Vilma
-7 °C
4 °C

Késnek is, rosszak is a színlelt szerződéses kritériumok

2005.12.14. 11:59
November közepére ígérte a kormány, hogy közzéteszi a színlelt szerződések átminősítéséhez kapcsolódó munkajogi kritériumrendszert. Ez azonban mostanáig nem végleges - ami komoly üzleti kockázatot jelent az érintetteknek -, miközben a napvilágra került tervezetek számos hiányosságról árulkodnak. Több szakmaspecifikus és adózási szempontból fontos kérdéssel nem foglalkoznak a jogszabály előkészítői.
Noha a parlament már elfogadta az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásnak nevezett új adóról szóló törvényt, egy ehhez kapcsolódó jogszabállyal már több mint egy hónapja adós a kormány. Amikor Gyurcsány Ferenc a nyáron bejelentette az új adózási formát, azt ígérte, hogy november 15-ig nyilvánosságra hozzák: milyen kritériumok alapján minősül egy - formálisan polgárjoginak tűnő - szerződés munkaviszonynak.

Harminc-negyven százalékos bukás

A november 15-i dátumhoz képest már eltelt egy hónap, ám a végleges kritériumokra még mindig várni kell. Ez a színlelt szerződésekkel feltehetően nagyobb arányban érintett szakmákban - hiszen a szakemberek emlékeztetnek arra, hogy még az államigazgatásban is előfordul, hogy munkaviszony helyett megbízási vagy vállalkozói szerződéssel alkalmaznak embereket - komoly üzleti bizonytalanságot eredményezhet.

Ha ugyanis a vállalkozói szerződéseket a ma még pontosan nem - csak különböző tervezetekből kiszivárogva - ismert kritériumok alapján munkaszerződésekké minősítik át, azon valaki biztosan bukni fog. A vállalkozói szerződéseknél ugyanis a foglalkoztatónak nincsenek a megállapított bruttó javadalmazáson felül pluszterhei, míg a megbízottnak a 16 százalékos társasági és 2 százalékos iparűzési adót kell megfizetnie (vagy ha evázik, akkor az áfával növelt összeg 15 százalékát és 1 százaléknyi ipát). Ezzel szemben a munkabér után a foglalkoztatónak 42,5 százaléknyi különböző járulékot, valamint jövő novemberig napi 65, havi 1950 forintnyi egészségügyi hozzájárulást kell megfizetnie, míg a munkavállalónak a bruttóból 13,5 százaléknyi járulékot, valamint szjá-t és esetleg ekhót kell fizetnie.

Ez azt jelenti, hogy havi 200 000 forintos szerződés - áfa nélkül - most a megbízónak tényleg 200 000 forintjába kerül, a megbízottnak 30-35 ezernél nem többe, ha evázik, akkor még több is marad neki, mint 200 000. Munkaviszony esetén viszont a munkaadónak a 200 000 forintos bruttó már 286 850 forintba kerül, míg az ekhó választása esetén 256 125 forintba (feltéve, hogy a minimálbérig kötelező munkaviszonyt is ez a kifizető vállalja fel). A munkavállalónak a bruttó 200 000 forintból nagyjából 125 000 forintnyi nettója maradna munkaviszony, 171 000 forintja ekhós kifizetés esetén.

A kifizetőnek tehát 28-43 százalékkal kerül többe az új szabály, míg a munkavállaló 15-38 százalékot veszíthet. Az üzleti tervek elkészítésekor azért lenne nagyon fontos a pontos kritériumok ismerete, mert különben sem a megbízók, sem a megbízottak nem tudják üzleti terveikben - és saját jövő évi számításaikban - szerepeltetni, mennyiből is kell megélniük jövő augusztustól.

