Most akkor mi van?

Zűrös egy hét volt a gazdaságban: halad a gáztárolók feltöltése, de sok a nyugtalanító hír, és Ukrajnával egy kicsit mi is összerúgtuk a port. Varga Mihály bejelentett, de hogy mit, arról eltérőek a vélemények. Megmentették a devizahiteleseket. Megint. Összeszedtük a legfontosabb híreket.

1. Akkor most mi van a gázunkkal?

Lassabban forr fel a víz otthon az utóbbi időben? Más lett a gáz színe? Mielőtt nagyobb elméleteket sző a gáz hígításáról, inkább hívjon szerelőt, több esély van rá, hogy az ön készülékében van a hiba, mint hogy a nagyhatalmak packáznak önnel. A nagyhatalmak gázügyben egyébként is elfoglaltabbak: többen azon aggódnak, hogy nem lesz mindenhol elég télre.

Az a gázvezeték ugyanis, amelyen a környékre, többek közt Magyarországra is a legtöbb gáz érkezik, Oroszországból indul és Ukrajnán keresztül fut. Aki kicsit is követte az elmúlt hónapok eseményeit és a két ország kapcsolatának alakulását, érezheti: ez nem a legjobb felállás. 2009-ben egyszer már megtörtént, hogy elzárták a gázcsapot, ami pedig egyszer megtörtént, megtörténhet még egyszer.

Bár már kidolgoztak egy megállapodás-tervezetet, ami arról szól, hogy márciusig Ukrajna biztosan kap gázt az oroszoktól, a megállapodás-tervezeteknél rendszerint nagyobb nyugalmat ad, ha otthon csurig van töltve a gáztároló.

Így aztán mindenki megpróbál tartalékolni, ahogy csak tud, a magyar tárolókat is gőzerővel töltik. Ezekben szeptember közepén nagyjából 3,6 milliárd köbmétert földgáz volt, ami durván 60 százalékos telítettségnek felel meg, október közepére pedig akár 4 milliárd köbméterre is nőhet a mennyiség. Ráadásul egyes hírek szerint a Gazprom is idehoz tárolni plusz félmilliárd köbmétert, a törvényi előkészítés meg is kezdődött a tárolói gáz szabadabb mozgatására.

A 4,5 milliárd köbméter a teljes, 6,2 milliárd köbméteres kapacitáshoz képest nem elképesztően sok, de ha nem lesz kőkemény telünk, elég lehet. Sőt, ha baj van, ebből még a szomszédainkat is kisegíthetnénk, Szerbiából már érkezett ilyen igény. (A szűk keresztmetszet amúgy inkább a kitárolás: korlátos, hogy mennyi gázt lehet kivenni naponta a tárolókból.)

Hogy elég gázunk legyen télre, aktuálisan inkább múlik az oroszok jóindulatán, mint az ukránokén, a magyar kormány pedig úgy tűnik, választott is a két barát között. Nem sokkal azután, hogy Orbán Viktor Alekszej Millerrel, a Gazprom vezérigazgatójával tárgyalt, leállítottuk a reverz gázszállítást Ukrajna irányába, ami egy ideje szálka volt már az oroszok szemében. Ez érthető módon nem esett jól az ukránoknak.

2. Akkor most mi van a megszorítással?

Akkora megszorítás jön, hogy Bokros Lajos is hátrahőköl? Vagy semmi nem fog történni, csak növekedünk majd csendben, nyugalomban? A héten Varga Mihály bejelentésére megindultak a találgatások. Pedig a nemzetgazdasági miniszter valójában nem mondott sokkal többet, mint ami már a konvergencia-programban is benne volt: jelentősen csökkenteni fogjuk az újraelosztás mértékét a GDP-hez képest, a mostani 50 százalékos szintet néhány éven belül 45 százalékig tornásszuk le.

Mint kiderült, ő ezt inkább úgy értette, hogy ha nem nőnek nagyon a kiadásaink, de jóval nagyobb lesz a GDP, amivel azt összemérjük, akkor az azt jelenti, hogy arányaiban kevesebbet költünk.

Varga tehát nem megszorításról beszélt, de ettől még nem egyértelmű, hogy megúszható-e a következő néhány év megszorítás nélkül, ha komolyan vesszük a céljainkat. Ha hiszünk abban, hogy a kormány növekedési tervei reálisak, valóban elég a cél eléréséhez az is, ha évekig nem költ többet az államháztartás. Az eddigi magyar és nemzetközi példákat és előrejelzéseket böngészve azonban lehetünk szkeptikusak.

Egyrészt ugyanis a kormány növekedési terve a következő évekre ha nem is teljesen irreális, de mindenképpen nagyon optimista. Másrészt a kiadások féken tartásához olyan politikai önmérsékletre lenne szükség, amely ha a világtörténelemben nem is teljesen példátlan, a magyar kormányok eddigi gyakorlatától meglehetősen idegen.

