Szabolcs
19 °C
29 °C

Szíria: óriási kudarcot vallott a nyugati diplomácia

000 7E8YK
2016.01.29. 21:38 Módosítva: 2016-01-29 22:31:32
A szíriai ellenzék legfontosabb tömörülése váratlanul bejelentette, nem megy el a régóta szervezett genfi békekonferenciára, később aztán ezt feltételekhez kötötte. A Nyugat békét szeretne, de rajta kívül mindenki a győzelemre hajt. Putyin hátradől, és kér egy vodkát.

Nagyon úgy tűnik, 2012 és 2014 után kudarcot vallhat a szíriai békepróbálkozás. A különbség csak annyi, hogy ezúttal már a tényleges tárgyalások előtt összeomlani látszik az a fegyverszüneti kezdeményezés, amit az ENSZ és a nyugati diplomácia forszíroz. 

Az ellenzék ugyanis csütörtökön deklarálta, nem kapott elég garanciát ahhoz, hogy képviselőit elküldje a genfi konferencia. Pénteken álláspontját annyiban finomította, hogy elmennek Genfbe, de csak megfigyelőként. Az ellenzék azt szeretné, ha az Aszad-rezsim, illetve a mögötte felsorakozó oroszok és irániak legalább a tárgyalások idejére szüneteltetik a légitámadásokat, illetve feloldják azokat az ostromzárakat, melyek több várost is éhezésbe taszítottak. Ha ez megtörténik, akkor vesznek részt tárgyalóként is a folyamatban.

És itt rögtön beleütközünk egy definíciós problémába, mit is jelent Szíriában az „ellenzék”.

Ez ugyanis nagyjából 1500 milíciából áll a pár tucat fős helyi önvédelmi alakulatoktól kezdve a harckocsikkal-tüzérséggel rendelkező hadtesteken át a terrorszervezetekig,

és egyáltalán nem egyértelmű, kit is lehet komoly tárgyalópartnernek tekinteni.

A helyzet tisztázását az ellenzéki milíciák egyik fő szponzora, Szaúd-Arábia vette a kezébe, amikor tavaly Rijádban tető alá hozott egy előkészítő konferenciát. Az itt megalakuló tárgyalóbizottság összetétele a szaúdi–török–katari szunnita koalíció ízlését tükrözi – a szíriai kurdok például török nyomásra hiányoznak, ami ellen a kurdokat újabban felkaroló Oroszország hevesen tiltakozott, viszont az Egyesült Államok nem emelt kifogást, pedig az USA Iszlám Állam elleni stratégiájában nagy szerepet osztott a szíriai és iraki kurdokra (viszont a nyilvánosság előtt nem söpörheti le az asztalról a török prioritásokat, a diplomácia már csak ilyen).

A bojkottot az ellenzéki koordináció elnöke, Rijad Farid Hidzsáb jelentette be, aki 2011 és 2012 között még Aszad miniszterelnöke volt, és lemondása után emigrált Jordániába. De közben a BBC-nek az ellenzéki Hasszán Abdel Azim azt állította: több ellenzéki már elindult Genfbe, és a

többiek is csak egy regionális hatalom nyomására maradnak távol.

Ahová a békegalamb sem mer leszállni

Egy aleppói család a lebombázott otthonuk romjai előtt
Egy aleppói család a lebombázott otthonuk romjai előtt
Fotó: Karam Al-Masri / AFP

Nem nehéz kitalálni, hogy ez a „regionális hatalom” Szaúd-Arábia lehet. De valójában a békének elég sok kerékkötője van, és tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több szinten is folyamatosan fúrják a megegyezést. Van ugyanis egy alapvető nézetkülönbség a nyugati és másik oldalon a közel-keleti meg orosz szereplők között:

Szíriában senki nem a békéért, hanem a győzelemért harcol.

