Kinek mit jelent a közoktatás minősége?

Re: Egy nap után bezárt a jászladányi alapítványi iskola

"Az oktatás kohéziós erővé válhat, ha tudomásul veszi az egyének és csoportok sokféleségét, és elkerüli, hogy ő maga is kirekesztő tényező legyen. Az oktatásnak a társadalmi kapcsolatok válságos helyzetével szemben azt a nehéz feladatot kell megoldania, hogy a sokféleségből az egyének és csoportok közötti kölcsönös megértés pozitív tényezőjét hozza létre. Legfontosabb célja tehát, hogy mindenki számára biztosítsa a tudatos és tevékeny polgárrá váláshoz szükséges eszközöket, s ez a cél csak demokratikus társadalmi keretek között valósulhat meg." (Idézet a Jacques Delors-féle UNESCO bizottság jelentéséből)

Az elmúlt néhány évben egyre több szó esik az oktatás minőségének javításáról. A minőségbiztosítás forgószele végigsöpört az ország iskoláin. A baj csak az, hogy a jelenlegi helyzet szerint, az oktatáspolitikai diskurzusokban és a gyakorlatban, az oktatás minőségének fejlesztése és a miőségbiztosítás nem más, mint szakértők által, pedagógusokra zúdított kérdőívek, interjúk, statisztikák, űrlapok és jelentések. Ezek tengerén keresztül próbálják az iskolafenntartókat és használókat meggyőzni, a minőségbiztosítási rendszer nélkülözhetetlenségéről anélkül, hogy az ehhez szükséges feltételrendszer, anyagi, módszertani források biztosítva lennének.

Az utóbbi évek minőségbiztosítási őrülete nem hagyott időt az intézményeknek és a pedagógusoknak, a kapott információk, adatok érdemi feldolgozására, a következtetések és eredmények alapján a változtatásokra, fejlesztési tervek kidolgozására, azok megvalósítására. Mindezek mellett a gyermek és a pedagógus, a közoktatási intézmények két főszereplője elsikkadt. A pedagógusokra több teher rakódott ismét érdemi ellenszolgáltatás, érdemi segítség nélkül, a gyerekekhez pedig nem jutott el magasabb színvonalú oktatás.

A hazai közoktatásban a minőségi oktatás szinonimája a versenyképesség, középpontjában a teljesítmény áll, mértéke az eredményes közép- illetve felsősokú intézménybe jutó tanulók számaránya. A nemzetközi dokumentumok, ajánlások ennél azonban sokkal bővebben értelmezik a minőségi oktatást, mert szerintük annak része az esélyegyenlőség, a gyerekközpontúság és az a meggyőződés - tapasztalat, hogy ezek együttesével csökkenteni lehet a gyerek otthonról hozott és társadalmi hátrányait. Az iskolákat, a tanárokat, a tanulókat a kognitív tudás mérhető, látható eredményei minősítik. Az ilyen "elit" típusú intézmények pedagógusai gyakran mondják, hogy nincsen idő a nevelőmunkára, tanulói pedig gyakran panaszkodnak, hogy a tanárok nem figyelnek rájuk, ritkán adódik alkalom emberi problémáik, fontos, őket izgató kérdések megbeszélésére.

Ezek alapproblémák, de ennél veszélyesebb az, amikor a "minőség" fogalmát felhasználják arra, hogy gyerekeket társadalmi törésvonalak mentén osszanak meg. A minőségbiztosítás minden gyerek minőségi oktatását kell, hogy jelentse, és nemcsak a tehetségesekét, szorgalmasakét, jó magaviseletűekét, gazdagokét. Az utóbbi hetek Jászladányt érintő hírei késztettek bennünket arra, hogy az oktatás minőségével kapcsolatos gondolatainkat papírra vessük. A jászladányi iskola esete csak egy példája annak, miként értelmezik félre, használják fel a minőség fogalmát oly módon, hogy az tulajdonképpen a gyerekek egy csoportját, adott esetben a romákat, vagy magukat a tanárokat is hátrányosan érinti, érintheti.

Jászladányban azért szeretett volna a helyi önkormányzat a falu egyetlen iskoláján belül egy alapítványi iskolát működtetni, mert szándékaik szerint inspiráló környezetet kívántak biztosítani a valóban tanulni akaró fiataloknak.

1. Az önkormányzat támogatásával létrehozott magániskola célja a színvonalasabb oktatás.
2. Ehhez az intézményi feltételeket a település vezetésének döntése alapján a település egyetlen általános iskolája épületének 11 tantermét ajánlották fel. Ebben a 11 tanteremben szeretnék inspiráló környezetben nevelni és oktatni a település több, mint 600 általános iskolás korú tanulói közül a tanulni akaró, és a magániskolai tandijat megfizetni tudó 230 fiatalt.
3. Mondhatnánk, hogy a falu vezetői elköteleződtek a minőségi oktatás mellett, de csak a magániskolába iratkozó 230 tanulót tekintve. De mi a helyzet a többiekkel?

Hogy ne kelljen a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal huzakodni, a képviselőtestület úgy döntött, hogy törlik az általános iskola pedagógiai programjából a cigány felzárkóztató oktatást , elesve ezzel a kormányzat által nyújtott pluszforrásoktól. Bölcs döntés: se terem, se felzárkóztató program, se plusz pénz. "Minőségi oktatás" az egyiknek, az oktatási színvonal szándékos lerombolása a másiknak. Ennek köze nincs a minőség fogalmához, ez diszkrimináció, amely a gyerekek egy csoportját érinti, akik már eleve a 'nem tanulni vágyó '- bélyeget viselik.

