Négy bíró és egy volt igazságügy-miniszter a bíróság előtt

Minda Zoltán többször szerepelt már a TV ügyvédje című műsorban az MTV-ben, Juszt László műsorvezető egyik kedvenc alanya lett. A permogul 14 éves kálváriája során nemcsak a privatizáció egyik áldozata lett, hanem a háttérfolyamatok egyik ismerője is. Okiratokkal alátámasztva tud komoly és súlyos állításokat megfogalmazni több vezetőnkről, és folyamatosan kritizálja az igazságszolgáltatást, amely szerinte tévedéseivel rendre seprűnyélnek bizonyul a küllők között, noha édesapja cégének ügyét akár gyorsan és fájdalommentesen is le lehetett volna zárni.

1997 óta 36-szor jelentett fel bírót, és 15-ször ügyészt. A Központi Nyomozó Főügyészség rendre megállapította, hogy az adott feljelentés tulajdonképpen nem feljelentés, mert egyetlen olyan tényt, körülményt, adatot nem tartalmaz, ami annak minősíthetné.

Minda a TV ügyvédjének 150. adásában elmondta, hogy beperelte Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság (LB) és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, és Vastagh Pál volt igazságügy-minisztert, jelenlegi ottawai nagykövetet. Azért, mert a Pepszolg Kft. nevében arra kérték őket, hogy a Legfelsőbb Bíróságon hozott ítéletek rendelkező részének törvénysértő megváltoztatását viszgálják ki. Kérelmüket Lomnici és Vastagh is elutasította, azzal, hogy a kérelmező szerintük nem kérheti ezt, mert nem jogosult rá.

Változékony felperes

Murányi Katalin, az LB kollégiumvezetője az LB nevében helyreigazítást kért, és sajátosan, de kapott is az MTV-től.

Ezután Minda az állításait szerinte bizonyítani képes dokumentumok birtokában feljelentette Murányi Katalint is nagy nyilvánosság előtt, aljas szándékból tett rágalmazásért.

1993-ban született az LB-n egy másodfokú ítélet, ami miatt Minda Zoltánék cége, a Pepszolg Kft. végelszámolás alá került. Ennek az ítéletnek a rendelkező részét azonban Mindáék állítása szerint a Legfelsőbb Bíróságon 1998 és 2006 között többször átírták. A felperes először a Pesterzsébeti Papírgyár Leányvállalat volt, majd ki tudja, hogyan, átváltozott Pesterzsébeti Papírgyár Kft.-re, ami a hatályos jogszabályok szerint teljesen kizárt lenne.

Hisz a Pesterzsébeti Papírgyár Leányvállalatnak hiába jogutódja a Pesterzsébeti Papírgyár Kft., egy lezárt per iratanyagán évekkel később módosítani nem lehet. Jogutód folyamatban levő eljárásba csak bírósági határozattal léphet be.

Bírót perelni nem könnyű minálunk

Mint írtuk, Minda Zoltán megállapítási pert indított Lomnici Zoltán és Vastagh Pál ellen. Az eljárást május 25-én első körben elutasították, mondván, a felperesek nem teljesítették maradéktalanul az előírt hiánypótlást, azaz nem adták meg az elsőrendű alperes, Vastagh Pál idézhető lakcímét. Történt ez annak ellenére, hogy napra pontosan egy hónappal korábban Minda a fővárosi bíróságon "érkeztette" a hiánypótó beadványt Vastagh lakcímével.

Minda egyébként már korábban levelezésbe kezdett - a központi nyilvántartó mellett - a Köztársasági Őrezreddel, a Külügyminisztériummal és az Országgyűlés elnökével, hogy - a bírósági felhívásnak megfelelően - adják meg az alperesek lakcímét, hiszen Vastagh ma nagykövet, Lomnici pedig LB-elnök lévén kiemelten védett személy.

Először mindenhonnan azt válaszolták, hogy a név - "mint egyedüli adat" - nem elegendő a személyek beazonosításához, ezért hiába tett Minda panaszt a nyilvántartónál, amíg az internetről össze nem vadászta legalább az édesanyjuk nevét, Takács Albert igazságügy-miniszter elutasította kérését.

A sors fintora, hogy Minda ugyanazon a napon vette kézbe Takács Albert elutasító határozatát, amelyiken a netes adatokkal kibővített kérelmére a lakcímnyilvántartó hivatalosan kiadta a kért adatokat.

Az amúgy érdektelennek is mondható Pepszolg-ügyet sokan alábecsülték. Eddigi 16 éve alatt olyan homokszemmé vált a gépezetben, ami lassan megakasztja az összes fogaskereket. Kipucolni, és rendbe tenni azonban senki sem akarja. Talán azért, mert a pénzük után futó Midáék feltárták a vagyonuk elvonásában részt vevők meglepő magaslatokba vezető cégkapcsolatait.

1993-ban a Legfelsőbb Bíróság - Minda szerint - úgy folytatta le az eljárást, hogy - bármilyen furcsa - nem volt jogképes felperes, mert a cégbíróság 1993. április elsejei hatállyal törölte a Pesterzsébeti Papírgyár Leányvállalatot. Erről minden iratot csatoltak a peranyaghoz, és kérték a szegedi bíróságot, hogy vegyék figyelembe, hogy a Legfelsőbb Bíróság sérelmezett határozata Mindáék szerint hatálytalan cselekményeken nyugszik. A három szegedi eljáró bíró a kérést elutasította azzal, hogy Minda és jogi képviselője nem írt igazat.

Sólyom nem segít

A századik vargabetű miatt Minda és ügyvédje, Havas Gábor büntetőfeljelentést tett. Szerintük a szegedi bírók hamis tényeket foglaltak közokiratba, ami bőséggel kimeríti a Btk. közokirat-hamisítási és hivatali visszaélés tényállását.

Az ügy egy évig kavargott az eljárásjogi útvesztőkben, és eljutott a köztársasági elnökig. Sólyom László - arra hivatkozva, hogy ilyen kis súlyú törvénysértés miatt nem függeszti fel bírók mentelmi jogát - megtagadta a kérést. Ezután az eljáró pécsi bíróság kimondta, hogy a bírók elleni büntetőeljárás lefolytatására nincs lehetőség.

Kitartásuk azonban mégis gyümölcsözőnek bizonyulhat, hisz Minda Zoltán már az eljárásjogi galibák közepette megállapítási keresetet adott be a polgári bíróságra, amiben azt kérte, hogy a bíróság mondja ki: a büntetőeljárásban a bírói kijelentés a csatolt dokumentumok ismeretében valótlan volt, és a tényeknek az ő cáfolatuk felel meg. Ha ezt a polgári bíróság kimondja, a büntetőügy újra elindulhat.

Lomnici Zoltánhoz küldött személyes megkeresésünkre a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője, Murányi Katalin bírónő válaszolt, aki a Pepszolg-ügyben maga is tanácselnök volt. A válaszban az áll, hogy a felülvizsgálati ítéletek rendelkező részében javítás nem történt. Mindáék kérése alaptalan, hiba nem történt. Vastagh Pál lapzártánkig nem reagált megkeresésünkre.