A Nyugatnak – elsősorban Európának – három nyomós indoka is van arra, hogy legalább a nyílt háború berekesztését el tudja érni:

A térség milliónyi menekültje Európába igyekszik. Az unió – politikai értelemben – már 2015-ben is csaknem összeroppant a több mint egymilliónyi menekült alatt, és az iraki, jordániai, libanoni, no meg persze a török táborokban még rengeteg ember dönthet úgy, hogy szedi a sátorfáját, és nekivág Európának.

Szíriai a terroristák keltetőfészke. Az egy dolog, hogy sehol nem lehet olyan kényelmesen kiképezni terroristákat, és sehol nem lehet olyan biztonságosan egy külföldi transzportba csempészni őket, mint a darabjaira esett országban. A szír területek pacifikálása és dzsihádtalanítása ezért Európa elemi biztonsági érdeke lenne.

Szíria egy fekete lyuk. A polgárháború egyáltalán nem pusztán szíriai ügy, Irak és Libanon már évekkel ezelőtt hadszíntérré vált. 2016-ra pedig valamilyen szinten az egész Közel-Kelet belesodródott a küzdelembe, a NATO-tagállam Törökország de facto hadviselő félként. 

Ahhoz képest, hogy ilyen eminens stratégiai érdekei főződnek a szíriai fegyvernyugváshoz, Európa képtelen volt valódi nyomást gyakorolni az ellenzékre. Pedig a szándék megvolna rá, de egyelőre még a saját határőrizeti rendszerével és a menekültkvótákkal kapcsolatos alkudozásokat sem sikerült lezárnia.

Felkelő pihen egy bunkerben Arbinban
Felkelő pihen egy bunkerben Arbinban
Fotó: Anadolu Agency / Europress / Getty

Az európaiak a közel-keleti ügyekben hagyományosan rábízzák a vezető szerepet az amerikaiakra, de John Kerry külügyminiszter az elmúlt hetekben inkább csak magyarázkodott a késés miatt 

A Közel-Keleten már nem a nagyhatalmak diktálnak

Az, hogy az ellenzék az amerikai és európai diplomáciai nyomást ilyen könnyen lepöccinthette, egy dolgot biztosan jelez:

a Nyugat eljátszotta a hitelét a szíreknél

Pedig az arab tavasz idején az Aszad-rezsim elleni tüntetők nem az iszlamista öbölországokat, hanem Európát tekintették követendő mintának. Azonban az elmúlt öt év során az ország többségét adó szunnita szírek úgy érezték, hogy a Nyugat cserbenhagyta őket. Ebben közrejátszott az, hogy az USA nagyon óvatosan adagolta csak a fegyverszállítmányokat, nehogy véletlenül terroristákat erősítsen. De a döntő talán az volt, hogy Obama korábbi nagy elánnal bejelentett ígérete ellenére 2013-ban visszatáncolt az Aszad-rezsim elleni háborútól, pedig az vegyi fegyvereket vetett be az ellenzék ellen.

Az ellenzéki milíciák így egyre inkább a közel-keleti támogatók ideológiai igényének megfelelő szalafista-vahabita iszlám felé sodródtak (bár ez a folyamat igen bonyolult, és még az Aszad-rezsimnek is van benne szerepe). Szaúd-Arábia pedig Szíriára nem egy stabilizálandó térségként tekint, hanem a szunnita–síita (laikusabb megközelítésben arab–perzsa) regionális viszály egyik csatatereként – ebben amúgy semmi különbség nincs Iránhoz képest.

Putyin hátradől, és kér egy vodkát

De a szíriai ellenzék bojkottfenyegetésében valószínűleg az is nagy szerepet játszik, hogy az orosz beavatkozás óta nem sok babér termett nekik a csatamezőn. Aszad így ha nem is a győztes pozíciójából kezdhetne tárgyalásba, de úgy, hogy tudja: hatalma stabil, nem fenyegeti veszély. 