Véleményünk szerint a másik, kiváltságos csoport is sokat veszít, őket más természetű veszteségek érik. Igy alakul a magyar ugaron a minőségi oktatás az Európai Unió küszöbén. De itt és most nem az Unió a fontos, hanem a gyerek, a jászladányi iskolások. Mit tanulnak így meg ők, ha a kiváltságok és leminősítés rendszerében nőnek fel? Mennyire lesznek képesek együttműködésre, szociális érzékenységre, a demokrácia értékeinek megtanulására? És milyen példát kapnak emberségből, fele baráti szeretetből, szolidaritásból?

Dankó István polgármester "Javaslat alapítványi iskola működtetésére Jászladányban" című levelében azt állítja, hogy a település társadalmi és szociális rétegződéséből adódó problémákat nem lehet iskolán belüli differenciált oktatással megoldani: "Ne a tantestület mondja meg, hogy a gyerekeknek mi lesz a fejlődés útja, hanem a szülő tegye ezt meg az anyagi lehetősége és a gyermek tehetsége figyelembe vételével". Itt most nem részletezzük ezt a nyilvánvaló csúsztatást az anyagi lehetőség és a tehetség egymásnak való megfeleltetéséről. Hangsúlyosabb, hogy a Polgármester úr, ezzel nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az iskola pedagógusai nincsenek birtokában annak a korszerű módszertani felkészültségnek, amely az egész világon alkalmas a heterogén összetételű (különböző anyagi, kulturális, képességbeli, nyelvi, etnikai hátterű ) tanulócsoportok nevelésére, oktatására. Továbbá azt is állítja mindezzel, hogy a pedagógusok nem kompetensek a gyermekek fejlődésének, tehetségének megbecsülésében, gondozásában, csak a szülő és a pénz képes helyes döntést hozni ebben a kérdésben. Hogyan lesz szakmailag nem kompetens tanárokkal minőségi oktatás a magániskolában?

Mindhárom érintett probléma (a heterogén összetételű tanulócsoportok, - hazánkban elsősorban a roma tanulók - oktatása, a minőségfejlesztés és biztosítás jelenlegi gyakorlata és a tanulási teljesítmény mindenhatósága a hazai a közoktatásban) megfeledkezik a gyermekről, gyakran a pedagógusról is. Mindezek tükrében fontosnak tartjuk bemutatni, mit jelent az oktatás minőségének, emberi jogi megközelítése.

Az UNICEF álláspontja szerint az oktatáshoz való hozzáférés még nem elegendő, kiemelkedően fontos annak minősége, mindenki számára, vagyis nemre, korra, etnikai hovatartozásra, bőrszínre, vagy vagyoni helyzetre való tekintet nélkül. A nemzetközi szervezet meghatározása szerint a minőségi oktatásnak 5 kulcsdimenziója van:

a) A tanulók előző tapasztalatai, ismeretei, amit magukkal hoznak az iskolába Ez a magukkal hozott ismeretet, nyelvet, kultúrát és addigi élettapasztalatukat jelenti. A tanároknak képesnek kell lenniük arra, hogy ezekre építsenek az oktatás során.

b) A tanulási-tanítási környezet
A környezetnek érzékenynek kell lennie a különbségekre, támogatónak és sikeresnek a tanulásban való segítségnyújtásban az intézményen belül és a tágabb közösségben is. A megfelelő színvonalú eszközök, épületek, sportolási feltételek és támogató környezet mind ide tartoznak.

c) A tartalom
Ide tartozik a tanterv, a tananyagok, amelyek nemcsak a kognitív ismereteket jelentik, hanem mindazokat a képességeket is magukban foglalják, amelyek nélkülözhetetlenek a valódi élethelyzetekben,,, és az életben.

d) A folyamat (oktató-nevelő, tanulási-tanítási)
A minőségi oktatást támogató folyamatok jól képzett pedagógusokat feltételeznek, olyanokat, akik biztosítják a tanulást és a fejlesztést. A gyerekek fejlődése áll a tanítási folyamat középpontjába, nem a tananyag vagy a tanár, meg vannak győződve arról, hogy a gyerekek képesek tanulni. Az oktatási rendszernek és a közösségnek támogatnia kell a jó élet és munkakörülmények biztosításával a tanárokat.

e) Eredmények
Eredményeket a minőségen alapuló oktatásban, a tanulási készségek, a tudományos ismeretek, az elérhető technológiák, és az élethez szükséges készségek elsajátításától várhatunk. Közvetve eredménye még az ember és a nemzet fejlődése, amit az élethosszig tartó tanulás és a társadalomban való pozitív részvétel biztosít.

De megemlíthetjük még az ENSZ Közgyűlés 1959. november 20-án kelt, a Nyilatkozat a gyermek jogairól nemzetközi dokumentum 2. cikkelyét, amelynek alapján a Nyilatkozatot elfogadó államok vállalják, hogy tiszteletben tartják és biztosítják a gyerekek számára a jogokat, minden megkülönböztetés és különbségtétel nélkül. Ugyanennek a nemzetközi dokumentumnak a 28. cikkelye mondja ki a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és e jog gyakorlását az esélyegyenlőség alapján. A 29. Cikkely nemcsak a gyermek oktatásban való részvételének jogát fogalmazza meg, hanem azt is kimondja, hogy annak gyermekközpontúnak (szelektiv gyermekkozpontúság nincsen!) és gyermek-barátnak kell lennie.

A magyar közoktatásban mindannyiunknak, oktatáspolitikusoknak, pedagógusoknak, szülőknek, közösségi vezetőknek többségieknek és kisebbségieknek és természetesen a gyerekeknek, diákoknak nagyon sok tennivalónk van, hogy az oktatás valóban minőségi legyen mindenki számára.

B. Nagy Éva és Kaposvári Anikó
Az Emberi Jogok és a Béke Oktatásáért Alapítvány munkatársai