János, Pál
22 °C
33 °C

Ki kivel van az Orbán–Simicska-háborúban?

fidesz polip2
2014.09.26. 08:00
Két ember nevét viseli a 2014-es év legnagyobb magyar belpolitikai háborúja, de a konfliktusban nem csak a névadók vannak benne, az egész jobboldal közhangulatát megváltoztatta. A miniszterelnök és az egykori Fidesz-közeli vállalkozó körül egész frontrendszer alakult ki. Megpróbáltuk kibogozni a szövevényes kapcsolatokat.

Azt állította a Fidesz egykori szóvivője a múlt héten, hogy az Orbán–Simicska-háborúként ismert jelenség a valóságban nem létezik. Deutsch Tamás szerint az „Orbán–Simicska-háborúsdi” csak álhír, és legfeljebb arra jó, hogy romba döntse azt az ellenzéki hazugságot, amit a rettenetes Orbán–Simicska-rezsimről építettek ki.

Több fejlesztési minisztériumi vezető, valamint a Magyar Nemzet harminc újságírója, akik az utóbbi hetekben-hónapokban bukták állásukat, bizonyára másképp értékelik a nem létező csatározást, mint Deutsch. A háborús áldozatok száma ráadásul tovább nőhet a következő időszakban, hiszen a napokban több olyan államicég-vezetőt is kirúgtak, aki még az előző NFM-miniszter, Németh Lászlóné idején került pozícióba. Seszták Miklós, az új miniszter az ő esetükben is elismerte, hogy a cégek működésével tulajdonképpen nem volt baj. A sajtó egyébként épp a leváltott Némethné helyére került Seszták első, személycseréket előrevetítő júliusi bejelentéséből, majd az NFM-es szerződések felülvizsgálatából értesülhetett először arról, hogy Simicska Lajos és emberei fekvése megváltozott.

Az Index fideszes forrásai – akik nem osztják Deutsch álláspontját – azt állították,

Orbán Viktor nem fogja abbahagyni az attakot, amíg „el nem ment a falig”, és csak azután tárgyal majd.

A tárgyalás azonban nem lesz egyszerű. Az Orbán–Simicska-háború már rég nem két ember ellentétére korlátozódik. Egyesek szerint éppen a két névadó sérülhet benne a legkevésbé, körülöttük viszont egy egész frontrendszer jött létre belőle.

Ha eddig nem sikerült memorizálni a szereplőket, most segítünk, hogy könnyebb legyen eligazodni, ki miért van benne a letagadott konfliktusban!

Az Orbán–Simicska-ellentét

Nem véletlen a sok bizonytalanság és a rengeteg egymásnak ellentmondó pletyka, hiszen az érintettek eddig nem nyilatkoztak. Nincs százszázalékos információ arról sem, hogy mi robbantotta ki a miniszterelnök és a Fidesz leggazdagabb hátérembere közötti ellentétet.

A fideszes körökben hangoztatott verzió szerint Orbán Viktor már jóval a második kétharmad megszerzése előtt elhatározta, a 2014-es évet arra használja, hogy döntésre vigye a meccset a politikai hatalom és a gazdasági befolyás között. Van, aki szerint Orbán eredeti elgondolása csupán egy dologra koncentrált: elkerülni, hogy a 2010 óta rohamléptekkel erősödő vállalkozó a fejére nőjön, és a közeljövőben átvegye bizonyos területeken a teljes irányítást. Mások szerint viszont a miniszterelnöknek sokkal komplexebb víziója támadt. Rájött, hogy az ország és természetesen a kormányzati hatalom szempontjából könnyebb, ha újraosztja a hátországot, és nem egy, hanem több nemzeti nagytőkést hoz helyzetbe.

A jobboldali politikusok között nagy derültséget váltott ki, hogy a sajtóban olyan párhuzamos magyarázat is napvilágot látott, amely szerint valójában Simicska Lajos szakított Orbánnal. Ez a történet arról szólt, hogy a vállalkozó állítólag képtelen volt megemészteni a miniszterelnök legújabb politikai törekvéseit, mert nagyon eltértek attól a demokratikus iránytól, amit szakkollégistaként annak idején együtt tűztek ki maguk elé.

A szembenállás okáról az érintettek még nem beszéltek, sőt, ahogy írtuk, van, aki még most is tagadja az egészet, de közben már készül a háború ideológiája. A Századvég stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor (GFG) a napokban hosszú eszmefuttatást tett közzé a centrális erőtér és a harmadik pólus – lefordítva: az orbáni politikai központ és az oligarchák – viszonyáról. GFG szerint az oligarchák a kétpólusú rendszerben a jobb és a bal harcát kihasználva magukhoz ragadják a hatalmat.

