Nincs mutyi, a felelősség kérdése fel sem merül

Pár hét alatt, mióta Juhász Péter elkezdte végignézni a belváros vagyongazdálkodási dokumentumait, nagyot fordult a világ: szerdán a tüntetők börtönt követeltek önre. Hogyan éli meg ezt?

Nehogy a végén Juhász Pétert ítéljék el rágalmazás miatt! Ilyen hangnemben nem csak engem támadnak mostanában. Ez a politikai támadások egy egészen új formája. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni hozzá a bíróságok. Az elmúlt hetekben a hasonló, többségében politikusi kijelentések miatt összesen tizenkét eljárást indítottam el. A szerdai tüntetés után most úgy látom, hogy a perek száma minimum a duplájára fog emelkedni, személyiségjogi és rágalmazási perek lesznek.

A Juhász Péter által összehívott tüntetés előtt ön kiadott egy rövid nyilatkozatot a belvárosi helyzetről, amiben azt állította, hogy az ingatlangazdálkodás jogszerűen folyt. Az ellenzéki képviselő szerint milliárdos kár érte az önkormányzatot az éveken át követett eladási gyakorlat miatt. Érte kár a kerületet?

Nem. A kerület vagyona növekedett. Hamarosan megjelenik a Számvevőszék jelentése, amelynek láttam az első, megjelenés előtti verzióját, ugyanezt mutatja be hitelesítve. Azt a bevételt, amit a kerület az ingatlanértékesítésekből szerzett, nem a folyó hiány betömésére fordította, hanem a fejlesztések önrészeként használta fel a pályázatokhoz. Ezért nőtt a Belváros vagyona.

A sajtóban lakás- és a nem lakáscélú ingatlanok kedvezményes értékesítése miatt azonban 4-10 milliárdos bevételkiesésről jelentek meg becslések.

Igen, ez a támadások egyik fő érve. Ezért meg is néztem, hogy az én polgármesterségem előtt, 2000 és 2007 között a bérlők 5,6 milliárd forint kedvezményben részesültek ingatlanvásárláskor. Ez is mutatja, hogy semmit nem változtak azok a jogszabályok, amelyek alapján a kerület a vagyongazdálkodást folytatta, és sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kormány közigazgatási hivatalai nem emeltek törvényességi kifogást.

Azt is kiszámolta, hogy az ön polgármestersége alatt pontosan mennyi volt ugyanez a kedvezmény?

Az biztos, hogy kevesebb, mint a 2000 és 2007 közötti időszakban érvényesített kedvezmények.

Az önkormányzat elad egy ingatlant a hatályos jogszabályoknak megfelelően, de röviddel utána ugyanezt az ingatlant a vételár háromszorosáért kezdik árulni. Ez ön szerint nem problémás?

Én egyetlen esetről tudok, ahol történt továbbértékesítés. Ebben az esetben indítottunk is vizsgálatot. Ennek a következménye lett a kerületi jegyző távozása bizalomvesztés miatt. Több esetben a vevők hatalmas összegeket költöttek az ingatlanokra, ez helyes dolog, hiszen így fejlődhetett a Belváros. Nem csak a Sas utcai, sok más ingatlan példája is mutatja, voltak vevők, akik rengeteg pénzt költöttek, kialakítottak egy jól működő éttermet, majd pedig megpróbálták jó áron értékesíteni. Szerintem ennek köszönhető, hogy a Szent István-bazilika környékén nem csupán az utcákat újítottuk fel, hanem egy nívós környezet alakult ki sok új étteremmel, szórakozóhellyel. Korábban a bérleti díjakból származó bevételek jó részét elvitte az ingatlanok után fizetendő közös költség. Az önkormányzat tulajdonában maradt rengeteg értéktelen ingatlan, pincék, tetőterek, és ezek után iszonyatos mennyiségű közös költséget kellett fizetni. Ezért kötöttem ki, hogy ha üzlethelyiséget értékesítünk, vigyék vele a pincehelyiséget is. A támadásokban szereplő ingatlanok között is volt olyan, ahol azért tűnt nagyon alacsonynak a négyzetméter átlagára, mert az alapterület nagy része pince volt, ennek értéke azonban csak harmadannyit ér. Azt pedig nyomatékosítani szeretném, hogy az értékesítésekből befolyt bevételeket minden esetben pályázatokra fordítottuk vissza. Ennek köszönhető, hogy a Belvárosban soha nem látott fejlődés ment végbe polgármesterségem alatt.

