Emigráns legendák
Kedves Zoli, lám kicsi a világ, hogy összefutottunk. Ami V.V. atyát illeti, nem tudok róla, hogy 56 után távollétében halálra ítélték volna. Sőt azt is kijelenthetem, hogy valószínűleg egyetlen ötvenhatost sem ítéltek távollétében halálra, ezzel Kádárék nem foglalkoztak, éppen elég embert küldtek a bitóra. A jelenség okát máshol kell keresni. Sokan vannak (voltak) az 56 utáni emigránsok körül, akik odakint elbeszélték az eseményeket, saját szerepüket középpontba állítva, s először csak azt mondták: biztosan engem is halálra ítéltek volna, ha otthon maradok, különösen hallva otthonmaradt társaik halálraítéléséről és kivégzéséről a híreket, majd ez az évtizedek folyamán kissé átformálódott, átcsiszolódott, poénosabb lett és végül már úgy adták elő, és többnyire el is hitték, hogy bizony őket is halálra ítélték távollétükben.
Elég sok emigráns legenda csiszolgatásának voltunk tanúi, az emlékiratokban rengeteg hasonló fellelhető, a legeklatánsabb Pongrácz Gergely könyve, ami sok helyen nemcsak konfabulál, de tényeket hamisít és torzit, és valóban halálraítélt, kivégzett emberek becsületét, tisztességét piszkolja. Nem kétséges viszont, ha ittmarad Gergely, biztosan halálraítélik. De nem ítélték.
(A mi szervezkedésünkben is volt két emigránsunk, akiknek éppen én szerveztem meg a nyugatra szökésüket, mert már keresték őket, az egyikük Lévai Mária jogászhallgató, a másikuk Karászi János, a légierő főhadnagya volt. Mindketten visszaemlékezéseikben előadták, hogy távollétükben halálra ítélték őket, de ez nem igaz, hiszen erről tudnunk kellett volna nekünk, akiket valóban halálraítéltek, és akiknek perirataiban sokat szerepelt a két személy és cselekvősége, s már most a rendszerváltás után átnézve az összes fellelhető iratot, semmi jel nincs arra, ami igazolná állításaikat.)
Az egyetlen magyar politikus, akiről biztos híreim vannak: gróf Andrássy Gyula, akit több más '48-assal együtt távollétében halálraítélt a császári hadbíróság és nevüket egy-egy bitófára szögezték fel. In effigie, ahogyan akkortájt mondták-írták. Később persze Erzsébet királyné szerelmes lett belé, majd Budapest magisztrátusa a Sugár utat róla nevezte el. Persze mindez nem vonatkozik V.V. atyára.
De félretéve a kesernyés viccelődést, elég sokan foglalkoztak a kutatók közül a perekkel, ítéletekkel és nincsen adat arra vonatkozóan, hogy embereket távollétükben halálra ítéltek volna.
Jó lenne, ha utánanéznétek, mi a magja annak a vélekedésnek, hogy V.V. ferences atyát távollétében halálraítélték.
Barátsággal üdvözöl:
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
