ombudsman átvilágította és a rendszerbe számos olyan elem épült be, amelyet Ő javasolt, és amelyek használatával a rendszert biztonságosnak és adatvédelmi szempontból megfelelőnek minősítette. Ennek következménye az, hogy a leolvasott rendszámokat csak és kizárólag díjszedési célokra használjuk fel és az is, hogy a jogos úthasználók adatait pár napon belül töröljük, és csak a folyamatban lévő ügyek adatait tároljuk (azokat viszont egészen addig, míg le nem zárult az ügy).
A rendszer hátrányai között kell sajnos megemlíteni azt is, hogy az adatfelvétel miatt az ÁAK kiszolgáltatottá válik alvállalkozói irányában, miközben minden matricával kapcsolatos mizériát természetesen magával az ÁAK-val azonosítanak. Évekkel ezelőtt előfordult például, hogy egy-egy benzinkútnál "beragadtak" az adatok, és csak hetek, hónapok múlva kerültek be a rendszámok az adatbázisba. Ilyen esetben joggal elégedetlenkedett az is, aki vásárlása ellenére csekket kapott és az is, aki esetenként 4-5 hónappal a pályahasználat után kapta meg az egyébként jogos fizetési felszólítást. Minden ilyen eset után az ÁAK jó hírén esett csorba annak ellenére, hogy az ÁAK rendszere jól működött, és hogy az ÁAK-nak nem volt közvetlen befolyása arra, hogy az alvállalkozóinál mennyire megbízható rendszerek működnek.
Hasonló tapasztalatokra tett szert az autópálya-kezelő SMS matrica bevezetésekor is. A tényleges matrica nélküli matricás rendszer (ez is magyar unikum!!!) bevezetése nagy siker, és a korábban bevezetett rendszámbázis miatt merülhetett egyáltalán fel ennek a gondolata (próbáljon bárki ilyet bevezetni Ausztriában, Csehországban vagy Szlovákiában - nem fog menni). Ugyanakkor adódtak problémák a mobilvásárlás menetének kötöttségéből, ezek is részben az ÁAK-n csapódtak le, miközben a rendszerhez az ÁAK, nak kevés köze van. (Egyébként épp a napokban szűntette meg az SMS matrica ügyében indított eljárását a GVH, és nem csak az ÁAK-t, de a mobil társaságokat sem marasztalta el.)
A Tékozló Homárban rendszeresen jelennek meg olvasói levelek az autópálya-matricával kapcsolatban, és az ÁAK igyekezett ezeket folyamatosan figyelemmel kísérni, és próbálta eloszlatni a félreértéseket. A legutolsó ilyen levél arra hivatkozott, hogy írója nem járt az autópályán, mégis kapott csekket az ÁAK-tól. Mindez a címlapon már úgy jelent meg, hogy "csalnak az autópályabírsággal". Természetes, hogy az adatok bekérése után belső vizsgálat indult, amelyből napok múltán az derült ki, hogy ismét az egyik alvállalkozónk hibázott.
A mobilkamerás autóinkat épp ezekben a napokban szereltettük fel korszerűbb technikával, és az egyik autó rendszerének kötelező tesztelése után az alvállalkozó - szerződéses kötelezettsége ellenére - elfelejtette kitörölni a rendszerből azt a három rendszámot, amelyről felvételt készített. (Ahhoz, hogy értelmezhető legyen ez a három eset, fontos tudni, hogy az ÁAK egy évben közel 2,5 millió rendszámot ellenőriz, ez tehát az esetek 0,0000004-ed része) Ezek egyike volt a levél írója, kritikája tehát teljesen jogos volt. Az átlag olvasó persze joggal mondhatja, hogy őt a részletek nem érdeklik, de mégis azt gondolom, annyi a részletekből mindenkire tartozik, hogy elszigetelt esetről volt-e szó, vagy valóban csalni akart az ÁAK.
Miután az olvasó tájékoztatta a számára megnyugtató eredménnyel zárult eljárásról a Homárt, az Index címlapján ezúttal az jelent meg, hogy bárki kaphat Magyarországon csekket anélkül, hogy járt volna az autópályán. Az eset ismeretében, azzal együtt, hogy a hiba tényét az ÁAK elismeri, és emiatt elnézést kér - szóban is megtette ezt mindhárom sértett felé - határozottan visszautasítom az olvasói levél kapcsán az Index címlapján mindkét alkalommal megjelent sorokat.
Tisztában vagyok azzal, hogy a díjszedési és az ellenőrzési tevékenységével Magyarországon senki nem lesz népszerű, az ÁAK sem. Ugyanakkor mindenki eldöntheti magában (újságíróként vagy olvasóként), hogy azt az újságírói magatartást tartja-e elfogadhatónak, amikor a szerző utána megy a tényeknek, és azokat osztja meg olvasóival vagy azt, amikor az asztal mellől a könnyebb utat választja, és olyan általánosításra ragadtatja magát, amely hangulatkeltésre alkalmas, csak épp rosszindulatú, és nem mellesleg még a tényeknek sem felel meg.
Maradok ennek ellenére továbbra is az Index és a Homár rendszeres és lelkes olvasója, és az autósok korrekt és tisztességes tájékoztatása érdekében felajánlom, hogy ha érdekes a másik fél véleménye is, azt mindig megadom az Index számára. Remélem ezután az Index élni fog ezzel a lehetőséggel.
Winkler-Virág András
szóvivő
Állami Autópálya-kezelő Zrt.