A centrális erőtérben viszont a centrális politikai elité a hatalom. Nem a centrális erőtér, hanem a harmadik pólus jelent veszélyt a demokratikus intézmények méltóságára.

A Simicska+Nyerges–Orbán–Rogán+Habony+Vajna-háromszög

Üzleti körökben máshol (is) keresik a konfliktus okát. Egy széltében terjedő pletyka szerint ugyanis Simicskáék tavaly decemberben egy olyan médiaüzletet ütöttek nyélbe, aminek Orbán környezetében többen nem örültek. Hivatalosan mindenki tagadja, de állítólag Nyerges Zsolt áll a TV2 tulajdonjogát megszerző menedzsment mögött. A kereskedelmi csatorna fölötti befolyás elhappolása különösen Habony Árpádot, a miniszterelnök tanácsadóját bántotta, aki szintén rástartolt a tévés ügyletre.

A médiabefolyás fontos kérdés.

Állítólag elég is volt ahhoz, hogy összeugrassza a miniszterelnök környezetét. Arról is hallani, hogy mások mellett Habony is jó érzékkel piszkálta fel Orbánban a kiszolgáltatottságtól való félelmét, azt hangoztatva, hogy Széles Gábor orgánumain kívül lényegében nincs olyan számottevő jobboldali újság, kereskedelmi tévé vagy rádió, ahol ne ütköznének Simicskába.

Tény, hogy a háborús események jelentős része a médiaszektorban zajlott. A reklámadó gyors bevezetése és az állami reklámkeret-milliárdok új rendszerű elosztása pont ezen a téren okozhat érzékeny veszteségeket a Simicska-birodalomnak. Nagy médiafigyelmet kaptak azok a találgatások is, amelyek szerint véget vetne az ellentéteknek, ha Habony Árpád és Andy Vajna átvehetné az Simicska médiaportfólióját. Órákon belül publikálódott egy válaszcikk, amely egyértelművé tette, nincs megegyezés, a Magyar Nemzet és a Hír Tv nem eladó.

Néhány forrás szerint azt is beszélik a Fideszben, hogy ezek a feltörekvő médiaaspiránsok húzásai 

annyira felbőszítették Simicskát, hogy megüzente, ő nem békül, ha Habony veszi át a média feletti irányítást.

A Magyar Nemzet és a Hír Tv körüli huzakodás azonban tényleg széles körben hatott és hat jelenleg is. Az önkormányzati választások előtt rengeteg egyszerű jobboldali politikus jött zavarba, szabad-e most barátkozni az újságírókkal, meg lehet-e hívni őket a kampányeseményekre, beszélgetésekre. Volt, aki arról számolt be, hogy határozottan hálátlanságnak élte meg, hogy a kirúgások, fizetéscsökkentések révén olyanok kerülhettek nehéz helyzetbe a vezetők közötti ellentétek miatt, akik rengeteget tettek a Fidesz győzelméért.

A Simicska+Nyerges–Orbán–Seszták+Rogán-háromszög

A májusi választás után a kormányban fontos pozíciót csupán Németh Lászlóné vesztett, fejlesztési miniszterből államtitkárrá lett - igaz így is komoly portfólióval rendelkezik, államtitkárként a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős. A váltást először azzal magyarázták, hogy egy szereplésképesebb, jobban beszélő vezetőre van szükség a beruházások szempontjából fontos területen.

De kiderült, hogy az NFM vezetését ambicionáló Rogán Antal például azért nem foglalta el Némethné helyét, mert a kormányzati átalakítások jelentősen megnyirbálták az NFM vezetőjének hatókörét, a pénzes területek jó részét elvitte a Lázár János által vezetett Miniszterelnökség, valamint Pintér Sándor Belügyminisztériuma. Időközben tisztázódott, hogy Némethné lefokozásának hátterében is az egyértelmű Simicska-kötődése állt, örökségét azonban valakinek kezelni kellett. Ezért az utolsó pillanatban Rogán helyett a cégügyekben képzett Seszták Miklós ügyvédet küldték be a minisztériumba. Az ő feladata, hogy Orbán és Rogán útmutatása szerint nézze át a minisztériumi szerződéseket és az állami cégek költéseit, valamint pozícióban levő személyeket - egyebek között abból a szempontból, mennyiben kötődnek Simicskához.

A Simicska–Lázár–Orbán-háromszög

Lázár Jánoshoz került az uniós pénzek főcsapja. A Miniszterelnökséget vezető miniszternek ezért nem mostanában kellett először szembenéznie a különféle pályázatokon százmilliárdos nagyságrendű összegeket nyerő Simicska-érdekeltségekkel. A sajtó már évek óta mondta, hogy az NFÜ döntéseire jelentős befolyása volt Simicska Lajoséknak. Az egykori elnököt, Petykó Zoltánt Némethnéhez hasonlóan Simicska emberének tartották, így az egész rendszer kiszolgálta birodalmának érdekeit. Volt idő, amikor a Közgép vitte el az összes építőipari pályázat ötödét. 

