Kinek baj, hogy 3%-kal kevesebbet érünk?

Világszinten kirívóan sokat gyengült a forint az utóbbi napokban, csütörtökön 312 fölött is volt az euró, péntek reggel 310 forintnál van az árfolyama. Aggódik most mindenki, hogy mi lesz, meddig megy ez tovább, és mi lesz a következménye a gyenge forintnak. Persze, a fizetésünk és a forintban álló vagyonunk kevesebbet ér a világban, szóval együtt, mint ország, több, mint három százalékkal kevesebbet érünk.

De a gazdaság különböző részeire más-más módon hat a gyengülő forint, ezért összeszedtük ezeket a lehetséges hatásokat. Röviden:

• Az átlagembernek: kellemetlen.
• A devizahitelesnek: felüknek érdektelen, másik felüknek nagyon rossz.
• Az államháztartásnak: kellemetlen, nagy gyengülés esetén nagyon rossz.
• A cégeknek: vegyes.

A forint gyengeségét több elmélet magyarázza, és van köztük olyan, amely szerint félreértés az egész: mivel jók a külgazdasági pozícióink, ezért hiba minket egy kalap alá venni sok sebből vérző feltörekvő országokkal. A világban ehhez képest már teljesen abszurd pletykák is felreppentek a magyar államcsődről. Abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy a Magyar Nemzeti Bank laza politikájának központi szerepe van abban, hogy alulteljesítjük a régiós országok devizáit.

A kisember

Aki most megy síelni vagy snowboardozni, jobban teszi, ha még itthon waxoltatja a lécét. Aki pedig drága mobiltelefont venne külföldön, vagy valamelyik külföldi internetes boltból rendelne, az jobb, ha meggondolja. Amit helyettesíteni lehet itthoni termékkel, abból hajlandóbbak leszünk hazait választani.

Ha hónapokig kitart a gyenge a forint, akkor úgy általában kevesebbet fogunk külföldi árukat fogyasztani, annyira, hogy az már a statisztikákban is meglátszik majd. Nem mintha annyira sokat habzsolnánk: a magyar lakosság fogyasztása még mindig nem érte el a válság előtti szintet, csak a közelmúltban kezdett kissé élénkülni.

Kevésbé leszünk képesek meglátogatni a külföldi rokonainkat, vagy akár megvenni a repülőjegyet a nyári nyaraláshoz. A másik oldalról viszont ha lehet, még több külföldi szót fogunk hallani a hetedik kerületi bulinegyedben péntek éjjel, és határok melletti magyar boltokban is élénkülhet a forgalom, mivel a külföldieknek jobban megéri majd idejönni, és itt költeni az olcsó pénzt.

Vannak a Magyarországra látogató turistákon kívül más titkos haszonélvezői is a gyenge forintnak. Ők azok, akik euróban, vagy más kemény devizában kapják a fizetésüket, járadékukat, ösztöndíjukat, de itthon élnek, és forintban költik el a pénzt. Gondoljunk csak a sok Sopron környékén élő, de Ausztriában dolgozóra.

A devizahiteles

Ők lehetnek a nagy vesztesek – már azok, akik eddig, minden ellenérv dacára, nem léptek be a néhány hónapja kiszélesített árfolyamgátba. Az árfolyamgát kihasználtsága ugyan az MNB szerint már meghaladta az ötven százalékot, de a népszerűsége továbbra sem átütő, a kiszélesítés után sem indult igazi roham. Pedig most tényleg nagy segítséget nyújtana a devizahiteleseknek.

(Sokan azért nem vették igénybe az árfolyamgátat, mert valami még jobb kormányzati mentőakcióra várnak, mások pedig azért, mert általánosságban nem bíznak a bankokban. És vannak olyanok is, akik nem tudtak belépni annak feltételei miatt.)

