Küzdeni akkor kell, ha van értelme

Aránylag gyakran kéri számon politikai ellenfelein a demokrácia hiányát, miközben a Fidesz nem épp demokratizmusáról, sokkal inkább a centralizált vezetéséről ismert. Az ön kezében vannak a legfontosabb személyi kérdések, például ön dönt még a választókerületi elnökről is.

Ezek olyan szívós klisék, amelyeknek nem sok közük van a valósághoz. Például választókerületi elnököt sem tudok kinevezni.

Felmenteni azért csak tud.

Azt igen, de mást a felmentett helyére kinevezni már nem. A rendszer úgy működik, hogy a választókerületben működő szervezetek tesznek javaslatot. Ha nem értek egyet, visszaküldhetem, és egy új döntést kérhetek. Ha nem jelölnek új személyt, akkor be kell vinnem a döntést az elnökség elé, amelyet a kongresszuson választott vezetők alkotnak. A klisék, miszerint a Fideszben korlátlan egyszemélyi döntések születnének - maradjunk a jóindulatú verziónál - ismerethiányból fakadhatnak. A felelősség és a jogok összhangban állnak. Nálunk szinte mindenről meg kell állapodni. Szép munka, és ezért szeretem a Fidesz szervezetét irányítani. Olyan szervezet, sőt közösség ez, aminek építésében húsz éve veszek részt. Nem csak szép, de nehéz munka is.

Hosszú idő után először majdnem volt verseny a posztokért a pártkongresszuson, aztán végül a plusz egy fő, Schmitt Pál visszalépett. Fél a belső versenytől?

Megállapodással sikerült mindent megoldani. Nyílt küzdelmet akkor érdemes vállalni, ha nem sikerül megegyezni. Küzdeni akkor kell, ha van értelme. Ha meglehet állapodni, miért kellene küzdeni? A kéz nem csak szkanderezni jó. Kézfogásra is.

Frakcióvezető-jelöltről is szavazhat a képviselőcsoport, de olyan jelöltről, akit ön ajánlott a posztra.

Így van, a frakciónak kell megszavaznia. Ha nem fogadja el a jelöltet, akkor, sajnos, újat kell javasolnom. Ezt úgy hívják, fékek és egyensúlyok rendszere. A mi munkánk a jogkörök és a hatáskörök ellensúlyára épül. Én nem tudok kinevezni frakcióvezetőt, de a frakció sem teheti meg - lásd a kisgazda harminchatok történetét -, hogy olyan vezetőt választ, aki szembefordul a párttal.

Tényleg győzött a Fidesz most, hogy az OVB másodszorra a várakozásokkal ellentétben simán zöld utat adott a népszavazási kezdeményezéseknek?

Elhárult egy fenyegető alkotmányos válság veszélye. Jó oka volt az OVB-nek, hogy végre tudomásul vegye, Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye. Most már nem érdemes játszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. De nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, az összes, a demokrácia iránt elkötelezett szereplő megszólalt volna, és előbb-utóbb az OVB-nek be kellett volna látnia, hogy nem emelheti magát az Alkotmánybíróság fölé. Mindenkinek jobb ez így, nekik különösen. Ez több, mint a Fidesz győzelme, ez már az új többség győzelme.

A kormányoldal szerint, ha sikeres, vagyis hatigenes lesz a népszavazás, akkor Magyarországon nem lehet majd reformokat megvalósítani.

A népszavazás azt jelenti, hogy Magyarországon senkinek sincs joga az emberek megkérdezése nélkül és az emberek ellenére reformokat bevezetni. Tehát nem azt, hogy reformokat nem lehet. Úgy nem működik a dolog, ahogy a kommunista rendszer örökségeként itt maradt szocialista reflexek diktálják. Ez a politika legyengíti Magyarországot. A reform útja egyeztetés, konzultáció, döntésekbe való bevonás. Ezek a kulcsszavak. A demokrácia arról szól, hogy nem engedjük, hogy akaratunk ellenére boldoggá tegyenek bennünket. Egykori angoltanárom is mindig azt mondta, ne tégy jót mással a megkérdezése nélkül, hátha más az ízlése.

Az nem a kommunista rendszer örökségének része, hogy a népszavazással megint elhitetik az állampolgárokkal, hogy az állami szolgáltatások ingyen járnak mindenkinek?

