Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

A hálapénz, ami csak kevés embernek jó

2015.12.22. 08:06
Évtizedek óta beszél mindenki a hálapénz megszüntetéséről, de a szocializmus zavaros örökségét máig nem sikerült kiirtani a magyar egészségügyből. Most 64 orvos indított mozgalmat a hálapénz elutasítására és a csőd szélén táncoló egészségügy megmentésére. Nem lesz könnyű dolguk: a hálapénz etikátlan, igazságtalan, megalázó, sőt törvényellenes, nélküle azonban ma már aligha működnének a kórházak. A paraszolvencia a jelen helyzetet nézve sajnos nemcsak az orvos, de a beteg érdeke is, és egy szimpla béremeléssel már nem irtható ki.

Miért van a hálapénz?

Nem csak azért, mert az orvosok keveset keresnek. A paraszolvencia okai sokkal mélyebbre nyúlnak. Az állami egészségügyben egyenetlen a színvonal, sok helyen rosszak a körülmények, várólisták vannak, az orvosok és az ápolók túlterheltek, ezért az ember a borítékban lévő pénzzel próbál megfelelő ellátást vásárolni magának.

Csak Magyarországon van hálapénz?

Nem. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 2009-es tanulmánya szerint Albániában adtak a legtöbben paraszolvenciát  az orvosoknak. Magyarország akkor a listában felülről az ötödik helyen állt Ukrajna, Tádzsikisztán és Üzbegisztán után. A novemberi diszkótűz rávilágított a román egészségügy katasztrofális és korrupcióval átitatott helyzetére is. A hálapénz működését ugyanakkor Nyugat-Európában még hosszas magyarázat után sem mindig értik meg. 

Miért ad a beteg pénzt?

A hálapénznek egyre kevesebb köze van a hálához. A pénzt azért adja a beteg, hogy 1. jobban odafigyeljenek rá; 2. jobb ellátást kapjon; 3. az az orvos foglalkozzon vele, akit ő választ magának; 4. gyorsabban kapjon ellátást. Inkább csak az orvosok gondolják úgy, hogy ez a pénz a munkájuk megbecsülését jelenti. Persze lehet hallani olyan történeteket, hogy valakivel hálapénz nélkül is korrekten bántak a kórházban, ami elvileg nem igazolja a paraszolvenciát. Ennél jóval több történet van azonban arról, milyen hátrányokat kell elszenvednie a nem fizető betegnek. Még ha a hálapénz nem is mindig feltétele a normális ellátásnak, a beteg vagy a hozzátartozó gyakran önigazolásnak is használja. Azt gondolja, hogy ha fizet, mindent megtett a gyógyulása és a jobb ellátása érdekében.

Mennyi pénzt adnak a betegek?

Hiába beszélünk társadalombiztosításról, állami egészségügyről, a mostani viszonyok között az emberek jelentős része a saját vagy a családtag orvosi kezeléséhez bármikor képes megmozgatni félretett pénzét vagy akár kölcsönkérni is. Az egészségügyben mozgó hálapénz összegéről szóló becslések erősen szórnak: az adómentesen zsebbe adott pénz évi 10 milliárd forinttól akár évi 100 milliárd forintig is terjedhet (csak összehasonlításul: az Országos Mentőszolgálat éves költségvetése 33 milliárd forint, a Honvédkórházé pedig 28 milliárd). Csak szájhagyomány útján terjed, mennyit „szokás” adni a nővérnek (2000), mennyibe kerül egy szülés (50-150 ezer) vagy egy epekőműtét (30-50 ezer ). Miután az árlista nem nyilvános, az is hátrányba kerülhet, aki ugyan ad pénzt, de nem eleget. Az orvosok érzékelése szerint egyébként a betegek által adott hálapénz összege az elmúlt években csökkent.

Törvénybe ütközik a hálapénz? 

A Btk. már 1978-ban is lehetővé tette volna  a hálapénz szankcionálását, de ezt a gyakorlatban nem alkalmazták.  A 2013-ig hatályos Btk. szerint a hálapénz  utólagos elfogadása  nem számított bűncselekménynek, csak fegyelmi vétségnek. A Btk.  2013-as módosítása szerint vesztegetésért három évig tartó szabadságvesztéssel sújtható az az orvos is, aki jogtalan előnyt kér, vagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja. Némi különbség azonban van az előre kért és a kezelés után önként adott hálapénz között.  A munka törvénykönyve 2012-ben ugyanis lehetővé tette, hogy a kórház a szabályzatában megengedje a hálapénz utólagos elfogadását. Egyértelműen törvénybe ütköző és súlyosan etikátlan azonban, ha az orvos a pénztől teszi függővé az ellátást. Idén a Honvédkórházban dolgozó nőgyógyászokat és szülésznőket mondtak ki bűnösnek vesztegetésben azért, mert előre kértek pénzt. Pedig a kórház dolgozói nem is csak a saját zsebükre dolgoztak. Az osztályon „kiskassza” működött, azaz a hálapénzből azok az egészségügyi dolgozók is kaptak, akiknek a beteg közvetlenül nem fizetett. A büntetés nem volt súlyos: egy szülésznőt ítéltek pénzbírságra és vagyonelkobzásra, a többiek megrovást kaptak vagy próbára bocsátották őket. 

