Válság van itt, nem spekuláció

„A múlt év végén, az önkormányzati választásokat követően úgy tűnt, van egy minden szinten stabil kormányzati többség, amely meg tudja kezdeni a régóta sürgetett strukturális reformokat. Azonban a kormány iránti befektetői bizalom az év első hónapjaiban erodálódott” – mondta Nyári Zsolt, a KBC Securities üzletkötője a K&H egy hétvégi rendezvényén.

Ezt követően azonban, részben a növekvő piaci nyomás hatására, a kormány előállt a Széll Kálmán-tervvel, aminek egyértelműen pozitív volt a fogadtatása. Azonban ennek megvalósítása – részben a nemzetközi válságjelenségek miatt – elmaradt, ami újabb bizalomvesztést eredményezett, majd  ebben a helyzetben érkezett ősszel a piacokra végső csapást mérő végtörlesztési javaslat, foglalta össze az évet a részvénypiaci szakember.

A november 17-i bejelentés arról, hogy az IMF-hez fordulunk egy kétségbeesett, tűzoltó reakció volt a kormány részéről, és bár a Moody's múlt heti lépését lehet hátba döfésnek érezni, „azért ez lógott a levegőben”, a piacok már beárazták ezt a lépést. Nyári Zsolt kiemelte ugyanakkor: „én nem érzek spekulációs támadást a folyamatok mögött, a bizalmi tőke augusztusig megvolt, a befektetők nagyon nem akarták bántani az országot”.

A nemzetközi válságjelenségek – elsősorban a görög krízis és az amerikai államadósság leminősítése –, illetve a magyar gazdaságpolitika nem hagyományos lépései egymást erősítették. Ennek jelei jól láthatók nemcsak a főként a német tőzsde mozgását követő pesti tőzsdeindex alakulásában, hanem a forint árfolyamán és az állampapírpiacon is.

A magyar állampapírok hozama év eleje óta 2,5 százalékot emelkedett, ezért komoly kockázatot jelentene, ha minden áron a piacról akarnánk finanszírozni magunkat. Kérdés, hogy ez meddig lenne fenntartható, ha nem sikerülne megszerezni az IMF-hitelkeretet, mondta Horváth István, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója, aki szerint célszerű az IMF-megállapodás mielőbbi tető alá hozása.

A kötvényhozamok emelkedése természetesen korántsem csak magyarországi jelenség, okai is inkább nemzetközik. „Vízválasztó volt az állampapírpiacon a görög csőd, mert megmutatta, hogy az államkötvény nem kockázatmentes befektetés. És még inkább vízválasztó lehet az olasz válság a most elért hozamszintek miatt” – fogalmazott Országh Mihály, a K&H treasury igazgatóságának vezetője. A szakértő szerint az európai válság kettős természetű: egyfelől egy adósságválság, másfelől viszont az egységes európai pénzből fakadó versenyképességi válság is.

Az euró bevezetésével bizonyos országok feladták a versenyképességüket, ami többek között azt eredményezte, hogy a német ipar határozza meg Európát. A görög, spanyol, portugál ipar számára ez kezdetben nem tűnt fájdalmasnak, köszönhetően az olcsó hiteleknek. Ezekből azonban mára összegyűlt egy akkora adósságállomány, ami a megemelkedett hozamokkal már nem finanszírozható. Országh szerint ez a probléma az eurórendszeren belül lényegében nem is megoldható. Az eurózóna jövőjének kérdése nem kerülhető meg Nyári Zsolt szerint, aki azt mondta: „nem tudni, mi lesz, de azt igen, hogy így nem mehetnek tovább a folyamatok”.

Kéne egy hiteles pálya

Barcza György, a K&H vezető elemzője viszont azt mondta: vissza lehet jönni az adósságválságból, csak kell hozzá egy hiteles deficitpálya, ezt mutatja az írek példája. Szerinte bízni lehet abban a maastrichti kritériumokat lényegében átíró német kezdeményezésben, hogy szigorúbb, hiteles deficitcsökkentést eredményező fiskális szabályok legyenek, hogy az egyensúlyos költségvetés, vagyis a nulla költségvetési hiány számszerű célként is bekerüljön az uniós elvárások közé. Ez, és egy automatikus szankció bevezetése együtt hatékony intézkedés lehet. Ha emellett a feszültség tovább éleződése esetén az EKB óriási összeggel belép az állampapírpiacokra, az évekre elegendő finanszírozást adhat, mondta Barcza.

Az elemző szerint az eurózóna válságának mélyülése és szélesedése hozta el a magyar gazdaságpolitika fordulatát. Úgy tűnik, a nem ortodox gazdaságpolitika korszaka lezárul, és nyílik egy új fejezet. „Az IMF-tárgyalásokon sok múlik, de a piac erősen bízik abban, hogy megegyezés fog születni” – fogalmazott, megjegyezve: ha gyorsan, már januárban megszületik a Valutaalappal a megállapodás, akkor 7 százaléknál érhet véget a jegybanki kamatemelés, de a mostani ismeretek fényében inkább 7,5 százalékon tetőző alapkamatra lehet számítani.