Friderika
10 °C
17 °C

A hazugság örökkévalósága

2011.12.19. 16:59
Lehet normális polgári demokráciáról beszélni ott, ahol parlamenti vita nélkül lehet törvényt hozni? Ahol csak külföldi forrásokból derül ki, hogy miért szakadt félbe a kormány és az IMF tárgyalása? Ahol a miniszterelnök szóvivője hazudik? A Demokrácia és Dilemma Intézet a Fidesz 2010-es választási programjából idéz, és úgy találja, hogy az akkor felvetett problémák épp úgy fennállnak, mint a kormányváltás előtt.

„Magyarország az elmúlt nyolc év alatt súlyos válságba jutott. Elvesztek a közös élmények, a remény, az igazságba vetett hit, az egymás iránti bizalom és a sike­rért való tenni akarás. Mindez nem a pénzügyi és gazdasági válság következmé­nye, sőt a baj igazi forrása nem a rossz makromutatókban, a forintárfolyam inga­dozásában, a reálkeresetek csökkenésében, az életszínvonal romlásában keresen­dő. Az okok mélyebben húzódnak meg.”

E szomorú gondolatok a Fidesz 2010-es választási programjában olvashatók. Ha kicseréljük az idézett szövegben az ötödik szót évről napra, akkor akár a Demokrácia és Dilemma Intézet is írhatta volna most ezt, a szokásos hétértékelő jelentésében.

Az elmúlt napok politikai kommunikációja, és a kormányoldal által benyújtott törvénytervezetek ugyanis kellemetlen sűrűséggel tették Magyarországot tisztességtelenebb, ócskább hellyé.

Kísértet járja be Magyarországot

„(...) bár Magyaror­szágon 1989-ben összeomlott a kommunista diktatúra, az önkényuralom hagyatéka erkölcsi, intellektuális és politikai értelemben továbbra is jelen van” – írta programjában 2010-ben a Fidesz. Igaza volt. Frusztráló, hogy a mondat épp olyan igaz most is, mint két éve volt.

A Fidesz kormányzása sem emberségesebb, mert ugyanazt a feudális hatalmi technikát gyakorolja, ha sarokba szorul, mint az elődje.

Orbán Viktor csütörtökön tőle szokatlan alázattal szólt Csehország rendszerváltás utáni sikereiről. A cseh gazdaság tényleg sokkal jobban áll mint a magyar. Pedig Csehországban sem csupa rendes emberből áll a politika, volt ott már minden: nyíltan rasszista, szó szerint gettót építő önkormányzat; korrupcióba belebukó miniszterelnök; szexbotrány elnöki és kormányfői szinten egyaránt.

Orbán bölcsen azt mondta, hogy Csehország azért is lehet előnyben, mert ott már nem kell birkózni a rendszerváltás előtti világ örökségével. A baj az, hogy a magyaroknak Orbán Viktor kormányzása idején is kell még birkózniuk ezzel az örökséggel.

A mostani hatalom ugyanis pont úgy lenézi a választókat, mint ahogy tették ezt a kommunisták is. Félkegyelműeknek tekinti őket, és ettől a szabadság megélésének lehetősége távolodik.

Ahol a hatalmat nem lehet komolyan venni és tisztelni, ott a társadalom összes egyéb érintkezési formája élhetetlen marad: bunkó lesz a portás az ügyféllel, a tanár a diákkal, stb. Ahol az a minta, hogy a hatalom féktelenséget jelent, ott nem lesz sem boldogság, sem pedig kibontakozás.

„Amilyen gyorsan elillan a demokráciába ve­tett bizalom, olyan keservesen nehéz visszaszerezni” – állt a Fidesz 2010-es programjában. Most sincs ez másképp.

Egy hét hazugságai

Az elmúlt nyolc nap ámokfutásának néhány, alább részletezett példája közül nem mind határozza meg az ország hétköznapjait, némelyik jelentősége az ország boldogulása szempontjából elhanyagolható. Azonban mind szimbolikus erejűek, és egyformán egyértelműen jelzik, hogy miért nagy a baj.

"Kitaláltak egyet"

Kezdjük a legjelentéktelenebbel: „értem, hogy a Brüsszelben lévő egyes magyar médiumok képviselői nagyon várták a magyar álláspontot, ezért inkább gyorsan kitaláltak egyet, amellyel persze nem találták el a helyes megoldást” – mondta kedden Szijjártó Péter. Azt próbálta ezzel kimagyarázni, hogy péntek hajnalban az Európai Tanács üléséről úgy távozott Orbán Viktor, hogy az egész világ azt hitte, a britek mellett a magyarok emeltek még vétót az új EU-s szerződéstervezet ügyében. Délelőtt fél tízre viszont kiderült, hogy inkább csak gondolkodási időt kérünk.