Akik kívül maradtak az árfolyamgáton, azok arra számíthatnak, hogy a februári törlesztőjük 3-5 százalékkal magasabbak lehet – legalábbis, ha hitelük kamatperiódusa egy hónap, ha ugyanis ennél több, akkor a forintgyengülés csak később jelenik meg a havi részleteikben. Az MNB felmérései szerint egyébként éppen a legalacsonyabb jövedelműek vesznek részt arányaikban a legkevésbé az árfolyamgátban, így a relatív tehernövekedés még nagyobb lesz nekik.

Az államháztartás

Az állam felől nem kell aggódnunk, a finanszírozással nem lesz probléma, legalábbis az első félévben – mondta Gabler Gergely, az Erste makroelemzője. Az év egészében nagyjából 5,4 milliárd eurónyi finanszírozási igény lesz, és ebből kétmilliárd már a kormány MNB-nél vezetett számláján pihen. Közvetlen fizetési problémáktól tehát egyáltalán nem kell tartani.

Gabler szerint nem valószínű, hogy ez a feltörekvő piaci vihar sokáig kitartson. Az is mellettünk szól, hogy a magyar folyó fizetési mérleg többlete egészen jelentős, tavaly közel 3 milliárd euró volt. Az tényleg nem jellemző, hogy masszívan többletes országok devizája ellen spekuláljanak a piacon, bár ez sem példa nélküli. Viszont ha masszívan gyengül a forint, akkor az export élénkülhet, az import növekedése viszont lassulhat, tehát akár még nagyobbra is hízhat a folyó fizetési mérleg többlete. (Persze fontos megjegyezni, hogy a magyar exporthoz nagyon sok minden külföldről jön be az országba, tehát ez a hatás csak mérsékelt lehet.)

Viszont volt csütörtökön egy elég fenyegető jel: az Államadósság Kezelő Központ nem kapott elég ajánlatot a felkínált államkötvényekre (jó esetben sokszoros túljegyezés van, most viszont a felkínált 50 milliárd forintra 50 milliárdnyi ajánlat érkezett, így inkább csak 35 milliárdot értékesítettek, és azt is magasabb hozammal), és a már forgalomban lévő állampapírok hozamai is emelkedtek. A befektetők tehát a nagy viharban inkább kivárnak, óvatosabbá váltak a magyar állam finanszírozásával kapcsolatban.

Szintén nem szívderítő, hogy az államadósság 42 százaléka devizában (euróban és dollárban) van továbbra is, annak ellenére, hogy az ÁKK tudatosan törekszik arra, hogy a finanszírozás egyre nagyobb részét váltsák át forintra. Ha durván és sokáig gyengülne a forint, akkor az az államháztartást is lehetetlen helyzetbe hozná. Ráadásul emlékezhetünk arra, hogy a 2012 eleji árfolyampánik idején – amikor 320 fölé kúszott az euró/forint – elég sok forintot vittek ki eurószámlákra, ami nagy veszteséget okozott.

Az exportőr cég

A közvélekedés szerint egy deviza leértékelése növeli az ország versenyképességét. Ebben az esetben nagyon jó lenne, ha a forint tartósan gyengülne. Magyarországon viszont sok minden máshogy van, mint a tankönyvben.

• A magyar cégek jelentős része egy külföldi cég leányvállalata, és ezért a pénzt is az anyavállalattól kapják. Sokan közülük eleve euróban gazdálkodnak. A nagyvállalatok hazai beszállítói közül is rengetegen áttértek az euróalapú elszámolásra (lásd Bod Péter Ákos ábráját ebben a cikkben), részben éppen azért, mert a kiszámíthatatlan árfolyamoknál kevés rosszabb dolog van az üzleti életben.
• A magyarok exportjának egészen nagy az importhányada. Ennek az egyik oka Magyarország energia- és nyersanyagszegénysége, a másik pedig az, hogy nem túl nagy a magyar hozzáadott érték abban, amit exportálunk. Nem itt fejlesztik ki az Audi motorokat, itt csak legyártják őket. A globális értékláncokban ezért nem foglalunk el túl előkelő helyet.