Melyik volt az az egyetlen ingatlan, ami ön szerint is problémás volt, és ami Rónaszéki László jegyző elbocsátásház vezetett?

A Károly körút 26. De az ezzel kapcsolatos jelentést már nyilvánosságra hoztuk. A probléma nem jogi természetű volt. Ha a testület minden információt megkapott volna, akkor lehet, hogy a továbbértékesítésnél az elővásárlási jogunkkal másként éltünk volna.

És ez Rónaszéki László hibája volt?

Volt több oka is az elbocsátásnak, de alapvetően bizalomhiány miatt történt.

A testület előtt viszont szó sem volt bizalomvesztésről. A 2013. szeptemberi közgyűlésen közös megegyezésre hivatkozott, amikor bejelentette a jegyző távozását.

Ez a két dolog nem zárja ki egymást. Bizalomvesztés esetén majdnem mindig közös megegyezéssel történik a távozás, mert jogi oka nem volt a felmentésnek, ellenkező esetben peres eljárás következett volna.

Kiderült egy gyanús ügy, de az önkormányzat ahelyett, hogy kivizsgálta volna vagy a rendőrséghez fordult volna, kölcsönös megegyezéssel – hogy ne legyen belőle jogvita – elengedte a jegyzőt?

Az a jelentés, amit nyilvánosságra hoztam, megállapította, hogy semmiféle jogszerűtlenség nem történt. Az információáramlással volt problémám, ez volt a bizalomvesztés oka.

És a többi ügy hogyan áll? Nem sok konkrétum derült ki, de állítólag az elmúlt években egy vállalkozó is tett feljelentést csúszópénzek miatt, és önkormányzati lakások miatt is indult eljárás.

Az egész légből kapott hazugság, semmilyen más eljárásról nem tudok.

Változott a szabályozás, hogy ne fordulhasson elő megint az, hogy a képviselő-testület úgy dönt, nincs az összes releváns információ birtokában?

Álljunk meg egy pillanatra, nekem a továbbértékesítés volt az alapvető problémám. Nem az, hogy érvényesíthette-e a bérlő a vételárkedvezményét, mert az jogszabályon nyugodott, és ezt minden alkalommal minden bérlő, akinek jogszabály szerint járt, érvényesíthette. 2000 és 2007 között összesen 5,591 millió forint értékben vettek igénybe a bérlők kedvezményt az én polgármesterségem előtt a lakásvásárlásokkor.

Nem válaszolt a kérdésre. Mióta bizalomvesztés miatt megváltak a jegyzőtől, változott-e a valami, hogy az eset ne ismétlődhessen meg?

De válaszoltam, csak nem a szabályról beszélünk, mert itt nem a szabály volt a probléma, hanem maga az előterjesztés és az abban szereplő, illetve nem szereplő információk.

Juhász Péter egyik érve az akkori időszakkal kapcsolatban, hogy az önkormányzatnak nem volt ingatlangazdálkodási terve.

Ez butaság, ebből látszik, hogy fogalma sincs arról, hogy egy önkormányzat hogyan gazdálkodik. Az önkormányzat azért értékesített ingatlanokat, hogy a fejlesztésekhez meglegyen az önrésze. A költségvetésben minden évben meghatároztuk, hogy mennyi bevételt szeretnénk, és kijelöltük az ingatlanokat, amelyeket el akartuk idegeníteni.

Maga az eladás megfelelt a körültekintő gazdálkodáshoz fűződő közérdeknek? Nehéz megérteni, hogy egy önkormányzati bérleményt nem a bérlő, hanem egy új szereplő vesz meg kedvezményesen, mert a szabályozásban van egy ilyen kiskapu.

Milyen jogszabályi kiskapuról beszél? Az egész a polgári törvénykönyv (Ptk.) egy szakaszán, több évtizedes gyakorlaton nyugszik, nem kiskapun. Ez a szakasz az új polgári törvénykönyvben is megtalálható.

A kerület a bérlő helyett a bérleményhez kötötte a kedvezményt.

Nem, a Ptk. értelmében a bérlő átruházhatja az elővásárlási jogát és az ezzel együtt járó kedvezményét egy másik gazdasági társaságra.