Semmi sincs ingyen. Európai összevetésben kifejezetten magas adókat fizettetnek velünk. Másképp állna ma a közvélemény, ha a kormány azt mondta volna, hogy olyan rendszert akar kiépíteni, amelyben kevesebb közszolgáltatást kapunk, viszont kevesebb adót és szociális járulékot fogunk fizetni. De a helyzet nem ez. Felemelték az adókat és a járulékokat, egyre több pénzt szednek be tőlünk, és egyre kevesebb szolgáltatást akarnak adni. Ez szimpla átverés, csak nem bolti szinten, hanem a nemzetgazdaságén.

Medgyessy Péterrel konzultál néha? Ő ugyanis szintén az ön angoltanárának nézeteit vallja. A reformokról ő is azt mondta az Indexnek, hogy az embereket nem lehet akaratuk ellenére boldogítani velük.

Lám, ő is olvas, nem csak én. A politikának létezik egy másik vastörvénye is. A kormány intézkedéseinek sikeréhez elfogadottság, legitimáció szükséges, ami két irányból érkezhet. A múlt és a jövő felől. Az első eset az, amikor azt mondhatom, hogy azt a programot hajtom végre, amit megbeszéltünk, amit megszavaztatok, amit ti támogattatok.

A másik eset, amikor bevallom, igaz, hogy nem született róla közös döntés, igaz, hogy most fájdalmat okoz, de belátható időn belül megtapasztalják az emberek, hogy mégiscsak jól járnak vele, illetve általa. Ehhez azonban nem a makrogazdasági számokban kell sikereket elérni, hanem az emberek mindennapi életében kell bebizonyosodnia, hogy a reform javított az emberek életén. Ami ma történik, arról se meg nem kérdezték az embereket, se jobbá nem teszi az életüket. Vagyis illegitim a kormány. Ezért látjuk azt, hogy a kormány egyetlen jelentősebb döntését, reformértékűnek gondolt lépését sem tudja végrehajtani. Ezért nincs egészségügyi reform, csak vizitdíj, és ezért nincs oktatási reform, csak tandíj. Reform helyett pénzbehajtás.

Vannak már kalkulációk arra, hogy a Fidesz mennyit szán a népszavazás előtti kampányra?

Nincsenek. Sőt szerintünk itt a lélektani pillanat, hogy egy új szabályt vezessünk be: a reklámokat ki kell tiltani a politikai életből. Azért van itt a lélektani pillanat, mert 2006-ban megtanulták az emberek, hogy a reklám nem a tájékoztatást szolgálja, hanem manipulációs eszköz, és valójában csőbe húzzák vele a szavazókat. Ezért javaslom, hogy a tévé-, rádió-, óriásplakátreklámokat a jövőben tiltsuk ki a politikai kampányokból. Akad erre európai példa.

Akkor nyilván megint felértékelődik a közmédiimok szerepe.

A közmédiában vitákat érdemes tartani. Felfogásom szerint kitüntetett terepei az ország sorsáról szóló vitáknak és beszélgetéseknek.

Csakhogy a többi kampányeszköz törvénnyel való korlátozására megint teljes gőzzel beindul majd a pártpolitikai helyezkedés a közszolgálati tévék, rádiók irányításában, ki tud magának több, jobb megszólalási lehetőséget kisajtolni.

Mi nem akarunk műsorokat, felületeket birtokolni, megelégszünk azzal, hogy korrekt elbánásban van részünk, ahol rólunk van szó, mi is ott lehetünk, és elmondhatjuk a véleményünket. Régi bölcsesség: nem kell ahhoz tehenet venni, hogy az ember tejet igyon.

De tehén azért kell hozzá. Van már konkrét tervezet is az elgondolásról?

Szeretnénk beadni egy törvényjavaslatot. Remélem, a parlamenti vitában egyetértés alakul ki. Mindenki torkig van azzal, hogy a politika túl sokba kerül, sokan felesleges pénzkidobásnak tekintik, időnként okkal, a reklámok pedig idegesítőek, és ráadásul legutóbb még csapdát is állítottak velük.

Nem azért akar olcsóbb pályát magának a Fidesz, mert - mint hírlett - a tavalyi kampányokban erősen, több milliárddal túlköltekezett, és még nehéz lenne előteremteni egy újabbra a pénzt?

A Fidesz jó állapotban lévő párt. Az Állami Számvevőszék elvégezte a szükséges ellenőrzéseket, és mind a kampányunkat, mind a költségvetésünket rendben találta. Mi erősek vagyunk, és képesek arra, hogy Magyarországot újra erőssé tegyük, de most nem rólunk van szó. Új alapokra helyezhetjük a kampányokat, és erre remek alkalom a népszavazás. Másik fontos kérdés: lehet-e a kormánynak közpénzből az egyik álláspont mellett korteskednie? Itt is dűlőre kéne jutni.