A genfi konferencia közeledtével is egymást érték az orosz repülők és az iráni–iraki milicisták által támogatott kormányerők támadásai. Bár erről nyíltan nem beszélnek, de ennek a tömbnek tökéletesen megfelelne Szíria megosztása:

  • Az oroszoknak megmaradna a jogalapjuk, hogy megtartsák földközi-tengeri bázisukat. Egy megosztott Szíriában megtarthatnák sok évtizedes szövetségesüket, illetve a közel-keleti politika tartós szereplőivé válhatnának.
  • A síiták patrónusaként fellépő Irán megvédené a helyi síitákat, és fenntartaná az utánpótlási vonalat a libanoni Hezbollah terrorszervezet felé.
  • Aszad pedig megőrizhetné hatalmát egy olyan területen, ahonnan elűznék a szunnitákat, de befogadnák az iszlamisták intoleranciája elől menekülő alavita, drúz, keresztény és egyéb kisebbségeket.

Ezt támasztják alá a békekonferencia körüli machinációk is. Bár a szír kormányküldöttség jeles tanulóként azonnal jelezte részvételét, de közben a rijádi ellenzéki tömörülésből olyan információk szivárogtak ki, miszerint a oroszok egy „harmadik felet” is igyekeztek összehozni más szíriai ellenzéki szervezetekből (az említett 1500-ból akad jelentkező), hogy így osszák meg az amúgy is törékeny egységet.

A béke útján sok a kátyú

A szíriai rendezés a rengeteg frakció és külső támogató miatt eleve nem tűnik egyszerűnek. Sőt, az Institute for the Study of War amerikai kutatóintézet 50 oldalas feltételhalmazán átrágva magam, inkább úgy fogalmaznék:

ezt a konfliktust leginkább az idő fogja megoldani
.

Egy betartható fegyvernyugváshoz ugyanis a következő feltételeknek kell teljesülniük:

  • Meg kell semmisíteni a társadalomba mélyen beágyazott terrorszervezeteket, az an-Núszra Frontot és az Iszlám Államot (nem legyőzni őket, mert az kevés; az Iraki al-Kaidának három év is elég volt a teljes újjáalakuláshoz). A megsemmisítésük azért is előfeltétele a békének, mivel ezeknek a szervezeteknek lételemük a békés megoldások szabotálása.
  • A rengeteg iszlamista milíciából ki kell gyomlálni a dzsihadista elemeket.
  • Meg kell kezdeni a több száz milícia lefegyverzését, és egységes fegyveres rendfenntartó erőket kell létrehozni, melyben nem érvényesül a szektás befolyás.
  • Közben a jelenlegi háborús állapot fenntartásában jeleskedő összes külföldi haderőt – az oroszokat és irániakat – ki kell vonni az országból.

Ez így egyidejűleg elég valószínűtlennek tűnik, és akkor még a politikai rendezéshez hozzá sem fogtak.

Minden hatalom gyengélkedik

000 74786
Fotó: Youssef Karwashan / AFP

Ráadásul a szíriai békefolyamatot kiszámíthatatlan irányba terelheti az is, hogy több főszereplő is komoly belső átalakuláson/válságon megy keresztül:

  • Oroszország brutális gazdasági válságot él át az olajárak zuhanása miatt. Tavaly 3,5 százalékkal zsugorodott a gazdaság, idén további visszaesést várnak minden szektorban.
  • Szaúd-Arábia költségvetésén szintén hatalmas lyukat ütött az alacsony olajár, ráadásul az idős Salman király egészségi állapota miatt komoly árnyékháborúra lehet számítani a kijelölt trónörökös és a jog szerinti utód között.
  • Az Egyesült Államok elnöke a közmondásos béna kacsa állapotban van, a következő elnök 2016 januári hivatalba lépéséig túl merész lépésekre már nem fog vállalkozni. Az USA-ra ráadásul igazi kötéltánc vár, hiszen úgy kell támogatnia szunnita szövetségeseit, hogy közben megvédi az iráni atommegállapodás eredményeit is.
  • Irán az egy hónap múlva esedékes választásokra készül, melyen eldől a parlament és az azt ellenőrző Szakértők Gyűlésének összetétele. Mivel az utóbbiért folytatott versenyből kizárták a jelöltek négyötödét, ezért borítékolható lesz a konzervatív-keményvonalas többség; és nem tudni, hogy ez milyen hatással lesz a külpolitikára.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!