A gyenge forint tehát hidegen hagyja az euróban gazdálkodó cégeket, azoknak pedig árt, akik sok alapanyagot importálnak, viszont viszonylag kevés értéket adnak hozzá. Van még egy nem elhanyagolható probléma: a magyar cégek jelentős részének van devizahitele. Ez akkor nem jelent akkora gondot, ha euróban vagy dollárban értékesítenek, ha viszont forintban, akkor igen.

Az viszont tény, hogy egy külföldi, euróban gazdálkodó cégeknek jobban megéri majd Magyarországra jönni, hiszen a béreket forintban fizetik, ami nekik olcsóbb lesz. Ez elvileg ösztönözheti a beruházásokat is – de persze csak akkor, ha a többi körülményt (például a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát) is kedvezően ítélik meg. A forintban gazdálkodó magyar exportőröknek is előrelépés lesz a gyengébb forint, hiszen ugyanazért az értékesített áruért több pénzt fognak kapni.

Na de mit csinál akkor az MNB?

Hogy mi lehet most a célja az MNB-nek, az a legnagyobb, legtalányosabb kérdés ebben az egész történetben. A monetáris politika jövőjének kifürkészése külön szakterület, és egyben az egyik legnépszerűbb téma az egész pénzvilágban, ráadásul a jegybankok előszeretettel okoznak néha meglepetést, szóval nem a legkönnyebb dolog erre magabiztosan válaszolni.

A legtöbb értékelés szerint "presztízskérdést" csináltak a magyar jegybanknál a kamatcsökkentés folytatásából. Mivel a másfél éve megkezdett vágássorozatot Matolcsy jegybankelnök és a monetáris tanács Fidesz által kinevezett tagjai hatalmas sikernek fogják fel, ezért mindenképpen ki akarnak tartani mellette.

Az alacsony kamat jó, mert akkor a költségvetésnek is kevesebbet kell fizetni az új államkötvények után (tehát olcsóbb lesz az ország finanszírozása), és a cégek is könnyebben jutnak hitelhez, ami kedvez a gazdaság növekedésnek. Anélkül pedig az államadósságot sem fogjuk tudni magunk mögött hagyni. Ráadásul az infláció is olyan mélyre esett – részben a külföldről importált infláció alacsony, részben pedig a gyenge itthoni fogyasztás és a rezsicsökkentés miatt –, hogy emiatt sem kellett aggódnia a jegybanknak.

De a jegybanki kamat nemcsak hozamokra és az inflációra, hanem a devizapiaci árfolyamokra is nagy hatással van. A magyar alapkamatot a korábbi jegybanki vezetések jellemzően azért is tartották magasan, hogy stabilitást adjanak a forintnak: megérte a befektetőknek forintot tartani más devizák kárára. Ez volt az, amit a jegybank másfél éves munkával lassan megszüntetett.

Ezért nem meglepő, hogy a forint csúnyán begyengült, miután a jegybankelnök további kamatcsökkentések lehetőségéről beszélt szerdán. Matolcsy után már két jegybankár is megszólalt, Pleschinger Gyula és Gerhardt Ferenc is megállapították, hogy az MNB-nek nincs árfolyamcélja. Pleschinger – aki korábban már volt, hogy nem szavazta meg a kamatcsökkentést – arra is utalt, hogy „követik a helyzetet”, bármit is jelentsen ez. Az továbbra is rejtély, hogy hol húzza meg a határt a jegybank a forint gyengülésénél. 

Elképzelhető, hogy a jegybanknál úgy gondolkodnak, hogy ezt a dilemmát azzal oldják fel, hogy még kisebb mértékben vágnak kamatot (például csak 5 bázisponttal). Ekkor arcot is mentenek, hiszen tényleg csökkentettek kamatot, de óvatosságot is jeleztek.

Kérdés, hogy ez elég lesz-e a befektetőknek: egyes vélemények szerint a most már egyáltalán nem elégszenek meg egy ilyen kockázatos országban csupán ekkora kamattöbblettel. A piacok ennek megfelelően elkezdték árazni a kamatemelést, és nagy meglepődés lesz, ha ezt nem kapják meg.