Vannak olyasmire is példák, hogy az állam amennyit elkölt az egyik álláspont melletti kampányra, annyit kaphatnak a másik álláspont képviselői. Ez nem volna megoldás?

Ez a skandinávok legendás korrektségének példája. Mindenesetre érdemes felvetni, ha a kormány aktív szereplője lesz a kampánynak.

Bevált a tagozati rendszer?

Vannak még tartalékok. Most a tagozatok szervezési munkáját felosztottuk az elnökségi tagok között. A női és a nyugdíjas tagozat Pelczné Gáll Ildikó szárnyai alá került. A környezetvédelmi tagozat Kövér Lászlóhoz, és az ifjúsági is nála van. Továbbra is hozzám tartozik a munkástagozat. Azt nem adom. Különösen fontosnak tartom, mert lehetetlen állapot, hogy a polgári politika olyan nehezen jut el a régi nagy iparvárosokban élőkhöz, akik a sokat szenvedő és a legtöbb gonddal küzdő emberek világához tartoznak. Van mondandónk az ott élő embereknek arról, hogy az egykori ipari fellegvárak mára lerobbant rozsdaövezeteiből hogyan lehet újra vonzó városokat és vonzó világot teremteni. Biztató jel Tatabánya, és sikereink Sztálinvárosban.

Lassan egyéves a parlamenti kivonulás. Meddig tartható ez fenn, akár egy egész cikluson át?

Addig fogjuk fenntartani, amíg Magyarországon helyre nem billen a demokrácia. Demokráciában a kormány nem veszítheti el a szavahihetőségét, és nem veheti semmibe az embereket. Pontosabban következmények nélkül ez nem történhet meg. Amíg így áll a helyzet, kötelességünk jelezni a magyar választópolgárok felé, hogy nem fogadjuk el a demokrácia lényegének megsértését. A mi credónk segít tartani a lelket az emberekben. Demokrácia megalkuvás nélkül. Ez tiszta beszéd.

Tehát, amíg Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, kivonulnak?

Együtt élünk ezzel a helyzettel, de nem fogadjuk el. Az emberek ma nem tudnak ezen változtatni. Nem tudjuk demokratikus eszközökkel megváltoztatni, ami súlyos fogyatékossága a magyar politikai rendszernek.

De hát ezt legalábbis részben ön csinálta.

Ez kétségkívül így van. Mindig is az volt a célom, hogy Magyarországot erős országgá tegyük. Most be kell látnom, hogy itt az ideje értelmes vitát kezdeni arról, hogy mi állta ki az idők próbáját, s mi nem. Tény, hogy a magyar demokrácia nem tudta megvédeni magát a demokratikus szabályokat tervszerűen kijátszók ellen, nem tudta megvédeni magát a közvélemény sem a politikai hazugságokkal szemben.

Nem fogadom el, nem nyugszom bele abba, hogy kalandorokkal vagy a demokrácia kijátszására szakosodott csoportokkal szemben Magyarország ne tudja megvédeni magát. Az igazság az, hogy a legtöbb európai demokrácia épp arra épül, hogy alkotmányos garanciákkal védekezik az ellenséges támadásokkal szemben.

Milyen garanciákra gondol?

Nem akarok egy még meg sem kezdett vitát összegezni. Ám szívesen mondok vitaindító példákat. Érdemes felvetni a közvetlen és közvetett demokrácia egymáshoz való viszonyát. Az nem normális, hogy kínkeservesen kelljen kivívni, hogy az emberek élhessenek egyébként alkotmányban garantált népszavazási jogukkal. Új szabályok kellenek.

A köztársasági elnök hatáskörét is érdemes újragondolni. Vagy itt van a parlament létszámának ügye, a létszámcsökkentés inkább erősítené, nem gyengítené a népképviseletet. A mostani, túlméretezett parlament olyan dagadt emberre emlékeztet, aki szinte kifolyik az árkádokon. Olyan szétterpeszkedő, elfolyó, alaktalan valami, ami mozdulni se tud, és akcióképessége minimális. Egy népképviseletnek inkább szikárnak, energikusnak, mozgékonynak kell lennie. De javasoltuk a költségvetési tanács létrehozását és a miniszterek személyes felelősségét előíró szabályozást is.