Probléma vagy nem, ha az önkormányzat valamiért, amiért a piacon ezret kaphatna, 300-at kap?

Ezt határozottan visszautasítom. Abban az esetben például, ha valaki egy éttermet szeretne működtetni, akkor az ingatlant óriási összegekért fel kell újítani, át kell alakítani, és amikor ez megtörténik, az étteremnek onnantól kezdve van értéke. Amikor az önkormányzat kezében van, akkor valaki bérli 16 évig, jól lelakja, majd oda kell adnunk egy új bérlőnek. Az új bérlő első kérése az, hogy a felújítás költségét beszámíthassa a bérleti díjba. Ami mit jelent? Az önkormányzat éveken keresztül alig kap pénzt az ingatlanért, a közös költséget közben az épület összes részére fizetni kell, és összességében ráfizet a boltra. Inkább értékesítjük, de akkor vigyék vele a pincét is, utána meg azt a támadást kapom, hogy nem is az övezeti átlagárnak megfelelő ár lett kialakítva.

Nagyon szépen hangzik, ahogy magyarázza, hogy miért éri meg olcsón adni az ingatlant. De mintha mégis az tűnne inkább logikusnak, hogy az önkormányzat a jogszabályok adta lehetőségeken belül igyekezzen maximalizálni a bevételét.

Ezzel azt mondja, hogy töröljük el a lakástörvényt, és legyen piaci gazdálkodás. Csakhogy az önkormányzati bérlők összes jogát a lakástörvény védi. Ezek a jogok sokkal erősebbek, mint a piaci bérletek, egy önkormányzati bérlőt nem lehet, csak bírósági eljárással kitenni, még akkor sem, ha nem fizet.

Vagyis a lakástörvény miatt lehetett olyan olcsón bérleményhez jutni a Belvárosban?

Minden önkormányzatnál az önkormányzati bérletek olcsóbbak a piaci bérleti díjnál. El lehet törölni a lakástörvényt, de annak lennének következményei. Sok olyan bérlő, aki önkormányzatoknál stabil és kiszámítható módon bérel ingatlant, el fogja veszíteni ezeket a jogait.

Tehát azzal kapcsolatban, ahogy Habony Árpád vagy Szentgyörgyvölgyi Péter a Szerb utcában, az önkormányzat által 350 millió forintért „karbantartott” bérházban szerzett lakást, se politikai, se erkölcsi felelősség vagy aggály nem merül fel, az tökéletesen rendben van?

A Belvárosban 1992 óta több mint kétezer család vásárolhatta meg kedvezményesen a lakását. Sokan ezt azért nem tehették meg, mert műemlék házban éltek, ahol a felújítás vagy a lakók vagy az önkormányzat részéről előfeltétele volt a társasházzá alakításnak, így a vásárlásnak is. Sok olyan műemlék ház van a kerületben, amit óriási pénzért felújított az önkormányzat az én időszakom előtt is, majd azt követően a lakóknak, pontosan azért, mert nekik joguk volt ezt megvásárolni, eladtuk. Ha 1990-ben az akkori bérlőknek joguk volt a piaci érték 15 százalékáért megvenni a lakásokat, akkor ezt a jogot azoktól sem lehet elvitatni, akik adott esetben olyan műemlék házban éltek, ahol erre nem kerülhetett sor. Nem rajtuk múlott, hogy ők akkor nem vásárolhatták meg a lakásaikat.

Szegény Habony Árpád a Szerb utcai műemlék házban élt, és nem vehette meg a lakást?

Ne forgassa ki a szavaimat.

Arra reagálok, amit mond.

Nem tudok arról, hogy Habony Árpád bérlője lenne az önkormányzatnak. Ha ezt állítják, védjék meg a bíróságon. Én nem tudok róla.

Ő maga sosem cáfolta, hogy ott lakna.

Én azt mondom, hogy nem bérlője az önkormányzatnak.

Az eladásra kijelölések Juhászék szerint úgy történtek, hogy a bérlők jelentkeztek, hogy meg akarják venni az adott ingatlant. Tehát ezek nem tervszerű, hanem ad hoc történések voltak.

