Csipkebugyis katonáink a nagy háborúban

06 Pázmánné a Ludwig-bakák közt. Román front
2014.08.10. 08:22
Ferenc József katonái felcsatolható műmellekkel, Monarchia-kori színésznők egyenruhában, rohamsisakkal. Ennyit kínált a kicsi és fapados Színészkatonák, fogolyprimadonnák kiállítás Zsámbékon, így kénytelenek voltunk a Légvédelmi Múzeum hidegháborús fegyverarzenáljával vigasztalódni.

Harisnyában és fűzőben parádézó bakákkal, padlót súroló Fedák Sárival, rohamsisakban pózoló sztárszínésznőkkel csábítja Zsámbékra a hadtörténet rajongóit a

Színészkatonák, fogolyprimadonnák

című kiállítás, ami az első világháború eddig kevésbé feldolgozott fejezetét, a frontvonal és a hadifogság színházi életét mutatja be, ritka fekete-fehér fotókkal.

Sajnos amennyire ígéretes ez a téma, olyan soványka lett a megvalósítása. Maga a kiállítás az egykori Zsámbéki Légvédelmi Rakétaosztály Harcálláspontjának betonbunkerében lett berendezve (ez ma már Légvédelmi Múzeumként működik), egy nagyszobányi helyen.

Kár érte, kiváló ötlet volt

A ritka archív fotók és a melléjük írt magyarázó szövegek természetesen roppant érdekesek. De 2014-ben egyszerűen már nem lehet annyival letudni egy hattörténeti kiállítást (pláne az első világháború 100. évfordulóján!), hogy kirakunk pár paravánra néhány megsárgult képet. Meg egy tévét, ami végtelenítve loopolja a régi filmhíradókat, és közben folyamatosan harsogja a Ferenc József-kori katonanótákat:

Sebő Miklós - Ferenc József bakája

Hol vannak a vitrinek mögött, korabeli egyenruhákban feszítő próbababák? Miért nem tudtak ácsolni egy kis színpadot, előtte pár székkel, és arra rakni a kivetítőt az archív filmanyaggal? És nem lehetett volna kölcsönkérni az Élelmiszeripari Múzeumtól pár plakátot ilyen szövegekkel, csak hogy meglegyen az első világháborús hangulat:

Már mindenki küldött hozzátartozójának a harctérre óvszerül a kiütéses tífusz ellen Szanitéc tetüport, csak Ön nem!

A fentiek azért ne szegjék kedvét egyetlen hobbitörténésznek és háborúmániásnak se! A kiállítás ugyan statikus, de rengeteg új infóval szolgálhat a korszak iránt érdeklődőknek. Önök tudták például, hogy a fogolytáborok férfiprimadonnáinak, azaz a keleti fronton rabságba esett, női ruhákban fellépő katonáknak idővel akkora kultuszuk lett, a rajongóik ajándékokkal halmozták el őket? Sőt, ugyanúgy kirakták a fotóikat a barakk falára, mint otthon a korszak ünnepelt színésznőinek, Fedák Sárinak vagy Gombaszögi Fridának a portréját.

Csipkebugyik a háborúban

Az első világháború kultúrtörténetében többféleképp is megjelent a színjátszás.

  • az Első Magyar Tábori Színház 1917 és 1918 között turnézta végig  a szerb, a román és az orosz hadszínteret, hogy az elhúzódó lövészárokharcban megsérült, testileg is szellemileg is megfáradt katonáinkat szórakoztassák
  • a hivatalos mellett alkalmi színitársulatok is alakultak a keleti fronton, ilyen volt például a Szőke Szakáll Frontkabaré, vagy Egyed Zoltán újságíró színháza, amit a 20. honvédhadosztály műkedvelő tagjaiból szervezett meg
  • a hátországban eközben a korszak ünnepelt színésznői, Jászai Mari, Péchy Blanka és Gombaszögi Frida hadikórházakban léptek fel, Fedák Sári, Vízváry Mariska és Paulay Erzsi pedig önkéntes ápolóként is besegített
  • a legérdekesebbek azonban egyértelműen a fogolyszínpadok voltak, azaz a hadifogságba esett magyar katonák saját színházai, ahol az egykori színészek gyakran emlékezetből írták le a Csárdáskirálynő szövegét, és nem egyszer akkora sikerük volt, hogy még az orosz katonatisztek is presztízskérdést csináltak abból, ki hány fogolytábori előadásra viszi el a családját

Perverz látvány

Nem mindenki tudta persze könnyen elfogadni a női ruhákban parádézó katonák bizarr látványát. Vajda Béla a fogsága alatt egyszer például belopózott a katonák öltözőjébe, és így dokumentálta naplójában az ott látottakat:

Szeges bakancsok és a vitézségi érdemrendes katonablúz egymás után lekerülnek viselőikről, s áttört selyemharisnyákba, csatos női félcipőkbe bújnak, azután az öltöztetők törülközőket csavarnak a csípőkre, hogy női idomokat kölcsönözzenek nékik, természetesen a csipkés női bugyi és a fűző sem hiányzik, mely utóbbival olyan kegyetlenül darázs-karcsúságúra vékonyítják őket, hogy előadás után véraláfutások láthatóak a testen. Azután következik a kantározás, mely a női mellutánzatot, a vendégemlőket tartja, a függőket cérnával kötik a fülre, azután rákenik az arcra a szükséges piros és egyéb festékeket, a karokat és a melleket természetesen már előzően leborotválták és berizsporozták, s végül a paróka ráhelyezésével megkoronázzák a művet. Nem mondom, hogy az öltözőben némely pillanatban visszatetszést szül a megfigyelőben a megmásíthatatlan természeten való erőszaktétel; a kopasz fejű festett arcú férfi női ruhában perverz látvány, de a színpadon az illúzió annyira tökéletes, hogy ott már mindenki csak a nőt látja.

Hidegháborús fegyverekkel pózoltunk

A betonbunker szerény első világháborús kiállításáért cserébe szerencsére bőven kárpótol mindenkit a helyszínen rozsdásodó, hidegháborús járműarzenál. A Zsámbéki Légvédelmi Rakétaosztály Harcálláspont ugyanis ma már a Hadtörténeti Múzeum gondozásában áll, Földi Telepítésű Magyar Légvédelem Fegyvernemi Múzeumnak hívják, és egy hihetetlenül hangulatos élményparkként működik, ahol életre kel a XX. századi történelem. 

Mindig is arról álmodozott, hogy rááll egy KSZ-12-es ágyútalpra? Szelfizne egy atomtöltettel is felszerelhető, szovjet  SZ–200 Vega rakétával? A Légvédelmi Múzeum kiváló hétvégi program minden haditechnika-őrültnek, ahová az 5 év feletti fiúgyerekeket nem hogy érdemes, egyenesen kötelező elvinni!