Fedezzen fel 3 különbséget az ócsai házak közt!

„Nem lakik még itt senki” – lombozott le a biztonsági őr a hitelkárosultak ócsai telepének bejáratánál. A hírek szerint a kormány már kiválasztotta az első húsz beköltözőt, és mi tudni szerettük volna, hogyan működik az a telep, aminek létét egyelőre kitalálói sem tudták megmagyarázni. Rejtély volt, hogy miért építettek egy egész falut a hitelkárosultaknak, ha már, akkor miért pont Ócsára, ha Ócsára, akkor miért távol a falutól, egy kietlen puszta közepére, és ha minderre lenne is magyarázat, akkor még mindig felmerül, hogy miért lettek a házak a piaci árnál két-háromszor drágábbak?

Talán minden világos lesz, ha látjuk a boldog hitelkárosultakat, gondoltam az út elején. Ahogy azonban a kormány csalódott a hitelkárosultakban, akik nem rohanták meg jelentkezési lapjaikkal a telepet, úgy csalódtunk mi a lebonyolításban. Nem csak a jelentkező nélkül maradt 60, hanem mind a 80 állami ház üresen állt az áprilisi verőfényben, egyedül az őrbódékban volt mozgás. Ott tudtuk meg, hogy a húsz család is a távoli jövőben érkezik majd, mert megvárják a tanév végét, hogy a gyerekeknek év közben ne kelljen iskolát váltani. Így legkorábban a nyár végén érkezhetnek az új lakók.

A telep tehát legalább negyed évig üresen áll majd, noha a házak már kulcsra készek. Megtudtuk azt is, hogy lezajlott a műszaki átvétel, a kivitelező Veszprémber Zrt. pénteken átadta a beruházást a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek.

Az ócsai lakópark ebben az állapotában egy közepes költségvetésű szappanopera vidéki díszletvárosának tűnt. A házak olyan ötletszerűen álltak a pusztában, mint amikor a rendező tudja, hogy távolról úgysem veszik majd a helyszínt. A telepet néhány nyílegyenes, frissen aszfaltozott út osztotta fel, a házak barna fakerítésekkel néztek az utcára, amúgy a hagyományos vidéki drótkerítés vette körbe a kis telkeket. Itt folyt még munka, néhány munkás egyengette a földet, rajtuk kívül csak az elektromos művek embereit láttuk: kártyás villanyórákat szereltek fel. Ezek azok a modellek, amelyekhez előre kell fizetni, mint mondjuk egy feltöltő kártyás mobilnál, és a kedves hitelkárosult ezen összeg fejében fogyaszthat áramot. A rendszer szigorúnak tűnik, de remekül működött roma telepeken is: a helyiek egy idő után egyenesen szerették a módszert, mert a kijelzőn nyomon lehetett követni a fogyasztást, és végeredményben sokkal kevesebbet költöttek.

Ezt leszámítva a házak kulcsra készen álltak. A telep összhatásában a devecseri vörösiszap-károsultak falujára emlékeztetett, nem véletlenül, mert szintén egy Makovecz-iskolába tartozó csapat – a Kvadrum Kft. - tervezte. A házak elképzelt falusias stílusban épültek, kis tornáccal, nyeregtetővel, ahogy a vidéki jelenetet forgató rendező elképzeli a Hollán Ernő utcából. Az pedig csak az életben számít, hogy például a tetőteret nem lehet beépíteni, így a hatalmas terület egyedül tárolásra használható. Ám mivel lépcső nem visz fel, csak létra, így valójában arra sem, hanem inkább dísz.

Ha nem nézzük, hogy számítástól függően az állam 3-500 ezer forintos rekordáron épített egy négyzetmétert, akkor végül is takaros házakat húztak fel. Mi egy nagyobb épületbe jutottunk be. A belmagasság kicsi volt ugyan, de a szobák tágasak, és bár gáz helyett csak fatüzelést terveztek be, a szobákat a kazán keringette vízzel működő radiátorok fűtötték. (Kattintson képeinkre, hogy lássa a házat belülről is.)

„Nincs itt két ugyanolyan ház” – mondta az egyik munkás, és valóban így volt. Igaz, a szituáció a „Fedezz fel három apró különbséget a két kép közt” típusú képes rejtvényeket idézte. Három háztípus váltakozott ugyanis, amelyeket az különböztetett meg egymástól, hogy a homlokzatra famotívum került, vagy agancsminta, kerek vagy boltíves volt a padlásablak, gerendás díszítés, vagy geometrikus formák díszítették a falat.

„Hamarosan beindul a bolt – kedélyeskedtünk a végén a teleppel szemközti büfé pultosával. – Öt kilométeres körzetben nincs itt semmi, mindenki ide jár majd.” A nő azonban csak legyintett: „Vége itt a jó világnak. Az építkezés előtt megálltak a kamionosok, bejártak a kurvák, a stricik. Az egyik játékgépezett, aztán adott egy ötezrest, hogy takarítsak össze. De amióta ez van, senki nem mer megállni. Eltűntek a lányok, a futtatók, olyan jó nem lesz már itt sosem.” - mondta melankolikus hangon, és az ajtón túl elhúzó kamion után nézett.