Az ingatlangazdákodás 2000 óta gyakorlatilag ugyanazokon a szabályokon nyugszik. Azt az ingatlant veszik meg, amelyiknek az esetében van vételi szándék. A bérlővel terhelt ingatlanok nyílt pályázatának az volt az eredménye, hogy szinte senki nem jelentkezett értük. A bérlői elővásárlás egy életszerű dolog, a bérlő ismeri az ingatlant, tudja, mit akar vele csinálni, és megveszi. Sokkal óvatosabbak az ingatlanbefektetők, semmint hogy csak úgy vakra vásároljanak egy ingatlant. A városnak is az az érdeke, hogy olyan ember vásároljon ingatlant, aki tudja, mit akar vele csinálni.

Az ingatlanokkal kapcsolatban felmerült, hogy bizonyos helyeken egy ismerősi kör vagy politikusokhoz kapcsolódó cégek lettek a pályázatok nyertesei, kedvezményezettjei.

Ha jól sejtem, akkor arra próbálnak utalni, hogy van egy nagyobb ingatlanportfólió, amiben a Dorottya utca is benne volt, amit nyílt pályázaton értékesítettünk. Bárki elindulhatott ezen a nyílt, nemzetközi, többfordulós pályázaton. Elindulhattak volna rajta MSZP-s politikusok, meg elindulhatott volna bárki más, akár az Index tulajdonosa is. Csak nem indultak el.

Tehát az ismeretség semmilyen szerepet nem játszott.

Ott két ajánlat érkezett a pályázatra, és a két ajánlat közül azt választottuk ki, ami anyagilag jobb volt.

Volt polgármesterként tehát az ön politikai és erkölcsi felelősségének felvetése mindezek szerint teljesen légből kapott, amit visszautasít?

Igen, a leghatározottabban visszautasítom. Minden döntésünk megfelelt az aktuális jogszabályoknak. Ha nem adtunk volna el ingatlanokat, nem tudtuk volna a Belvárost felújítani. Ha nem adtunk volna tulajdont a bérlőknek, akkor ma is tele lennénk lepusztult helyiségekkel, betört kirakatokkal és a bennük tanyázó hajléktalanokkal. 2006-ban változtatni akartam azon, hogy az egész Belváros úgy nézett ki, mint a Kossuth Lajos utca. És büszke vagyok rá, hogy ezt megváltoztattuk.

Milyen a kapcsolata Habony Árpáddal?

Kiegyensúlyozott.

Hogyan írná le? Baráti? Szakmai? Munkakapcsolat? Az RTL Híradó a napokban mutatott egy felvételt, amin például látszott, hogy Habony jóban van az ön feleségével.

Sosem tagadtam, hogy közöttünk nagyon régi, baráti kapcsolat van, ami munkakapcsolatként kezdődött valamikor, 2004 környékén, az akkori európai választási kampányban megismertük egymást. Ez a kapcsolat azóta is egy kiegyensúlyozott munkakapcsolat, amiből egy jó baráti viszony alakult ki.

Mit tud arról, hogy miből él Habony Árpád?

Árpád részben üzletember, részben tanácsadó, nem csak nekünk ad tanácsokat. Hogy miből él, arról azt gondolom, őt kell kérdezni, és nem engem.

Ő sajnos nem válaszol ezekre a kérdésekre.

Talán azért, mert nem közszereplő, és nem kell válaszolnia ilyen kérdésekre.

Ön szerint Habony nem közszereplő?

Ha szűken vesszük a szabályokat, akkor nem az, de ha tágan vesszük, akkor sokan közszereplők, például az újságok főszerkesztői, szerkesztői és újságírói is azok kivétel nélkül.

Újságok főszerkesztői és szerkesztői nincsenek annyira közel a kormányfő füléhez, mint Habony Árpád, és főleg nincs akkora hatásuk a közügyek alakítására, mint neki.

Sok olyan ember van, aki a tanácsait kérve vagy kéretlenül megosztja velünk. Velem is, a miniszterelnökkel is és másokkal is. Ezek közül van, akinek a tanácsaira szívesen hallgatunk, van, akiét pedig udvariasan meghallgatjuk. A tanácsot nem kötelező megfogadni, a felelősség a választott politikusé és nem a tanácsadóé. Ezért közszereplő a politikus és ezért nem közszereplő a tanácsadó.