Egyszerű hazugság, amit Szijjártó állít, hiszen Brüsszelben senki sem talált ki semmit. Nicolas Sarkozy francia elnök konkrétan azt mondta, hogy Magyarország és Nagy-Britannia vétózott. Ugyanezt lehetett kiolvasni a tanács állásfoglalásából is. Ugyanezt mondta holland újságírók szerint a holland miniszterelnök, és finn újságírók szerint a finn miniszterelnök.

A magyar demokrácia állapota szempontjából mindegy, hogy mi volt a magyar álláspont. Erős érvekkel lehet szólni az időkérés, a vétó és a csatlakozás mellett is. Az is vállalható, a normális üzem része, hogy egy ország miniszterelnöke egy ülés szünetében meggondolja magát. (Többen megtették ezt a kérdéses csúcson is.) Ám a gúnyos, és ebben az esetben teljesen felesleges hazugság Orbán szóvivője részéről már válságtünet.

"Nyugdíjvédelem"

Sokkal fontosabb ügy, hogy a magánnyugdíj-pénztáraknál maradók befizetéseit is államosítják. Talán két évre, talán örökre. Már a tavalyi nagy államosítási döntést is elsősorban a hazug kommunikáció miatt támadta a DeDi, bár nagyon jelentős tartalmi kifogások is felmerülhetnek, hiszen a magántulajdon tisztelete egy polgári demokrácia alapja.

Ugyanakkor Intézetünk szerint lehet értelmes vitát nyitni arról is, hogy rendkívüli helyzetben fel lehet-e rúgni az írott és íratlan szabályokat. Mondjuk, hogy méltányolható érvek vannak amellett, hogy a nyugdíjpénztáraknál lévő megtakarítások államosítása a létező legjobb eszköz az ország megmentésére. (Éppen egyébként a legújabb megszorítások mutatják, hogy az egyszeri radikális lépés nem jelentett hosszútávú megoldást, de ezt most hagyjuk, mert a demokrácia szempontjából ez sem óriási probléma. A tévedés lehetősége minden döntésben benne van, és a választásoknak éppen az az értelme, hogy ha valaki sokat téved, az megkapja méltó büntetését.)

A fő gondunk az volt, hogy szabad választásnak hirdették az erőszakos államosítást. És most még a szabadságról szóló, már eleve nagyon gyenge lábakon álló érveket is szétverték, hiszen aki maradt a magánrendszerben, attól most elveszik a pénzét.

Egy becsületes, a választókat nem kutyának néző kormánynak már tavaly azt kellett volna mondania, hogy „kell ez a pénz, különben beledöglünk, megnéztünk sok megoldást, hisszük, hogy a hazának ez lesz a legjobb”. Ehelyett nyugdíjvédelemről és a választás szabadságáról hazudoztak.

Most egy becsületes, a választókat nem kutyának néző kormánynak minimum azt kellene mondania a pénztáraknál maradóknak, hogy „sajnos nincs lehetőségünk figyelembe venni a döntésüket”.

A bizonytalanság, a hátraarc egyébként is erodálja a demokráciát, de lehetnek különleges válsághelyzetek, amikor mégis ezt kell tenni. A német kormány például októberben még nagy hangon követelte, hogy a bankok szálljanak be a csődbe ment Görögország finanszírozásába, mert elvi kérdés, hogy ne csak közpénzek vesszenek a válság kezelésekor. Novemberre Merkel kancellár letette az esküt, hogy ilyen soha többé nem fordulhat elő. Van, hogy az Orbán-kormány is képes elismerni, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, például éppen most történt meg a költségvetés átírása, és a miniszterelnök kimondta a valóságnak megfelelő kulcsszót: újratervezés.

A százezer pénztártagot tavaly csúnyán becsapták, akkor is, ha nem így tervezték. Ezt a helyzetet is kezelni kell, különben sérül a demokrácia. Éppen az őszödi beszéd után nem lehet ebben az országban megcsinálni, hogy egy kormány nem reflektál ilyen helyzetben.

Vita nélkül szavazni

Sok kritikát kapott a mostani kormány, mert gyengítette a demokratikus intézményrendszert: az Alkotmánybíróság gyengítésétől a különböző tisztségviselők kinevezéséig, a médiatörvénytől a bíróságok önigazgatásának felszámolásáig, az utólagos adóztatástól a jegybank autonómiájának csorbításáig sok ügybe bele lehetett kötni.