Ki kapja a hálapénzt, és ki nem?

Szó sincs arról, hogy minden orvos a hálapénzből él. A hálapénzből az orvosok szűk elitje, 10-14 százaléka kaphat aránytalanul sokat, megközelítően 30 százalék közepesen sokat, kétötöd keveset, ötödük pedig semmit vagy szinte semmit. A hálapénz legfőbb haszonélvezői nagyrészt a fővárosban vagy egyetemi klinikákon dolgozó, idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező orvosok. A pénz szakterületenként is egyenlőtlenül oszlik el: a szülészet mellett az olyan műtéti szakmákban, mint a sebészet, a belgyógyászat vagy a szemészet jellemző. Talán az sem véletlen, hogy mára súlyos szakemberhiány alakult ki a nem hálapénzes szakmákban, például az aneszteziológusok vagy a radiológusok körében. Alig kapnak hálapénzt a rezidensek és a kezdő szakorvosok is. 

Miért rendkívül káros a hálapénz?

A paraszolvencia orvosnak, betegnek egyaránt megalázó, és bizonytalan viszonyokat teremt az egészségügyben. A beteg kétszer fizet (tb+boríték), a hálapénz különbséget tesz beteg és beteg között. A borítékba adott pénzért a beteg legfeljebb csak remélheti a jobb ellátást, a szolgáltatás minőségét ellenőrizni nem tudja, reklamálni pedig kevés lehetősége van. Ez a pénz az orvosok nagy része számára kiszámíthatatlan, esetleges jövedelmet jelent. A hálapénz a kezdő orvosokat abban is nehezíti, hogy időben kellő műtéti gyakorlatot szerezzenek, hiszen a műtéteket a hálapénzt remélő orvosok végzik. A paraszolvencia akadályozza az orvosok tisztességes béremelését is: a kormányzatok kimondva kimondatlanul azzal verik vissza ezeket a követeléseket, hogy de hát ott van a hálapénz.

Milyen előnye lehet a hálapénznek?

Egy velejéig romlott rendszerben talán az egyetlen előnye az, hogy a tapasztalt orvosok egy részét még Magyarországon tartja, mert számukra jó megélhetést biztosít. Sokak szerint a hálapénz nélkül végleg összeomlana a magyar egészségügy.

Mit tesz a kormány a hálapénz ellen?

2014-ben köztudottan nem készült kormányprogram, mert minek is az, fő a bizalom. A 2010-es Nemzeti Együttműködés Programja két mondatban foglalkozik a kérdéssel: „Az ágazat egyik legsúlyosabb gondja a hálapénzrendszer . Ennek fokozatos felszámolása csak a kiváltó okok megszüntetésével képzelhető el.” Az egészségügy reformjáról szóló Semmelweis-terv szerint a hálapénzrendszer megszüntetése érdekében „meg kell gondolni a szabad orvosválasztás fizetőssé tett rendszerének egyértelművé tételét”, és szét kell választani a közszolgálatban és a magánszektorban végzett orvosi tevékenységet. Utóbbi ügyben történtek lépések: elkezdődött a munka az állami és a magánegészségügy szétválasztására. A fiatal orvosoknak, a szakorvosjelölteknek különböző pályázatokon havi 100-200 ezer forintos plusz juttatást ad az állam, akiknek a szerződésben vállalniuk kell, hogy itthon maradnak, és nem fogadnak el hálapénz. Lépéseket tettek a várólisták csökkentése érdekében is, ami szintén a hálapénz egyik melegágya volt. 

Megszűnne a hálapénzrendszer, ha megdupláznák vagy megtripláznák az orvosok bérét?

Önmagában a bérek emelésétől nem szűnne meg a hálapénz. A Magyar Rezidens Szövetség szerint egy kezdő orvosnak nettó 300 ezer, egy szakorvosnak 500 ezer, egy adjunktusnak 600 ezer, egy főorvosnak 700 ezer forintot kellene keresnie, hogy ne fogadjon el hálapénzt, és Magyarországon maradjon. Az orvosok azonban nemcsak több pénzt szeretnének, hanem rendezett, tiszta viszonyokat. Ha ugyanis a kórházakban ezután is különböző előnyöket lehetne venni pénzért, mindkét oldal élne ezzel a lehetőséggel. Szakértők szerint ehhez először azt az általános szolgáltatási szintet kellene minden kórházban garantálni, ami minden embernek jár a befizetett tb-ért. Szabályozott és adózott módon lehetne emellett biztosítani, ha valaki jobb szobát, gyorsabb ellátást vagy saját választott orvost szeretne magának. 

Miért nehéz kiirtani a hálapénzt?

Azért, mert ezt a rendszert érdekek tartják fenn. És nem csak az orvosoké. A  jelen helyzetben a beteg érdeke is, hogy fizessen, ha jobb ellátást akar. A  hálapénzrendszer jól láthatóan kettéosztja az orvostársadalmat a paraszolvenciából profitáló szűk elitre és a kevés pénzért robotoló, több állást vállaló többiekre. Ezek az ellentétes érdekek csak a teljes egészségügyi rendszer alapvető reformjával olthatók ki.