Habony az egyik ikonikus figurája a kormányzatnak. Egy hatalmas befolyásúnak tűnő tanácsadó, aki a teljesen átláthatatlan pénzügyei, az elszámoltathatatlansága és az urizáló luxuséletmódja miatt a kormányellenes tüntetések egyik fő céltáblája lett.

És ebből mi következik?

Hogy jó lenne tudni, ki az az ember, és miből él, aki fontos ügyekben ad tanácsot az ország vezető politikusainak, akik a jelek szerint hallgatnak a szavára. Hogy jó lenne tudni, hogy ugyanez az ember, aki telekürtöli a médiát a magánélete új és újabb fordulataival, hirtelen miért zárkózik el, amikor a sajtó a vagyona, a bevételi forrásai és a politikai kapcsolatai iránt is érdeklődést mutat.

Nem tudom, hogy a szerepléseivel kapcsolatban melyik döntése a jó. De ha már itt tartunk, ugyanezeket a kérdéseket miért nem tette fel a sajtó Bruck Gábornak, Demszky Gábor tanácsadójának? Vagy azoknak az embereknek, akik aztán szintén ott dolgoztak Demszky mellett az előző időszakban a Városházán. Ha ezeket a kérdéseket annak idején nem sikerült feltenni az Indexnek sem, akkor elgondolkodtat, hogy miért kell ezeket a kérdéseket pont Habony Árpádnak feltenni.

Kialakult egy elég komoly, vagy komolynak tűnő vita Lázár János, illetve Pokorni Zoltán és Kövér László között az urizálásról, vezető kormányzati politikusok vagy kormányközeli emberek életmódjáról. Ön mit gondol erről?

Szerintem nem helyes, ha egy családi vita családon kívülre került, szerintem ezeket pontosan azért nevezzük családi vitának, mert a családban van a helye. Az elmúlt években a Fidesz egyik erejét az adta, hogy képes volt az esetleges belső nézeteltéréseit belső fórumokon, nyugodt körülmények között rendezni.

Most hogy ez a családi vita kikerült a körből, elmondaná hogy mi a véleménye?

Arra egy politikusnak mindig oda kell figyelni, hogy a közvélemény mit tart jónak, mit tart rossznak. Engem is kritizáltak, nem is keveset, például az ominózus Louis Vuitton hátizsák miatt. Az egy hiba volt, le is vontam a tanulságait. Vannak dolgok, amiket egy politikus nem engedhet meg magának, de mindenki maga döntse el, hol vannak ennek a határai.

Tehát akik erre nem figyelnek, hibát követnek el?

Nem kell mindig a közvéleménynek megfelelni. Nem kell az embernek se a hobbijairól se a szokásairól lemondania azért, mert politikus lett belőle.

Az előbb azt mondta erről, hogy hibának tartja.

Saját magamról beszéltem. De azért, mert az ellenzék hisztériakampányt csinál, senkinek sem kell ürgelyukban laknia vagy remeteéletet élnie.

Ürgelyuk és remeteélet, nagyon találó. Lázár János reakciója, amikor hátbatámadással vádolta Pokornit, megfelelő erősségű volt?

Maradjunk abban, amit már említettem. Frakcióvezetőként is szerencsésebbnek tartom, ha a családi vitákat családon belül tartjuk. Ez mindenkire vonatkozik.

Van emiatt feszültség a frakción belül?

Nincs. Egyszer fölvetetettem frakcióülésen, hogy beszéljünk róla, rajtam kívül senki nem akart beszélni róla. Úgyhogy ezzel túl is léptünk a témán.

A többször módosított vagyonnyilatkozata miatt korábban ön is elég sokat szerepelt a sajtóban. A vagyonnyilatkozatok a mostani szabályozás mellett nyilvánvalóan alkalmatlanok a politikusok vagyongyarapodásának követésére. Terveznek módosítani rajta?

Az én fejemben az is felmerült, hogy a Fidesz-frakció vagyonnyilatkozatait valakivel hitelesíttessem.

Rubovszky György biztos ezt is szívesen vállalná.

Erre a nyilvánvaló provokációra nem is reagálok. Én könyvszakértőre gondoltam, de nem biztos, hogy ez jó megoldás, olyan törvénymódosítás kell, ami egyértelműen ellenőrizhetővé teszi, hogy a vagyonnyilatkozatban szereplő adatok tényleg hitelesek és pontosak. Január végéig nem lehet megoldani, de 2016-ra igen.