A parlamenti vita megszüntetésének lehetősége mindezek mellett tűnhet túlságosan elvi, gyakorlati tét nélküli gesztusnak is.

Azonban intézetünk szerint az a házszabálymódosítás, amiről kedden tervez szavazni a parlament, minden eddigi, a hatalom koncentrálásáról szóló gesztusnál súlyosabb. Főleg az a része, ami megengedné, hogy közvetlenül szavazás előtt vita nélkül át lehessen írni egy törvényt.

Persze, lehet azt gondolni, hogy minek a szájtépés, ha a többség úgyis megvan, és sietni is kell, mert nagy a válság, és sok a munka. Csakhogy ez pont az az érvelés, mintha azzal a felkiáltással öntenénk össze a levest a desszerttel, hogy úgyis mindkettő a gyomorba kerül. Különösen visszatetsző, hogy a javaslat indoklásában átláthatóságról írnak a beterjesztők (köztük Lázár János frakcióvezető).

A parlamenti vita kiiktatásának lehetősége a polgári demokrácia megcsúfolása. Aki ezt kedden megszavazza, az a demokrácia leépítésére szavaz.

Nem akartak Pesten karácsonyozni

Az is teljesen elképesztő, hogy ha a kormányon és a Fideszen múlik, akkor a magyar választók sohasem tudták volna meg, hogy miért szakadtak félbe a tárgyalások az IMF-fel és az EU-val. A kormányszóvivő közölte, hogy nem kommentálja a történteket. Lázár János frakcióvezető pedig azt hazudta, hogy karácsonyozni siettek el a külföldi delegációk.

Holott Olli Rehn EU-s pénzügyi biztos elmondta, hogy ő hívta haza a küldöttséget, mert rossznak tartja a magyar jegybanktörvény tervezetét.

Lehetne erre azt mondani, hogy a magyar törvény nagyon jó, ne szóljanak bele, ha elmentek, hát elmentek. Lehetne azt mondani, hogy nem gondoltuk, hogy ezek ennyire kemények lesznek, lehetünk engedékenyebbek is. Bárhogy lehet magyarázni, értelmezni, kommentálni a történteket, ahogy csak a kormány gondolja és akarja, attól még Magyarország demokrácia marad.

Azonban az, hogy a magyar kormány nem mondja meg saját választóinak, hogy miért történt egy nagy nemzetközi figyelmet kiváltó esemény Budapesten, amelynek meghatározó szereplője volt, pont az a tempó, mint amit 1986 áprilisában diktált az akkori magyar kormány: elfelejtették közölni, hogy Csernobilban felrobbant egy atomerőmű.

Nyilván a két elhallgatás tartalmi súlya nem összemérhető, de az  alaphelyzet ugyanolyan: csak külföldről lehet megtudni, hogy mi történt. Itthonról nem, hiába megy a mi bőrünkre a játék.

Láttunk már ilyet

„A baloldal (...) attól sem riadt vissza, hogy a napi politikai túlélés remé­nyében olyan lépéseket tegyen, amelyek kül- és belföldön egyszerre rombol­ják hazánk tekintélyét” – állt a Fidesz 2010-es programjában.

Pontosan ugyanez a helyzet most is. A rosszabbodó gazdasági kilátások, és a saját magának diktált, túlzott törvényhozási tempó elől menekülve egyre több olyan lépést tesz a kormány, ami miatt nehéz illő tisztelettel tekinteni rá. Magyarország külföldi megítélése elképesztően rossz, a 2006-os őszi zavargásokkor volt hasonló. A mostani brüsszeli csúcson hasonló kaján távolságtartással kérdezősködtek a külföldi újságírók, mint öt évvel ezelőtt: „nálatok nagyon furcsa dolgok történnek, miért?”

„A hatalom, ha tehette, és saját érdeke úgy kívánta, minden írott és írat­lan szabályt áthághatott” – írta a Fidesz programja 2010-ben az MSZP-SZDSZ koalícióról. A 2010 óta tartó kormányzás ezen jottányit sem változtatott.

„A Fidesz által kínált válasz a joguralomra, a kiszámíthatóságra, az elszá­moltathatóságra, a felelősségre, az írott jogszabályok és az íratlan erkölcsi pa­rancsok mindenkori tiszteletben tartására, a felelősségteljes politizálásra és az emberek iránt érzett felelősségtudatra épül” – írták ugyanitt. De nem ennek szellemében kormányoznak.

Az úgynevezett elmúlt nyolc év és az elmúlt nyolc nap között nincs különbség.