Hegymászóbaleset képzetlen alpinistáknak

Neves magyar hegymászók állítják, hogy az elmúlt hetek ausztriai hegyi balesetei után hibás lenne levonni a következtetést: a hegymászás veszélyes sport. A szakértők szerint a sport a megfelelő elméleti és technikai felkészülés mellett kevésbé veszélyes, mint például az autóvezetés. A problémát az okozza, hogy a magyarországi hegymászóoktatás a jogi szabályozatlanság és pénzhiány miatt képtelen megbirkózni a mászni vágyó tömegekkel.

Miközben ugyanis a hegymászás az utóbbi évek divatsportjává vált, a szervezetek még mindig a nyolcvanas években kifejlődött struktúrában működnek.

Sok a mászó, kevés a pénz

A hegymászást ráadásul sehol nem kötik tanfolyamok elvégzéséhez, tudtuk meg Rácz Zsolttól, a magyar hegymászás egyik legrégebben tevékenykedő, és ma is aktív tagjától. Nemzeti parkok területén, például a szlovákiai Tátrában, vagy az Egyesült Államokban léteznek ugyan helyek, ahová csak hegymászó igazolvánnyal léphetünk be. A szabály azonban inkább a belépők szűrését szolgálja, a környezet védelmében.

A hegymászó múlttal rendelkező országokban ennek ellenére a legtöbb alpinista részt vesz valamilyen tanfolyamon. Lázár István a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSz) Oktatási Bizottságának vezetője elmondta, hogy a magyar szövetségnek jelenleg közel ezer tagja van, és összesen ötezerre teszi a tanfolyamot végzett hegymászók számát. Eközben pedig tudvalevő, hogy a sportot ennél jóval többen gyakorolják.

Az utóbbi időben balesetet szenvedett magyar hegymászók sem voltak a hegymászószervezet tagjai, tudtuk meg Farkas Pétertől. Az MHSSz alelnöke elmondta, hogy a klubszervezet a rendszerváltás után felbomlott, így a fiatalabbak elesnek attól a lehetőségtől, hogy idősebb társaik mellett járva sajátítsák el a mesterfogásokat.

Pénz viszont nincs arra, hogy az új helyzetben is működő, alaposabb képzési formában gondolkodjanak. A tanfolyamok ugyanis önfenntartóak, a szövetség képtelen azok támogatására. Az MHSSz-nek évi másfél millió forint állami támogatásából csak a versenyek és versenyzők szponzorálására futja.

A hivatali szinten is uralkodó tájékozatlanságot jelzi, hogy két éve, amikor a hegymászó szövetség nagyobb mértékű állami támogatásért folyamodott, azt a választ kapta: most utaltak ki 50 millió forintot a Mount Everest expedíciók számára, többet ebben a helyzetben nem tehetnek. Tudnivaló ugyanakkor, hogy az expedíciók magánkezdeményezésre indultak, és azoknak nem volt köze a hegymászás egészének koordinálását végző MHSSz-hez.

Málnaszörpöt a motorba?

A tanfolyamok színvonaláról kérdezve Lázár István a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSz) Oktatási Bizottságának vezetője elmondta, a szövetség a hegymászás terén elért eredményekhez, megfelelő felkészültséghez köti az oktatást. Az ismeretek elsajátításának biztosítéka pedig, hogy vizsgáztatást az HMSSz legjobban képzett tagjai, az Oktatói Kollégium 40 tagjának valamelyike végzi.

A képet Mécs László véleménye árnyalta. A 2001-es Mount Everest Expedíció vezetője, a 2002-es Mount Everest Expedíció tagja és a 8035 méteres Gashebrum II. egyik megmászója az Excelsior egyik oktatójaként is tevékenykedik. Mécs elmondta, hogy vizsga nem lehet biztosítéka a minőségnek, mivel a hegymászás olyan szerteágazó tevékenység, amelynek elsajátítását igen nehéz egyetlen vizsgán leellenőrizni.

Rácz Zsolt pedig az MHSSz oktatói elé állított kritériumokat találta alacsonynak. Bár csak szakavatottak számára érthető, hogy az előírt, három évenként teljesítendő tíz darab V-ös, VI-os nehézségű, öt kötélhossz magasságú mászás milyen alacsony követelményt jelent. Összehasonlításul azonban megemlítendő, hogy Franciaországban négy éves képzést követően lehet valaki hegyivezető, akkor, ha bizonyítottan részt vett magashegyi expedíciókban, mászott VIII-as nehézségű utakat, megfelelően síel és levizsgázott az ide vonatkozó jogi ismeretekből. A leendő oktatók pedig az igen szigorú kritériumok teljesítői közül kerülhetnek később ki.

Rácz kiemelte, hogy bár Magyarországon is sok jól képzett oktató vesz részt a munkában, megdöbbentő egyesek képzetlensége. "Amikor kiszálltam a vizsgáztatásból, több olyan vitafórumon vettem részt, ahol olyan kérdések vetődtek fel, mint hogyha autóvezetők azon vitatkoznának, málnaszörpöt vagy tejet kell tölteni a motorba" - festette le szemléletesen a helyzetet.

A mentés ára

A magas szintű képzést nehezíti, hogy az életfontosságú információkat nyújtó oktatást a legtöbben mellékállásban vagy átmenetileg, jobb híján űzik. Mécs Lászlótól megtudtuk, hogy az alapfokú tanfolyam hét hétvégéjét veszi igénybe, amelyért nagyjából 50 ezer forintot kap. Mivel az oktatás egész nap tart, kevesen tudnak hét közben is tanfolyamra járni. Kérdésünkre, hogy eszerint havi 50 ezer forintnál többet nehezen kereshet egy hegymászó oktató, Mécs igenlően válaszolt.

A megoldás a tanfolyamok árának növelése lehet, amely azonban tovább csökkentené az azokon részt vevők számát. Megfontolandó ugyanakkor, hogy Ausztriában a mentésre szoruló hegymászónak akár fél millió forintba is kerülhet egy helikoptert és hegyimentőket megmozgató akció. És ez még a szerencsésebb helyzet.