Elég, ha vetünk egy pillantást a kormány tavaszi listájára: a szigorú terv, amely 2017-ig szól, nem sok jót ígér a nyugdíjasoknak, a családosoknak, a közfoglalkoztatásnak. Pedig ezek azok a rétegek, amelyeknek úgy általában azért a választókra érzékeny politikai erők szeretnek jókat ígérni. Miközben lassan elfogynak azok a helyek, ahol a kormány mások számlájára rendelheti ki a köröket, a rezsicsökkentéssel nagyjából már elmentek a falig, az adósmentés végére is épp a héten tettek pontot.

3. Akkor most mi van a devizahitelesekkel?

Persze úgy tűnhet, mintha ez már párszor megtörtént volna, de a mostani adósmentés, amelyet a parlament a héten fogadott el, a korábbi adósmentéseknél is fontosabb. Egyrészt, mert elég sok pénzről van szó, másrészt, mert elég széles réteget érint.

Azt már sokat fejtegettük, hogy az adósmentés milyen terheket jelent a bankrendszernek, hogy igazságos-e, indokolt-e ez az egész és hogy milyen közgazdasági hatásai lehetnek. Így most inkább csak arra koncentrálunk, ami mindenkit érdekel:

Mennyi pénzt kapok? Mikor?

Az első kérdésre nehezebb válaszolni, a visszatérítendő összegben bankonként és szerződésenként is nagy különbségek lehetnek. Ráadásul eltérő futamidővel vettek fel az emberek, eltérő árfolyamokon eltérő mennyiségű pénzt. Két dolgot kell megnézni, hogy ki tudjuk számolni azt, hogy mennyi jár vissza. Az egyik az árfolyamrésből származó különbözet, amire az MNB adott egy képletet útmutatóval.

Ez nagy vonalakban annyi, mintha havonta kivonnánk a valós hitel tőkerészéből az MNB-középárfolyamon újraszámoltat, a különbség az ügyfél nyeresége. Ha a szerződés már megszűnt, akkor még kamatos kamat is jár az ügyfélnek erre a különbözetre.

A másik az egyoldalú szerződésmódosításból elérhető nyereség az ügyfélnek, itt a egyoldalú banki szerződésmódosítás nélküli összeget kell külön kivonni a módosítással megnöveltből, ezt kapja az ügyfél. Erre nincs képlet, de hasonlóan kell eljárni mint az árfolyamrésnél, és az MNB majd ellenőrzi a bankokat, hogy ennek szellemében számolták-e ki. (Illetve fontos, hogy az MNB konkrét eszközökkel is besegít az adósmentésbe.)

A pénzcentrum csinált egy próbaszámítást egy átlagosabb, 8 millió forintos frankalapú hitelre: eszerint kétmillió forint körüli visszajáró összeg jött ki a két összetevőt együtt vizsgálva. Ha csak egyszeri kamatemelés történt, akkor persze a visszajáró pénz is kevesebb.

Összességében azonban arra lehet számítani, hogy varázsütésre a törlesztőrészlet 20-30 százalékkal is csökkenhet, míg a tartozás 20-25 százalékkal. Egyébként a bank is tájékoztatni fog arról minket, hogy mi mennyivel csökken. Ha nem vagyunk elégedettek a bank által kiszámolttal, akkor egy hónapon belül panasszal élhetünk náluk.

Mikor kapjuk vissza a pénzt a bankoktól? Erre a kérdésre könnyebb válaszolni. Ugyanis törvényben rögzített, hogy meddig kell elszámolnia a bankoknak. Ez banktól függően elég sokféle lehet, de leghamarabb jövőre. Az elszámolások időpontjai a bankperek lezárásától is függnek, amiket most még nem lehet tudni. A törvény alapján viszont ezekkel lehet kalkulálni:

Az elszámolás menete
Kamatemelés miatt nem perlő bankok	2015. január 15.-29.
2014 vége előtt lezárt perek	2015. február 14.-28.
2014 után lezárt perek	A per lezárása utáni 60 napon belül
Más okból perlő bankok	2015. augusztus 15.-29.
Ez ügyben semmiért nem perelő bankok	2015. április 16.-30
Kedvezményes végtörlesztők	2015. november 30-ig

Miközben a forint erősödött valamennyit, nem volt nagyon erős a hét a tőzsdén, a BUX az előző heti 18412 pontról 17619-re csökkent, nagyot esett az OTP és vesztett értékéből a Mol és a Richter papírja is.

	39. heti záró	38. heti záró
BUX	17 619	18 412
OTP	3989	4405
Mol	12000	12 420
Richter	3906	3980
Magyar Telekom	353	351