Nem is arról népszavazunk, amit Orbán mondott?

2016.05.03. 19:48 Módosítva: 2016.05.03. 20:18
A Kúria döntése alapján olyan, mintha a már elfogadott, 120 ezres kvótáról lenne szó. Orbán Viktor korábban azt állította, nem erről döntenénk.

Miről is szavazunk? A kormány népszavazási kezdeményezése, amelyet a Kúria kedden átengedett, így szól:

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

A megfogalmazás talányos, mert több dologra is vonatkozhat.

  1. az EU kormányaiból álló EU-s Tanács már elfogadta, hogy 120 ezer Olaszországba és Görögországba érkezett menedékkérőt osszanak szét a többi tagállam között 2017-ig. Ebből majdnem 1300 ember jutna Magyarországra. Erről a Tanács egyedül döntött.
  2. az uniós jogszabályokra javaslatokat tevő Európai Bizottság egy hosszú távú elosztási mechanizmusra is nyújtott be javaslatokat, amely szerint minden alkalommal, ha sok bevándorló érkezik az EU-ba, a tagállamoknak közösen kell fogadniuk és ellátniuk őket. Itt a Tanács és az Európai Parlament közösen határoz majd.

 

Miért erőlteti Brüsszel a kvótázást?

Az Európai Bizottság a mostani „dublini” szabályokat próbálja igazságosabbá tenni az elosztással, mert jelenleg azoknak az tagállamoknak kell elbírálnia a menedékkérelmeket és biztosítania az ellátást, ahol a menedékkérők először az EU területére lépnek. Ha továbbmennek, bizonyos megkötésekkel vissza lehet őket küldeni a határmenti országba. Ez nagy terhet ró Olaszországra és különösen az amúgy is bajban lévő Görögországra, amelyeken a két fő migránsútvonal átvezet.

Egyértelmű – vagy annyira mégsem

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke korábban kiakadt, mert szerinte a kérdés a 120 ezres kvótára vonatkozna. Orbán Viktor viszont rádióinterjúban tisztázta, hogy „azok a döntések, amelyek korábban megszülettek, már a múlthoz tartoznak. Azokat mi bírósági úton pereljük és akarjuk hatályon kívül helyezni. Az egy dolog, a népszavazás meg a jövőről szól.” A referendum „egy folyamatos és állandó szétosztási rendszerre ” vonatkozik, „ez ellen hívjuk mi harcba Magyarország polgárait.” Trócsányi László igazságügyi miniszter is ugyanerre célzott.

A Kúria indoklása viszont pont az ellenkezőjére utal, mert a testület szerint a kérdés „a másodlagos uniós jog körébe tartozó tanácsi határozat általi intézkedés bevezetésére vonatkozik . Ez alapján úgy tűnik, a 120 ezres műveletre, és nem a még meg sem született állandó rendszerre.

A bírósági döntés külön kitért rá, hogy népszavazásra bocsátott kérdésnek egyértelműnek kell lennie, és nem talált hibát. Azt írták: „alkalmas arra, hogy a választópolgárok a kérdés lényegét megértsék ”. Mégis, mintha a kérdést benyújtó kormány jogot végzett vezetője is ellentmondásban lenne a bírósággal arról, miről is kell szavazni.

A Kúrián is megkérdeztük, hogyan kell értelmezni a határozatot. Madarász Gabriella szóvivő szerint a kérdésben az „akarja-e” a jövőre utal és bizonytalan döntési folyamatot kérdőjelez meg, mert ha nem így lenne, inkább „egyetértene-e”-t használtak volna. Amikor azt firtattuk, hogy akkor miért kifejezetten tanácsi határozatról írtak, visszakérdezett, hogy az MTI-s vagy a saját közleményükből szedtük-e ezt (az MTI-sből, viszont a kúriai határozat is pontosan ugyanezt írta). „Ha Orbán Viktorhoz csatlakozhatunk, maga a kérdés azt sugallja, hogy nem egy konkrét, számszerűleg meghatározott határozatról van szó, általánosan és a jövőre vonatkozóan kér véleményt” – mondta a szóvivő.