Ami van, az se jó

A majdani átminősítéshez szükséges kritériumokkal nemcsak az a baj, hogy még nem véglegesek, hanem az is, hogy ami eddig nyilvánosságra került belőlük, azzal szemben az érdekképviseletek és a szakértők is komoly kritikákat fogalmaztak meg. Abból ugyanis hiányoznak nagyon fontos szakmaspecifikus és életszerű helyzetekre vonatkozó szabályok, míg olyan leegyszerűsítések megjelentek, hogy például a névjegykártya megléte már egyértelműen munkaviszonyra utaló jel. Ez utóbbit persze hat-hétféle különböző névjegykártyával könnyen ki lehet védeni.

A tervezet egyik legtámadhatóbb és legvitatottabb eleme az, hogy nem szabályozná egyértelműen azt: milyen besorolás alá esik az a vállalkozó vagy vállalkozás, aki vagy amely több megbízóval van tartós vállalkozói szerződéses kapcsolatban. Nemcsak a szakmai érdekképviseletek, hanem az adótanácsadók és a polgárjogi szakértők is azon az állásponton vannak, hogy ez az egyik legegyértelműbb ismérve annak, hogy nem színlelt szerződésről van szó.

"Ha egy kisboltosnak van egy szállítói szerződése egy húsnagykerrel, egy dohányáru-nagykereskedéssel, egy pékséggel és egy italszállító céggel, senki nem gondol arra, hogy bármely munkaviszonyt leplezne. Ezzel szemben, ha az én cégem két - nem is azonos profilú, nem is azonos településen lévő - lapkiadóval és egy harmadik médiavállalkozással is kapcsolatban áll, azt az adóellenőrök, a hiányosan megfogalmazott kritériumok miatt, ha akarják, nyugodtan átminősíthetik munkaviszonnyá, aztán jó esetben a bíróság előtt sikerül megvédenem magam" - nyilatkozott egy, magát médiszakmunkásnak tartó személy, természetesen saját és cége nevének felvállalása nélkül.

Számtanfeladattá minősül az ellenőrzés

Noha a kritériumokkal kapcsolatos kormányzati késlekedés alól nem ad felmentést, tény: a jelenlegi jogszabályokban is vannak olyan kritériumok, amelyek alapján vizsgálható, hogy egy szerződéses kapcsolat munka- vagy vállalkozói jogviszony-e. Munkaviszonyra utal, ha a számlaadó csak egy foglalkoztatónak dolgozik, rendszeresen ugyanarról a szolgáltatásról állít ki számlát, a szerződés teljes, heti negyvenórás munkáról szól, amelyet a foglalkoztató székhelyén, meghatározott időkeretben kell elvégezni. Munkaviszonyt valószínűsít a rendszeres és fix összegű juttatás, az utasítás alapján történő munkavégzés, a fizetett szabadság vagy a felmondási szabályok kikötése a megállapodásban.

A mostani kritériumok azonban nem adnak pontos útmutatást, mikortól munkaviszony egy megállapodás. "Ez nem úgy működik, hogy ha a tíz feltételből hat teljesül, akkor az már ilyen viszony, ha csak öt vagy annál kevesebb, akkor olyan" - nyilatkozta korábban dr. Szűcs László jogi szakértő. A tervezetben ugyanakkor megjelentek olyan elemek, amely alapján mégis csak egyfajta számtanórává alakulhat át a munkaügyi ellenőrzés.

Maguk a szakmai szervezetek javasolták például, hogy legyen a kritériumoknak olyan hármas vagy ötös együttállása, amikor egyértelmű, hogy munkaviszonyról van szó. A foglalkoztatott rendelkezésre állási kötelezettsége, a munkáltató által a munka elrendelése, a munkaidő beosztása, valamint az utasítási jogkörök szerződésben történő meghatározása már valószínűsíthet valódi munkaviszonyt, ha ezek egyszerre teljesülnek.

Vitatott tétel lehet a személyes közreműködéssel kapcsolatos kritérium is. Az ekhó által érintett szakmákban - média és művészvilág - jellemzően épp azért bíznak meg egy bizonyos személyt egy feladattal, hogy azt ő személyesen végezze el. Az irányelv szerint ugyanakkor a személyes munkavégzés és az ilyen kötelezettség vállalása már önmagában véve is vélelmezhetővé teszi a munkaviszony létét.