Natália
-3 °C
7 °C

Egyesített bérlettel a főváros körül

2005.09.02. 09:21
Még nem jött el a Kánaán, pedig a BKSZ már bevezette az egyesített fővárosi bérletet. Az Index tesztelte a Budapesten belüli vonatokat.

Szerdán Demszky Gábor főpolgármester és Kóka János közlekedési miniszter egymásra licitálva emlegette, hogy most 3,3 vagy 3,5 millió embernek "lesz jó", mármint lesz egyesített BKSZ-bérlet. Az Index azonban megvizsgálta az új szolgáltatást, és becslésünk szerint legalább másfélmillió emberrel kevesebben élvezik majd a bérlet előnyeit.

A politikusok nyilvánvalóan úgy számoltak, hogy ha a főváros közigazgatási területén belül a jelenlegi kombinált bérletnél tíz százalékkal drágább szuperkombinált szolgáltatást vezetnek be, az mindenkinek jó lesz a fővárosban és az agglomerációban egyaránt. Így jöhetett ki, hogy minden harmadik magyarnak "jó lesz".

De nem lesz jó. Csaknem másfélmillió fővárosi nem majd érez semmiféle változást. Pár tízezer ember ugyanis a vasútvonalak közvetlen közelében él, és ha ezt még felülbecsüljük, akkor sem állíthatjuk, hogy az 1,7-1,8 millió fővárosiból háromszázezernél többen élvezhetik majd a metropoliszon belüli vasúti közlekedés előnyeit (távolsági busszal gyakorlatilag lehetetlen Budapesten belül közlekedni - a Volánbusz járatai általában csak a végállomásokon állnak meg, és így nem is árusítanak jegyet a fővároson belüli megállókig). Így marad tehát az "érintetlenek" másfélmilliós hada, akik tovább várhatnak az egységes tarifarendszerre, vagy a Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) újabb fázisaira.

Hol a metró?

Nézzük tehát meg, hogyan utazhat egy fővárosi cívis Budapesten belül immár nemcsak BKV-val, hanem MÁV-val. Kezdjük azzal, hogy e sorok írója Kelenföldön lakik, kínálkozna tehát az alkalom arra, hogy a lassú BKV helyett valami korszerű, kényelmes alternatív megoldást válasszon. Ám ha a város központja felé törekedne, akkor a Volánbusz szóba se jöhet, hiszen annak végállomását néhány éve helyezték ki a Kosztolányi Dezső térről az Etele térre. Ez amúgy nagyon helyes megoldás volt, csak egyvalamit felejtettek el az illetékesek - megépíteni az Etele térre, vagyis a Kelenföldi pályaudvarra ígért 4-es metrót.

Na, de nem baj, mert a Kelenföldi pályaudvar neve is sejteti, hogy innen talán vonatok is indulnak, sőt, esetleg Budapest központjába. Ám ez is csak részben igaz. A Nyugatiba például egyetlen vonat sem megy, így amikor az Index tudósítója csütörtökön megpróbálta kipróbálni a szerda éjjel megvásárolt egyesített BKSZ-bérletét, csak a Keleti és a Déli pályaudvarok felé tartó vonatokat vehette számításba.

Budapesten az egyik legnagyobb tragédia a hidak, illetve a hidakra vezető utak zsúfoltsága. Ezért minket nem érdekelt, hogy a Délihez Kelenföldről 7-10 perc alatt el lehet jutni, hiszen akkor még mindig Budán vagyunk. (Egyébként a Déli és a Kelenföldi közti jegy körülbelül 70 forintba kerül, tehát olcsóbb, mint egy BKV-jegy, de azért eddig sem emiatt a forgalom miatt voltak zsúfoltak a két állomás közötti járatok.)

Egészen a Keletiig

Megnéztük tehát, hogy mikor megy a Keletibe vonat a Kelenföldi pályaudvarról. Kelenföldön szerda éjjel a jegypénztárban azt a felvilágosítást kaptuk, hogy csak reggel fél nyolc előtt megy vonat, legalábbis 7 és 9 óra között. Ezt sajnos el is hittük. Jelen sorok balfácán írója ezért hajnalban felkelve elment a pályaudvarra (még Kelenföldről indulva is két busszal kellett odajutni az Etele térig), majd ott az információhoz benézve megtudta, hogy van egyébként vonat nyolc után is a Keletibe... Hát ennyit a MÁV tájékoztatásáról.

Mindegy, ha már korán keltem, nem késtem le a 7 óra 27 perckor Kelenföldről a Keletibe tartó vonatot. Lekésni nehéz is lett volna, mert ugyan időben beérkezett az állomásra a szerelvény, de talán a vasutasok úgy gondolták, hogy ha több száz kilométer megtétele után nem késett a vonat, akkor már ne induljon tovább időben. Így aztán a 7.22 körül beért vonat nem a menetrend szerinti 7.27-kor indult tovább, hanem tíz perccel később. Puff neked, elővárosi közlekedés! Nem véletlen, hogy velem együtt mindössze ketten-hárman szálltak fel az egész szerelvényre Kelenföldön. De sebaj, a vonat hamarosan robogni kezdett, és meglepve tapasztaltam, hogy a ferencvárosi állomásra hat-hét perc múlva beértünk. Aki tehát Kelenföldről a Ferencváros külső részébe tart, annak tényleg ajánlható immár ez a járat.

Az Index tapasztalatai szerint Kelenföldről a IX. kerület e pontjára nem túlzottan sok ember utazik naponta, főleg miután látható volt, hogy az egész vonatról mennyien szálltak le. És még ezek a leszállók sem valószínű, hogy Kelenföldön ugrottak fel a szerelvényre. A vonat végül nyolc óra előtt egy-két perccel ért be a Keletibe, mert Ferencváros után kifejezetten vánszorgásra emlékeztetett az utazás. Közben a piros hetesek törzsközönsége, vagy a Déliig vonattal utazók és onnan metróval továbbhaladók jót röhöghettek az Index tudósítóján, hogy miért gondolt arra: vonattal próbálkozik a teljes Kelenföld-Keleti szakaszon. Arról most nem is beszélek, hogy a fülledt, koszos, zsúfolt szerelvényen mennyire volt kellemes utazni...

Beértünk a Keletibe - a több mint harmincperces úton kalauzzal nem találkoztam -, onnan szakadt Achilles-ínnal megpróbáltam átvánszorogni a Nyugatiba, ahol egy másik elővárosi járat fővárosi szakaszát akartam kipróbálni. És itt jön a vasút következő hátránya! Természetesen a Keleti egyik külsőbb vágányára érkezett a vonat, így mire átgyalogoltam a 73-as trolihoz, majd a trolival átvergődtem a VII. kerületen a Nyugati felé (ez már a VI. kerület, tudom...), nos addigra éppen fél kilenc lett. Hát persze, hogy az Aquincum Felsőre menő Desiro éppen otthagyott a Nyugatiban. Így fél órát kellett várnom az újabb esztergomi vonat indulására, de ez valóban kéjutazásnak minősíthető, az előző szerelvényhez képest.

Aquincum, a végcél

Kilenc óra öt perckor elindult az új Diesel-vontatású járat, és ugyan érthetetlen módon a Hungária körút magasságában várakozott 6-7 percet (a belső világítást pedig a szikrázó napsütés ellenére sem kapcsolták le), de nagyjából tíz perc alatt Rákosrendezőn voltunk, majd egy-két perc múlva Angyalföld, kisvártatva pedig Újpest következett. Végül Óbudára, Aquincumba fél tíz előtt érkeztem meg. Ez volt az eredeti úticél, hiszen nem véletlenül cipeltem magammal a szakirodalmat sem: Karinthynak az A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig című opuszát pont el tudtam olvasni Aquincumig (beleértve a félórás várakozást a Nyugatinál). Végül Aquincumtól stílszerűen a Filatori-gát állomáson áthaladva HÉV-vel jöttem vissza a városba.

Összefoglalva: a MÁV esztergomi járatainál kényelmesebb, tisztább és gyorsabb közlekedési eszköz nincs ma Budapesten, de ez csak igen kevés embert érint a fővárosban, hiszen legfeljebb néhány óbudai utazhat szívesen ezzel a járattal a Nyugatiig. A szabad helyek sokasága is arról árulkodott, hogy a Desirót még nem sokan fedezték fel a budaiak közül. Egyébként Dél-Budáról is legfeljebb csak a Ferencvárosig érdemes utazgatni a sokkal koszosabb és elavultabb vonatokkal.

Nem vettük ugyanakkor még figyelembe a Vác és a Nyugati között, illetve a Rákosok felől, valamint a Pestszentimréről, Pestszentlőrincről közlekedők igényeit. Mindezek alapján úgy becsülhetjük (méghozzá felülbecsülhetjük), hogy ugyan akár néhány százezer embernek is érdemes lehet BKSZ-bérletet vásárolnia Budapesten, de azért az távolról sem igaz, hogy több mint hárommillió embert érint pozitívan az új bérlet bevezetése. Hiszen legalább másfélmillió fővárosi semmiféle Volánbusz- vagy MÁV-járat igénybevételével nem tudja javítani helyzetét. A budapestiek csak akkor érezhetnék a BKSZ előnyeit, ha a BKV és a MÁV, illetve a BKV és a Volánbusz járatait egymáshoz igazítanák, továbbá bevezetnék azt a tarifaközösséget, ahol a megtett távolságtól függne a jegy ára, és nem attól, hogy milyen közlekedési eszközt választunk.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.