Sok pénzt bukhatunk

Közben a Financial Times (FT) arról értesült, hogy fejenként akár negyedmillió eurót (mostani árfolyamon közel 78 millió forintot) kellene fizetnie azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek nem akarnak részt venni a menedékkérők EU-n belüli áthelyezésében.

Az FT szerint most a szándékosan magas árral próbálják rábírni a többi tagállamot, hogy osszák meg a terheket. „A hozzájárulás mérete változhat, de az elgondolás az, hogy büntetésnek nézzen ki” – nyilatkozta egy javaslatra rálátó tisztviselő. A javaslatot a dublini szabályok felülvizsgálatának részeként nyújtanák be a Financial Times szerint, azaz abba majd a tagállamoknak is bele kellene egyeznie.

Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás indulhat azért, mert nem hajtja végre a 120 ezres áttelepítést, figyelmeztetett korábban Navracsics Tibor uniós biztos. Igaz, egy ilyen eljárásból sokára lenne büntetés.

Politikai ügy ez, nem jogi

„Semmiféle jogi ügyről nincs szó, ez politikai ügy – mondta az EUrologusnak Niedermüller Péter, a DK európai parlamenti képviselője. – Azért erőlteti Orbán a népszavazást, hogy közvetíteni tudja az eredményét Brüsszel felé.” Szerinte a magyar miniszterelnök vétózhatna, az elvi lehetőség megvan rá, de ezt nem vállalja föl. „Másfél-kétmillió igennel a háta mögött viszont már fölteheti a kérdést a kormányfő kollégáinak, hogy ti mit tennétek, ha a lakosságotok negyede ellenezne egy uniós döntést?

Nem akarnátok ti sem politikai öngyilkosságot elkövetni.

Niedermüller arra számít, hogy a következő hónapokban a bevándorlásügyi népszavazás apropóján a kormány propaganda-hadjáratra készül.

Az állandó menekült-elosztás azonban nem biztos, hogy megvalósul – nem a magyar népszavazás, hanem több tagállam ellenállása miatt. A rendszerre a tagállamokat képviselő Tanácsnak is rá kellene bólintania, de a legutóbbi belügyi ülésükön úgy összekaptak rajta, hogy inkább jegelték a kérdést. Korábban még a 120 ezres kvótát támogató Franciaország miniszterelnöke, Manuel Valls is úgy nyilatkozott, hogy nem kérnek a további menekültszétosztásból, azaz az egyik legtöbb tanácsi szavazattal rendelkező tagállam mondott nemet az ötletre.

Népszavazás helyett a lakosságszám dönt

A Tanácsban a tagállamok az esetek túlnyomó részében „kettős többséggel” döntenek. Ez azt jelenti, hogy 55 százalékuknak kell valamire igennel szavaznia, miközben a lakosságuknak az uniós össznépesség 65 százalékát kell képviselnie. Az, hogy egy kormány népszavazás alapján voksol, nem oszt, nem szoroz.

A 120 ezres kvótajavaslatra korábban Magyarország, Románia, Szlovákia és Csehország mondott nemet. Az állandó elosztási rendszert ellenzi az azóta új kormányt kapott Lengyelország, valamint Franciaország és Spanyolország is. Ha ők mind nemmel szavaznak, már megakadályozhatnák a jogszabály elfogadását a Tanács szavazókalkulátora alapján. Csak hogy bonyolultabb legyen a helyzet, Spanyolországban épp új választást írtak ki, így lehet, hogy a tanácsi szavazásra már lecserélik a jobbközép kormánypártot, de 2017 áprilisáig még lehet kérni a régi szabályok alkalmazását, és a többiek így még Madrid nélkül is blokkolhatnák az állandó kvótajavaslatot. Kérdés, hogy valóban szembemenne-e Párizs Berlinnel, amely az újraelosztási rendszer fő támogatója, ahogy az is, hogy a többi tagállam közül kik szavaznának nemmel vagy tartózkodnának.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!