Milyen a hangulat a frakcióban a népszerűségvesztés miatt?

Sok képviselőtársamon láttam ősszel, hogy „megnyertünk három választást, eljött a nagy hátradőlés és a pihenés ideje”. De ez nem így van, ha elkezdődik a kormányzás, jönnek a konfliktusok is. Számítottam rá, hogy lesznek konfliktusos döntések, és törvényszerűen csökkenni fog a kormányzó pártok népszerűsége. Összességében viszont megijednünk semmitől nem kell. Ha megnézzük a közvélemény-kutatási eredményeket, akkor ma is messze a Fidesz a legnépszerűbb párt. Jobban állunk, mint mondjuk 2011 szeptemberében. Ráadásul nem a 2015. januári számokkal kell megnyerni a választást, arról nem is beszélve, hogy választást nyerni ellenfél ellen kell. Most ki a kormányzóképes alternatíva?

Most nem választásnyerésről van szó. Okozott a vitathatatlan népszerűségvesztés feszültségeket a pártban?

Ha ezt a helyén kezeli az ember, még igazából népszerűségvesztésről sincs értelme beszélni. Egyszerűen azt történt, hogy a győzelmek körül, a győzelmek hatására hozzánk csapódó embereket nem tudnánk most mobilizálni, de a többi párt sem áll jobban.

Mit gondol a Simicska–Orbán-konfliktusról?

Én meglepve olvastam a sajtóban azokat az elemzéseket, melyekben Simicska Lajos, aki 2014 áprilisa előtt még minden gonoszság földi megtestesítője volt, szabadságharcossá és az európai értékek megtestesítőjévé vált. Ez rendkívül szórakoztató. Ebből látszik, hogy alapvetően a pozíció határozza meg az ember politikai megítélését.

Nálunk ilyet biztosan nem olvasott Simicskáról.

Sok ilyen sajtótermék van, ahol ez a változás bekövetkezett. Szerintem csak az az egy bizonyosodott be, amiről régóta beszélünk: hogy a Fideszben a döntéseket nem gazdasági érdekcsoportok hozzák. Szerintem egyszerűen erről van szó. Simicska Lajos, bár én tisztelem, becsülöm, és soha semmilyen problémám nem volt vele, egy üzletember. És egy üzletembernek és a kormánynak joga van egymáshoz viszonyulni, pró és kontra egyaránt, és adott esetben egyes kérdésekben ellentétes módon is.

Az is a háború része, hogy most lapértesülések szerint a jobboldali sajtó gyakorlatilag meg lesz fosztva az állami hirdetésektől?

Én ilyenről nem tudok, lapértesüléseknek pedig nem tulajdonítok jelentőséget.

De pont az előbb tulajdonított jelentőséget.

Nem tulajdonítottam, csak azt mondtam, rendkívül szórakoztató ilyet olvasni.

Simicska továbbra is a Fidesz ellenfele marad?

Én ma sem hiszem, hogy a Fidesz ellenfele lenne, ez ugyanolyan kép, amit a sajtó egy részében kialakítanak róla.

Ő maga lebegteti, hogy Veszprémben a Fidesz jelöltje ellen induljon, nem a sajtó (az interjú múlt csütörtökön készült).

48 óra múlva lezárul a jelöltállítás, és én nem tudok arról, hogy gyűjtött volna ajánlószelvényeket.

Az elmúlt időszakban egyre több fideszes politikus kényszerült magyarázkodásra a nyilvánosságra került vagyonügyei miatt. A sajtóhoz, így hozzánk is egyre több ilyen információ jut el. Mintha éleződnének a konfliktusok a Fideszen belül, és a rivalizáló csoportok kezdenek terhelő információkat a sajtó tudomására hozni egymásról.

Eddig azt hittem az újságírók nem kapják, hanem maguk keresik a témáikat. A kérdésre válaszolva, ma a közéletben egyes egyedül a Fidesz érdekes. Mert ha megnézzük, akkor egyes egyedül annak van jelentősége, hogy nálunk mi történik, a mi politikusaink mit csinálnak, az összes többi kérdés az a közvélemény számára is érdektelen, ezért szólnak rólunk a hírek.