Lázár aztán egy interjúban váratlanul leegerezte Simicskát, aki ezt azóta sem bocsátotta meg a hódmezővásárhelyi politikusnak.

A kancelláriaminiszter stratégiai helyzetét nem könnyíti meg az sem, hogy közben főnökétől, Orbán Viktortól rengeteg feladatot kapott, és az uniós pénzosztás mellett is van mivel koptatnia magát, ráadásul az örök rivális, Rogán Antal is majdnem mellette kötött ki a miniszterelnök politikai minisztereként.

A Simicska+Nyerges–Pintér+Csányi-ellentét

A konfliktus kialakulásához hozzájárulhatott az is, legalábbis egy kevésbé elterjedt magyarázat szerint, hogy Pintér Sándor belügyminiszter elvitte a kormányzati informatikát, ami viszont Nyerges Zsolték számára okozott jelentős érdeksérelmet. A nyár eleji kormányzati átszervezés során a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) és a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) valóban a BM felügyelete alá került, de a nagy pénzeket kezelő Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) továbbra is a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál maradt, ezért nem valószínű, hogy innen indult volna a nagy csata.

Pintér az egyetlen kormánytag, aki köztudottan egy másik gazdasági csúcsszereplő, Csányi Sándor köréhez tartozik, és 2010 óta stabilan élvezi Orbán Viktor bizalmát. Amikor Pintér az OTP igazgatóságából átült a bársonyszékbe, Csányi Sándor OTP-vezér egyértelműen a legnagyobb befolyású gazdasági szereplőnek számított. Forrásaink szerint a miniszterelnök akkor még azt tűzte ki maga elé célul, hogy a Fidesz háttérembereként Simicskát is legalább akkora befolyásúvá teszi.

Az elmúlt négy évben ez a projekt gőzerővel ment is a maga kerékvágásában: Csányinak sorban jöttek a nehézségek, a bankadó, majd a devizahiteles-mentés formájában. Lázár János, csak hogy mindegyik nagyvállalkozótól egyenlő távolságot tartson, Csányinak is beszólt. Nyilvánosan leoligarcházta, azt állítva, hogy polip módjára hálózza be az országot a bankja.

Csányi, aki mostanában MLSZ-elnökként a foci miatt egyre többet találkozik Orbánnal, azt mondta, csak az újságokból követi, mi történik a szomszéd várban.

A Simicska-csapat

Néhány napja már nem csak Orbán – Simicskával szemben álló – kormányzati csapatát ismerhetjük. Simicska Lajos tőle szokatlan módon a hétvégén önként állt fényképezőgép elé, és lefotóztatta legbizalmasabb embereit is. Szombaton a Magyar Nemzet online kiadásában egy sárvári lovaspálya avatója apropóján pózolt együtt a nyilvánosság előtt a csapat, amely a hazai GDP jól kimutatható hányada felett diszponál. Egy vezető pártpolitikus szerint a demonstratív fellépést mindenki értette, és az is sokakban felmerült, hogy 

„Habony talán alulbecsülte", hogy ha kell, mennyire fajsúlyos figurák vonulnak le egy közös fotóért Sárvárra, hogy együtt szerepeljenek Simicskával.

Személyesen ott volt Fonyó Károly, akit a képaláírásban szemérmesen csak kézilabdacsapat-elnökként mutattak be, de valójában az eddig Fidesz-birodalomnak tekintett médiavállalkozások kulcsfigurája. És szintén Fonyó volt – Simicska mellett – az állami hirdetési piac egyik legnagyobb ura. Legalábbis eddig – ugyanis ezt a területet is éppen elveszi tőlük Orbán a Nemzeti Kommunikációs Hivatal létrehozásával. Egyébként éppen Fonyó volt Simicska beszélgetőpartnere azon a híres tavalyi fotón, amelyik a Magyar Narancs címlapjára került.

A Simicska-féle médiabirodalomat képviselte továbbá Sárváron Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztője, a Hír Tv vezérigazgatója, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese és Turi Árpád a Class FM vezérigazgatója.

Simicska állandósult párját, Nyerges Zsoltot a testvére, Nyerges Attila, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium korábbi főtanácsadója képviselte, a minisztériumból ott volt Németh Lászlóné államtitkár is. Nyergesről, az ügyvédből lett közgépes üzlettársról a nyáron az a hír kapott lábra a Fideszben, hogy a háborúskodásban megromlott a viszonya Simicskával. Ennek ellenére a páros továbbra is olyan munkamegosztásban irányítja a cégbirodalmat, mint egy vezérigazgató és az operatív ügyekért felelős ügyvezető.