Erika, Bella
14 °C
26 °C

Meghalt Richard Attenborough

3225365
2014.08.24. 23:43 Módosítva: 2014-08-24 23:43:58

Vasárnap dél körül meghalt Sir Richard Attenborough brit színész és filmrendező, a természettudós David Attenborough testvére. Richard Attenborough a londoni Royal Academy of Dramatic Art-on tanult színészetet, és mielőtt sikeres rendezővé vált, ő volt az egyik leghíresebb színész Nagy-Britanniában.

Hat évtizednyi karrierje alatt Attenborough több tucat filmet rendezett. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A brightoni szikla, A Nagy szökés, a Jurassic Park, vagy a Gandhi; ez utóbbi két Oscar-díjat is nyert. 

Lord Attenborough utolsó éveiben a feleségével élt egy idősek otthonában. Hat évvel ezelőtt leesett egy lépcsőn, azóta tolószékben ült. A család várhatóan holnap ad ki hivatalos sajtóközleményt.

Anglia legnevesebb előadóművésze

Richard Samuel Attenborough 1923. augusztus 29-én született, méghozzá igen jólelkű családba. A szülei elkötelezett munkáspárti aktivisták voltak, akik két fiútestvére, John és David mellé két, a második világháború idején megszökött zsidó lányt is örökbe fogadtak. Az Attenborough-fiúk közösség és társadalom iránti elkötelezettsége nyilván családi örökség.

Richard 1942-ben tűnt fel mellékszereplőként egy Noel Coward-nagyjátékfilmben - ekkor még a Royal Academy of Dramatic Art diákja volt. A légierőnél töltött három évet leszámítva a következő harminc évét a színészetnek szentelte, és igazi filmsztár lett – Attenborough egyike volt a legnevesebb brit előadóművészeknek.

Az egyik legnagyobb filmes teljesítményeként tartják számon az 1947-es A brightoni sziklában nyújtott alakítását, ahol Pinkyt, a tinédzser rablógyilkost játszotta, de legalább ilyen emlékezetes volt az 1963-as A nagy szökés Bartlettjeként. Egy évvel később a BAFTA-díjátadón őt választották a legjobb színésznek, a Seance on a Wet Afternoonban nyújtott alakításáért.

Jobbá tenni a világot

1976-ban lovaggá ütötték, de ekkor már megunta a színészkedést, és azt, hogy mindig mások elképzelései szerint kell dolgoznia. Először a filmgyártásba, majd a rendezésbe is beszállt.

Az, hogy rendezővé váltam, lehetővé tette, hogy megtegyem azt, amit színészként nem tudtam.

Idealista filmrendező volt; hitt benne, hogy a populáris filmek a világ jobbá tételét biztosíthatják. Ezt a hozzáállását tükrözte Attenborough egyik leghíresebb rendezése, az 1982-es Gandhi, amiben Ben Kingsley játszotta a főszerepet. A film nyolc Oscar-díjat nyert, többek között a legjobb rendezés és a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

Pedig Attenborough-nak húsz évébe telt, mire összeszedte a pénzt a Gandhira. Nem ment könnyen: jelzálogkölcsönt vett fel a házára, eladta az ingóságait, és – őt idézve – „rettentő szar” filmekben játszott, hogy finanszírozhassa a rögeszméjévé vált film forgatását.

Hasonló kritikai és üzleti siker volt a Kiálts szabadságért (Cry freedom), amiben szintén visszaköszönt a Gandhi antirasszita, antiimperialista hangvétele, és legalább annyira megkapó dráma is volt. A színészkedéssel sem hagyott föl; 1993-ban feltűnt például a Jurassic Parkban is.

Attenborough 1945-ben vette feleségül Sheila Sim színésznőt; kettejük házassága a filmvilág egyik leghosszabja volt. Három gyerekük született – egyikük, Michael Attenborough híres színházi rendező lett. 2004-ben nagy csapásként érte a családot, amikor Attenborough 14 éves unokája, Lucy Holland, valamint lánya és veje is meghalt egy ázsiai cunamiban. Az események hatására az összetört Attenborough egymillió fonttal támogatott egy szökőár sújtotta thaiföldi falut.

Kedvesem

Attenborough volt az Egyesült Királyság egyik legaktívabb közéleti személye. A brit Ki Kicsoda? lexikon szerint több mint harminc szervezetnek volt igazgatója, megbízottja, elnöke vagy vagyonkezelője, köztük olyanoknak, mint a Channel 4 tévécsatorna, a Royal Academy of Dramatic Arts, a Tate Gallery, vagy a Chelsea futballklub.

Érthető okokból alakult ki az a szokása, hogy a fontos emberekre, akiknek sosem emlékezett a nevére, előszeretettel aggatta a kedvesem (darling) becenevet. Beszélik, hogy amikor Attenborough a nyolcvanas években a miniszterelnökségen járt, és beszélt az akkori miniszterelnöknek, Margaret Thatchernek a brit filmipar válságos helyzetéről, az aggódó Thatcher megkérdezte: miért nem szóltak neki erről hamarabb?

Mert soha nem kérdezted, kedvesem.

– felelte Attenborough.

Egész életében hitte, hogy a filmeknek túl kell mutatniuk a puszta szórakoztatáson, de sosem felejtette el, hogy elsősorban szórakoztatniuk kell.

(A cikk a BBC portréja alapján készült.)