Fotóritkaságok a Tabánról
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A hagyaték története nehezen rekonstruálható, mert egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő adat. Ami biztos, hogy az üveglemezek a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pincéjéből kerültek a Földrajzi Múzeumba, harminc évvel ezelőtt. (Ezt sajnos a fotók állapota is igazolja, sok az erősen sérült lemez, az emulzió levált az üvegről, pereg és töredezik).
A szerző kiléte egyelőre csak feltételezhető. Az eredetileg keményfa dobozokban tárolt, többször át- és újraszámozott negatívok egy része ugyanis Erdélyi Mór fotográfus céges emblémájával ellátott borítékokban, illetve műtermi tasakokban volt. Hogy valóban ő készítette-e a képeket, még nem tudni. De hogy egy nagy szakmai tudású, hivatásos fényképészről van szó, az a képeket látva bizonyos.
A történelmi Magyarországot keresztül-kasul utazó fotós erdélyi és felvidéki kisvárosok főtereit, szállodáit, fürdőit és villamosvonalait dokumentálta – a fotókból pedig sejthetően nagyítások vagy képeslapok készültek. A pár hónapon belül online is látható több száz kép közül bevezetőként egy tabáni sorozatot szeretnénk bemutatni. A fotós itt láthatólag kilépett a cs. és kir. udvari fotográfus szerepéből, és egy korai szociosorozatot készített nekünk, helyenként a belső udvarokat, lakókat is megörökítve.
Az itt bemutatott képek többsége a századfordulós Tabánban készül. Egyes fotókon meg-
megvillan az 1903-ban átadott Erzsébet híd, és teljes pompájában uralkodik a városrész
felett a Budavári Palota, melyen az utolsó simításokat 1905-ben végezték. (Az Ybl tervezte
nyugati homlokzat, valamint a Hauszmann-féle kupola és palotaszárnyak mellett érdemes egy
pillantást vetni a frissen kialakított kertekre is. Az első kép baloldalán a Várnak több, azóta
elpusztult épülete látszik – így feltűnik az azóta lerombolt Lovarda is, melynek
újjáépítését nem is olyan rég jelentették be.)
(Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan)
A Tabán ma egy hatalmas park, de a XX. század elején zöldből volt itt a legkevesebb. A
szűk sikátorokkal teleszőtt, falunak is beillő városrész hangulatából ez a rekonstruált videó
ad vissza valamit, de a legjobban erről a nagyszerű térképről ismerhetjük meg.
(Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan)
Nevét a törököknek köszönheti (a Tabakhane tímártelepet jelent, vagyis bőrfeldolgozás
folyt itt valaha), de első felvirágoztatói a szerbek voltak. Emléküket ma már csak a Rác
fürdő neve, az újraemelt szerb kereszt és egy tavaly állított harangláb őrzi. Az 1810-es
tűzvész után nem sok ház maradt meg az egykori Tabánból (bár az, ahol Casanova szállt
meg a legenda szerint, túlélte a katasztrófát), de a település hamar talpra állt.
(Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan)
Az itt élők sokáig bortermeléssel foglalkoztak. Ennek emlékére alapoztak volna itt egy
nagy borászati projektet pár éve, mely szerencsére megbukott a környékbeliek ellenállásán. Bár a szőlők korábban sem a Tabánban, inkább a Gellért-hegy oldalában és a
Sas-hegyen voltak, a századfordulón már azok is nagyrészt beépültek, mint az néhány
fotón látszik is.
(Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan)
Aki csak Krúdy regényeiből ismeri a Tabánt, az alighanem romantikusan gondol vissza a
bohém városrészre, de ezeken a realista fotókon azért meg-megvillan, milyen
nyomorúságban éltek itt néhányan az épp fejlődése csúcsán álló világváros közepén. Igaz,
a romos viskók mellett azért szépen meszelt, takaros portákat is látunk.
(Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan)
Ekkor már nem volt sok hátra a Tabán életéből. A harmincas években lebontották a falusi
zárványt, hogy a helyére toronyházakkal épülhessen tovább a főváros, de a világháború
elmosta a terveket, így maradt a helyén park. A bontást és háborút túlélt szerb templomot
Sztálin 70. születésnapjára tüntették el, mára csak mutatóba maradt egy-két épület a régi Tabánból.
(Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan)
Az itt bemutatott fotók egyetlen ládából kerültek elő, így joggal hittük azt, hogy mind egy helyről
és időből származnak, de egy kakukktojást azért felfedeztünk. Az egyik kép ugyanis egy
másik városrészben készült: a mai Gül baba utca látható rajta. Már a viselet és az
infrastruktúra (világítás, csatorna) is gyanús volt, de nagy felbontásban kivehető a két
utcanév: Török és Zsigmond (ez utóbbi a mai Frankel Leó).
(Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon