Befolyásos szülők gyereke legyen a gyakornokod!

2015.03.02. 14:48 Módosítva: 2017-01-27 00:37:24
Meg alkalmazz tehetségesebbeket magadnál, soha ne támadd nyilvánosan a pártelnököd, és utaztass ki újságírókat. Szemérmetlenül őszinte könyvet írt egy volt magyar EP-asszisztens arról, milyen trükkökkel lehet hatalomhoz jutni az Európai Parlamentben. Az EUrologusnak azt mondta: a magyaroknak van még mit tanulniuk.
  • Vegye magát körül olyanokkal, akik tehetségesebbek, tapasztaltabbak és rátermettebbek önnél. Bérelje föl őket, és arassa le a babérokat mindenért, amit elvégeznek.
  • Ne a legtehetségesebb jelöltet vegye föl gyakornoknak. Azt vegye föl, akinek a legbefolyásosabbak a szülei.
  • Hívjon meg az EP költségén helyi újságírókat Brüsszelbe és Strasbourgba, és bizonyítsa be nekik, milyen keményen dolgozik az otthoni érdekekért. 

Dugig van ilyen gyakorlati tanácsokkal a Marilyn Political tanácsadócég How to run the European Parliament (szabad fordításban: „Így lehetsz király az Európai Parlamentben”) című könyve. 

„Megtanulja majd, hogyan tegyen szert hatalomra, tiszteletre és hírnévre” – áll a bevezetőben.

Ez mozgatja a képviselőket? – kérdezem a cégalapító-szerzőtől, Kovács Mártontól, aki az elmúlt nyolc évben európai parlamenti képviselők mellett dolgozott politikai tanácsadóként.

„Valamelyik a háromból minimum – válaszolja. – Egyes kelet-európai képviselőknél hozzájön még a fizetés is.”

Nem lehet, hogy vannak olyanok, akik tényleg idealisták, és a választóikért szeretnének tenni valamit, nem a saját karrierjükért? – firtatom.

„Én ezt nem zárom ki! Szerintem nincs olyan képviselő, aki ne akarna valamilyen értéket felmutatni – mondja.

De ha nem képes hatalmat szerezni, hogy a céljait elérje, akkor az idealizmusa csak egy önszerelem, a saját egójának a fölépítése.

Egyszerű azt mondani, hogy a szénerőművek szennyezik a környezetet, és ez egy borzasztó dolog. De ha nem tudja rávenni a többséget, hogy ugyanúgy szavazzon, ahogy ő, akkor nem lesz belőlük kevesebb. Ehhez pedig hatalom és befolyás kell.”

Kicsoda Kovács Márton?

Kovács Márton közgazdász, nemzetközi kapcsolatok szakértő. 2007-től Szent-Iványi István EP-képviselő szakpolitikai tanácsadója volt, az előző parlamenti ciklusban pedig a Parlament német alelnökének, Alexander Alvaronak a csapatát erősítette. 2014-ben alapította stratégiai tanácsadó cégét, a Marilyn Politicalt.

Muszáj „trükközni”

Kovács szerint az Európai Parlamentben egy nagyon kicsi csoport dominálja a törvényhozást, azok, akik a könyvben leírt „könyörtelen pragmatizmussal” játsszák a politikai játékot. Pedig ennek nem így kellene lennie, mert az Európai Parlamentben minden politikus előtt nyitva állnak ugyanazok a lehetőségek, érvel az író.

„Egy magyar képviselő ugyanolyan erős lehet, mint egy német – magyarázza. – Ez nem a Tanács, ahol Németország eldönt valamit, és kis túlzással mindenkinek azt az irányt kell követnie. Az EP-ben, ha egy fideszes képviselő egy törvényjavaslat felelőse, akkor az egész Néppárt úgy fog szavazni, ahogy ő szeretné. Ha tudja, hogyan vigye át az akaratát.”

  • Ne bízzon a saját pártjának a sajtósaiban. Az első alkalommal föl fogják önt áldozni, ha ezzel kivédhetik a rossz sajtót a pártvezetésnek.
  • Tegyen úgy, mintha mindig elérhető lenne. Hangsúlyozza a helyi kötődését azzal, hogy látványosan szurkol a helyi sportcsapatoknak. Mutassa ki, mennyire tiszteli a helyi hagyományokat.
  • Soha ne támadja nyilvánosan a pártja vezetőjét.

Ez pedig nem is olyan egyszerű. A siker receptje az lehet, hogy négy dologra kell figyelni egyszerre: kiterjedt hálózatot kell építeni Brüsszelben szívességekből, közben smúzolni kell az otthoni párttagokkal, egyúttal az EU-s törvényhozásban legalább egy területen megkerülhetetlen szaktekintéllyé kell válni, és közben a médiát is el kell tudni csábítani.

„Az előző ciklus MSZP-s képviselői szuperkeményen dolgoztak, sok mindent elértek, mindenki elfogadta őket, mint szavahihető, ügyes embereket, de nem játszottak Magyarországon elég erősen a párton belül. Ha ezt a hibát elköveti valaki, abban a percben kint van” – szól a nem is olyan távoli példa.

Minden politikus egy termék

Nem ez az egyetlen hiba, amit a Marilyn Political szerint gyakran elkövetnek a politikusok. „A stratégia a lényeg – mondja Kovács. – A legfontosabb kérdés, amit a legtöbb képviselő nem dönt el az elején, hogy mit akar elérni. Újra akarja magát választatni? Miniszter szeretne lenni? Biztos szeretne lenni? Vagy lobbista? Teljesen más politikát kell vinni mindegyik célhoz.”

„Minden politikusnak föl kell fognia, hogy ő egy termék, amit el kell adni – folytatja. – Egy termék pedig csak akkor működik, ha van egy kulcsüzenete és egy célközönsége. Ha egyszer Ukrajnáról, aztán Görögországról, harmadnap a költségvetésről beszél, akkor ő lesz „az európai valaki”, de senki nem fogja megválasztani. Viszont ha éjjel-nappal arról beszél, hogy ő a kis- és középvállalkozások (kkv-k) érdekeit képviseli, és hogy le kell vinni az adókat, és akármilyen témáról van szó, ezt az üzenetet mindig elmondja, az lassan fölépíthet magának egy bázist, és mindig őt fogják kérdezni, ha kkv-król van szó.” 

A külső kommunikáció is lényeges. Például feltűnő, ha egy képviselőnek nyolc hónapja nincs saját weboldala, mutat rá. Ez annak a jele, hogy nem értette meg, mennyire fontos a kapcsolattartás a választókkal, külső partnerekkel, potenciális támogatókkal.

„A sajtó sem az első naptól fogva jön oda egy képviselőhöz, csak azért, mert kiad egy közleményt. Érdemes meghívni egy újságírót ebédelni. Nem azért, hogy másnap cserébe jelentesse meg, amit mond, hanem hogy lássa, van értelme vele beszélgetni. Ezt szinte senki nem csinálja. A németek meghívnak húsz újságírót, és a képviselő öt percet tölt velük, aztán elrohan. Ez egy kihagyott lehetőség, hogy meggyőzze a hallgatóságot, hogy érdemes rá odafigyelni, mert ért a témájához.”

  • Tervezzen minden találkozót félórásra, de maradjon negyvenöt percig. Éreztesse mindenkivel, akivel beszél, hogy abban a pillanatban ők a legfontosabbak önnek.
  • Bűvölje el a képviselő kollégáit azzal, hogy érezteti velük, mennyire fontosak. A hiúságukat célozza meg. [...] Minél jobban megszeretteti velük saját magukat, annál szimpatikusabbá válik nekik ön is.
  • Nézzen utána, hogy az ellenfelei általában mikor vannak úton, és mikor tartják a nemzeti ünnepeiket. [...] Akkorra időzítse a tárgyalást, amikor kevésbé valószínű, hogy el tudnak menni rá.
  • Ha rájön, hogy az egyik képviselő nem nagyon ért a témájához, környékezze meg akkor, amikor nincs vele az asszisztense, és vegye rá egy olyan alkura, ami elfogadhatónak hangzik.

Az önpromóciónak a 751 fős Európai Parlamenten belül is óriási szerepe van. A képviselőnek saját érdekeit mindig szépen becsomagolva kell tálalnia.

„A magyar politikában a kormánypárt átnyomja, amit akar – mutat rá Kovács Márton. – Az EP-ben változó többségek vannak, ezért mindenki csak úgy érvényesítheti a saját érdekét, ha nagy koalíciót tud építeni.” A személyes szimpátia megteremtése és megtartása pedig nagyon fontos ebben a játékban. „Az egész egy nagy tárgyalás. És meg kell tanulni, hogyan mehet be valaki pozitívan egy tárgyalásba, és hogyan tud fölállni úgy, hogy nem utálja mindenki.”

„Sokszor előfordult, hogy a liberálisok és a Néppárt valamin vitatkoztak, de mivel jóban volt a két politikus, aki a javaslatot vitte, sokkal többet megadott a Néppárt az ellenfelének, mint amit politikai érdekből meg kellett volna adnia” – teszi hozzá.

Vigyázat! Nem saját zsebre csinálod!

  • Részletesen tanulmányozza a költségvetési szabályokat, és tanulja meg, hogyan csatornázhat ki annyi támogatást a saját választóinak, amennyit csak tud.

„Rossz politikus, aki nem próbál segíteni azoknak, akik megválasztották – reagál a szerző a felvetésemre, hogy közpénzt kicsikarni az EU-s intézményekből azért, hogy egy képviselő a saját bázisát építse, hagy némi erkölcsi kívánnivalót maga után. – Minden magyar politikusnak feladata, hogy segítsen a magyar sajtónak, a magyar NGO-knak abból a pénzből, ami például az Európai Parlament büdzséjéből elérhető. Mert ha ő nem segít, a német segíteni fog a sajátjának!”

„Az a fontos, hogy nem a saját érdekeiért dolgozik, hanem a választói érdekeiért, akiket képvisel – szögezi le. – Ez persze egybeesik a saját céljával, ami maga a karrierje. De azt soha nem írom, hogy gyűjtsön össze EU-s pénzt, hogy aztán a saját zsebébe rakja. Ez a legnagyobb veszély, amivel tönkreteszi magát, és soha nem értettem, miért csinálják ezt a politikusok. Egy képviselő tíz-tizenötezer eurót gyűjt össze havonta legálisan. Ez akkora fizetés, hogy már nincs értelme csalni. Sokkal többet érhet el, ha nem él vissza a hatalmával, mert a karrierje hosszabb lesz, és többet tud hosszútávon elérni. 750 ellenféllel áll szemben, akik figyelik, hogy mit csinál. Az EU-s adminisztráció alkalmazottai is jóban vannak valamelyik párttal, ezért mindig kiderül, ha valaki elkezd pénzelni.”

Az fogja elérni a céljait, aki át tudja venni a hatalmat

„Lehet, hogy az ember egy idő után cinikusabb lesz a politikában – mondja végezetül Kovács. – Tisztában kell vele lennie, hogy azért van itt, hogy az ideáljait megvalósítsa, hogy elérje azt, amit a választói és amit a sajtó elvár tőle. Nem arról van szó, hogy játssz egy cinikus játékot, aztán menj haza. Itt tényleg történelmet írhatsz. Hosszú távú döntéseket befolyásolhatsz, amelyek miatt érdemes a játékot játszani. El kell fogadnia mindenkinek: az fogja elérni a céljait, aki át tudja venni a hatalmat.”