Csakhogy az előző négy évben nem voltak ilyen ügyek, most pedig vannak, és az ön logikájával akkor is csak a Fidesz volt érdekes.

Sokan gondolták, hogy a 2014-es választást az MSZP vagy a Jobbik is megnyerheti, az országban éveken keresztül nyílt politikai verseny volt. Ez csak 2014 tavaszán billent el a mi javunkra.

Vasárnap Orbán Viktor Párizsban adott egy nyilatkozatot az MTV-nek a bevándorlók megítéléséről, és ehhez kapcsolódóan ön is tett pár erős kijelentést. Hogyan árnyalja a gazdasági bevándorlókkal kapcsolatos képet az, hogy 300 ezer euróért letelepedési engedélyhez lehet jutni Magyarországon?

Szerintem a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. A probléma a megélhetési bevándorlókkal van. A letelepedésikötvény-vásárlók nem bevándorlók, hanem befektetők. Ingatlant vásárolnak, biztosításokat kötnek és nagyon sokszor munkahelyet teremtenek. Befektetőket minden ország szívesen vár. Angliában is van ilyen program, Spanyolországban is, Portugáliában is. A megélhetési bevándorlás viszont más lapra tartozik. Az 500 milliós Európai Unióba bevándorló, tehát harmadik országból érkezett személy 31,5 millió ember. És lassan abba a helyzetbe kerülünk, hogy már nem csak tranzitország vagyunk. Két év alatt 2000-ről 42 000-re nőtt Magyarországon a menekültstátuszt kérők száma. Egyre több politikusi megnyilatkozásból, például az angol kormányfő megnyilvánulásából is látszik, hogy a téma az egész uniót feszíti: nem lehet azt mondani, hogy ez a szélsőségesek témája Európában. Az Európai Bizottságban van olyan vélemény, hogy szét kéne osztani a menekülteket, kvóta szerint az egyes országokban. Ezzel például Magyarország kifejezetten rosszul járna, úgyhogy igen erőteljes érdekünk, hogy a migrációs politikán szigorítsunk. Magyarország nem akar menekülteket. Ezt ki kell mondanunk, mert ha nem mondjuk ki kellő időben és határozottan, akkor a vesztesei lehetünk az európai migrációs politika átalakításának.

Németh Zsolt adott múltkor egy interjút az Indexnek, ahol a civilek elleni kampányra és a kitiltási ügyre utalva azt mondta, hogy a kormány Amerikáról szóló retorikája vészesen kezd emlékeztetni Putyinéra. Ő az első ismert fideszes politikus, aki belülről fogalmazott meg nem az urizálásra, hanem tartalmi ügyekre vonatkozó kritikát a kormánnyal szemben.

Nem olvastam ezt az interjút, de ha ezeket mondta, akkor én nem tudok egyetérteni a külügyi bizottság elnökével. Minden országnak joga van ahhoz, hogy még egy nagyhatalommal szemben is legyenek vitás pontok vagy vitás kérdések, és megvédje a saját gazdasági érdekeit. Mert az erőből való politizálásból meg az erőből való véleményelfogadtatásból nem kérünk. Ilyenből nem kértünk akkor sem, amikor ezt 2010 és 2012 között Moszkva próbálta, és nem kérünk most sem. 2010 és 2012 között Oroszországgal is sok vitánk volt például a Mol-részvények és a gáztározók miatt. Akkor is kiálltunk a magyar érdekekért.

Tehát nincs igaza Németh Zsoltnak, nem demokráciafelfogás-beli különbségről van szó, hanem pusztán gazdasági ügyekről és érdekütközésekről?

Pusztán érdekérvényesítésről van szó, és ebben a magyar kormány mindig következetes volt mindenkivel szemben. Mert Magyarország érdekét nézzük, és nem engedjük, hogy bármit lenyomjanak a torkunkon. Emlékszem, amikor amerikai diplomaták nekem állandóan azt tanácsolták, hogy hallgassunk az IMF-re. Nem hallgattunk rá. Akinek svájcifrank-alapú lakáshitele volt vagy van, az ma örülhet, hogy nem hallgattunk az IMF-re. És Ha most megnézem a portugál vagy a görög válságkezelés és a magyar válságkezelés közötti különbséget, szerintem akkor is mi hoztunk jobb döntést.