Néma utcák, vágányok, neonvilágításban

Neonfény lobban és lehull.
A vizes kőre rácsorog.

(Nemes Nagy Ágnes: Október)

Szinte kiapadhatatan forrása a kádári Magyarországot leíró képeknek Bauer Sándor húszezer negatívból álló hagyatéka. A magyar Távirati iroda, az Esti Hírlap, majd a Vendéglátás magazin negyven évig aktív fotóriportere javarészt a kereskedelmi és vendéglátóipari szektor ábrázolásán dolgozott, színes és fekete-fehér képekből álló munkássága a puha diktatúra fényesre pucolt mindennapjait mutatja meg, ahogy azt a központi propagandacélok megkövetelték.

A Fortepanon órákig böngészhető megunhatatlan Bauer-életmű egyik kissé esetleges, de mindenképp káprázatos szelete az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek Budapestjének utcaképe. Csakúgy mint más világvárosok, a magyar főváros is tobzódott a neonreklámokban a II. világháború előtti évtizedekben, és érdekes módon ebben a szocializmus építése sem okozott visszaesést. A huszadik század második felében, egészen a rendszerváltásig voltak a budapesti utcakép meghatározó vizuális elemei a villódzó nemesgázoktól fénylő, hajlított csöves hirdetések.

A poltikai-gazdasági rendszer, a tervgazdálkodás, a hiánygazdaság, a folyamatos propaganda jellegéből adódóan a neonreklámok gyakran nem igazi, kapitalista értelemben vett reklámok voltak, mivel nem termékeket, szolgáltatásokat reklámoztak fogyasztásra ösztönözve, hanem állami cégek, kis- és nagyvállalatok nevét hirdették, és úgy általában a szocialista életmódot, ideológiát vonták fénylő derengésbe az este leszálltával. Ezek mellett a boltok, vendéglátóipari egységek, éttermek, presszók, bisztrók, cukrászdák is élhettek a lehetőséggel, hogy az állami neonreklámgyártó cégtől (aminek a Szövetség utcában volt a székhelye) neonreklámot rendeljenek, ennek köszönhető, hogy a nyolcvanas évekre több tízezer neonreklám világított éjszakánként Budapesten.

És csakúgy mint a korszak plakátművészete, alkalmazott grafikája, a neonreklámok világa is rendkívül kifinomult volt, a hirdetések tipográfiája, dizájnja vetekedett a szabad nyugati világban látottakéval (jó, mondjuk Las Vegas retinazsibbasztó tobzódásával nem érdemes összevetni), eltűnésükkel kevesebb lett Budapest. Az alábbi Bauer-válogatás ebbe a letűnt korba enged bepillantást, csupa olyan neonreklámot felvillantva, amik mára teljesen eltűntek a főváros utcáiról.

Cover kép: Budapest VIII. József körút 31/b, Rózsa eszpresszó, cukrászda