A szakértői kormány még napirenden van? Állítólag Szili Katalint elfogadná a Fidesz is egy Gyurcsányt váltó miniszterelnöknek?

A szakértői kormány egy demokráciában mindig napirenden van. Ám nem a pártoknak, hanem az embereknek kellene eldönteniük, milyen kormánya legyen az országnak, mert 2006-ban erre nem volt módjuk. Én továbbra is az előrehozott választások híve vagyok.

Mi a helyzet Simicska Lajossal? Sokak szerint most is ő a legjobb barátja.

Vele is jó viszonyt ápolok. Legutóbb, amikor láttam, jól volt, köszöni szépen. A gyerekek nőnek, idilli családi beszámolót adhatnék itt, ha volna rá fölhatalmazásom, de nincs.

Mi a véleménye arról, hogy Simicska Lajos és Puch László között vannak nem politikai természetű üzenetváltások?

Nem tartozik rám, ezért nem is foglalkozom ilyesmivel. Ha politikai természetű kapcsolatok lennének, akkor más lenne a helyzet.

Az a hír járja, hogy Győri Tibor a Fidesz kvázi pénztárnoka.

Győri úr mellettem dolgozik. A gazdasági tanácsadó testületet vezeti. A Fidesz gazdasági vezetője Tóthné Ágnes, aki időtlen idők óta felelős a Fidesz pénzügyeiért.

Mi a véleménye Horn Gyula tervezett kitüntetéséről?

Ha egy vitát egyszer már sikeresen lezártunk, akkor nem érdemes ugyanabba a folyóba még egyszer belelépni. Ez kellemetlen Horn Gyulának, feleslegesen hozza nehéz helyzetbe a köztársasági elnököt, kínos az előterjesztőnek. Mi a jó abban, ha feleslegesen irritálja valaki a közvéleményt.

Talán figyelemelterelés lenne?

Ha az is, nem különösebben szellemes, ráadásul manapság nem is hatékony. Amikor kétmillióról hárommillióra nőtt azoknak a száma, akik nem vagy csak épphogy ki tudnak jönni a havi fizetésükből, akkor minden hír egy napig él, mert a mindennapi megélhetési gondok fölülírják ezeket.

Volt olyan eset is, amikor a Fidesz használta kampánycélokra Horn Gyulát. A 2006-os kampányban például.

Nem dolgom szakmai tanácsokat adni az ellenfélnek, de ha már rákérdeztek, elmondom: ma ez a fogás nem használható.

A volt miniszterelnökökkel szokott még találkozni?

Ritkán.

Van mobiltelefonja? Ugye, komoly vita bontakozott ki erről az SZDSZ elnökválasztási kampányában, amikor Kóka János azt állította, sms-ezett Önnek.

Nincsen. Szabad ember vagyok. A gépkocsiban van mobiltelefon, amit a pilóta kezel.

Kapott sms-t?

Ha valaki azt gondolja, hogy mobilon sms-t tud küldeni nekem, annak azt tanácsolom, felejtse el. Van egy nem mobil titkárságom, fontos ügyekben oda érdemes fordulni.

Tusnádfürdőn mindig mond legalább egy olyan mondatot, ami aztán hetekig uralja a közbeszédet. Már kész van az idei mondat?

Nincs. De úgy érzem, közlésre érdemes gondolataim már vannak.

Majdnem NB I.-es játékos lett.

Ha a Felcsút nyert volna, akkor az lett volna a helyes, ha a lehetőséget átadjuk a Fradinak. Felcsúton nem lehet NB I.-es meccset játszani, a stadion nem felel meg az előírásoknak. Én láttam már szép történeteket tönkremenni. A magasabb osztály miatt a faluból vagy a kisvárosból máshová kellett vinni a mérkőzéseket. Az a foci halála. A futball nem a csapatért van, és nem is az elnökségért, hanem a szurkolókért.

Úgy lett volna szép, ha megnyerjük a bajnokságot, de nem lépünk feljebb. Azt szeretném, ha Felcsút inkább a fiatal játékosok sikeres nevelése miatt kerülne be a magyar labdarúgás történetébe. Ez a cél még engem is képes lelkesíteni: legutóbb a Bayern Münchennél voltam terepszemlén.

Készül a politika utáni életre?

Dehogy. A politika mellett is megy ez. Elég csak Silvióra gondolni. Megirigyeltem a BEK-döntőn, hogy nyertek, és feldobálták.

Lesz saját csapata is?

Nem. Azért ott még nem tartunk, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő, habár a fák mifelénk nem nőnek az égig.