Ezek voltak az Index kedvenc filmjei idén

Futottak még

Idén is voltak olyan filmek, amik hiába sikerültek szuperül, egyszerűen nem jutottak el elég nézőhöz itthon. Vagy nem tetszettek túl sok embernek, de akiknek igen, azoknak nagyon. Ilyen a hülye című Én, Earl meg a csaj, aki meg fog halni is, aminek alaphelyzete meglehetősen ismerős volt: egy rákbeteg kamaszlány szerelmi élete, barátságai a betegség árnyékában. "A Lány kilenc parókával és a Csillagainkban a hiba után nem feltétlenül éreztem úgy, hogy szükségem lenne egy újabb rákos filmre, de Greg, Rachel és Earl sztorija annyira másképp nyúlt a témához, mint az előzőek, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy beültem érte a moziba" Mauglit meggyőzte, már csak azért is, mert ez a film szomorú témája ellenére nagyon vicces.  Anita nem így látta, és kritikájában kegyetlenül lehúzta a Sundance fődíjas és közönségdíjas filmet, és Klágnak sem tetszett, amikor a Cinefesten megnézte. 

A Végre otthon! című rajzfilmről a szerkesztőség 90 százaléka még csak nem is hallott, de Györgyinek akkora élmény volt, hogy még a karácsonyi bulin is mellette lobbizott. (Pedig még azzal is megvádoltuk, hogy csak kitalálta az egészet.) "Ritkán beszélünk arról, milyen nagy élmény is a családi mozizás, amikor mindenki csodásan szórakozik, és utána még napokig beszélünk a filmről, és röhögünk együtt. A Végre otthon! éppen egy ilyen film lett, nálunk mindenki beleszeretett". Reméljük nem olvassa Gyula cikkét, aki szerint a film kínosan lassú és könnyfakasztóan szirupos lett.

A lecke esetében sajnos minden adott volt, hogy kevesen nézzék meg. Egy bolgár-görög dráma, ami ráadásul egy általános iskolai tanárnőről szól, akinek részeges férje, és egy halom banki hitele van. Pedig Bohus szerint kár volt kihagyni. "Eleve imádom az ilyen őrült filmeket, amikor teljesen azonosulni tudsz a megszállottsággal, és a norma az agresszió. Végletekig kicsavart szituációk, sötétnek és üldözendőnek érzed a konfliktuskerülést és a kompromisszumkészséget. Ennek a filmek ráadásul a szereposztása is kitűnő volt, komolyan, ha nem egy görög-bolgár film lett volna, simán járna a női Oscar".

A Kémek hídjáról viszont nem mondható el, hogy ne kapott volna hírverést. Egy Spielberg-Tom Hanks-film mindig esemény, de hiába írtuk meg mi is, hogy a mester újra formában van, még a szerkesztőség tagjait is hidegen hagyta. Szinte senki nem szavazott rá, kivéve Sixxet, aki szerint egy újabb klasszikus Oscar-mozi született "történelmi alapokon, díjnyertes zenével és kosztümmel. Jósolok neki nyolc nevezést és négy Oscart". Februárban kiderül, hogy igaza volt-e.

A nyár egyik szuperhősfilmje, A Hangya nagyot bukott, a Marvel-mozifilmek történetében utoljára Hulkot nézték olyan kevesen, mint A Hangyát az első hétvégéjén. A szerkesztőséget sem hatotta meg a film, ami Gyula szerint teljesen igazságtalan. "Végre kaptunk egy Marvel szuperhőst, aki olyan vicces, mint Vasember ugyanakkor olyan hétköznapi, mint a képregények Pókembere. Felüdülés az agyon CGI-zett, izzadságszagúan hősködős Bosszúállók mellett, amiről már meg se tudnám mondani, hogy miről szólt".

10. Fúsi

Az sem valószínű, hogy az izlandi Fúsit sokan látták, pedig érdemes lett volna megnézni. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy akik látták, szavaztak is rá, így kerülhetett a lista tizedik helyére. "Hogyan él egy kövér, izlandi metálos, akinek még negyvenéves korára sem sikerült elveszítenie a szüzességét? És mihez kezd, amikor életében először bekavar a szerelem? Pláne annak fényében, hogy a kiszemeltje egy depressziós kukásnő, aki még nála is sokkal elesettebb" - Maugli így foglalta össze a Fúsi történetét egy fontos figyelmeztetéssel: ez a film még véletlenül sem a 40 éves szűz izlandi változata.

9. Mi folyik a sötétben (Hétköznapi vámpírok)

Szerencsére mostanában minden évre jut egy szuper vámpírfilm. Tavaly Jim Jarmusch Halhatatlan szeretőkje, idén pedig a Mi folyik a sötétben. Stöki szerint ez nemcsak a legjobb vámpírfilm volt idén, hanem egyenesen "a legviccesebb film az elmúlt években, és egy operatőrt sem ettek meg a kedvéért. Na jó, talán egyet". "Egymást érik a poénok és a csattanók, amiket anélkül is lehet érteni, hogy végigkövettük volna az egyetemes kultúrtörténet vámpírábrázolásait, de ha tudjuk, hogy Vlad kelet-európai akcentusával és hosszú hajával a Stoker-féle Drakula, Petyr a kopasz fejével és röhejesen nagy fogaival a némafilmes Nosferatu, Deacon a vagány kabátjában pedig az Elveszett fiúk Keifer Sutherlandje alapján lett mintázva, akkor még viccesebb az egész" - áll Klág értő elemzésében.

8. Liza, a rókatündér

"A Liza, a rókatündérrel megérkezett végre az a magyar film, amire összeteszi a kezét a kritika, a szakma, amit meg lehet mutatni az összes külföldi havernak, a szülőknek, talán még a nagyszülőknek is, ha szeretnek kicsit véresebb sorozatot nézni, a film, amihez fogható nálunk még nem nagyon készült és nagy valószínűséggel nem is fog - írtuk Ujj Mészáros Károly filmjéről. Bár az első hétvégéje még nem volt kiemelkedő, a Liza híre szájhagyomány útján terjedt, és mára több mint százezren nézték meg a japán popénekes szellemével élő ápolónő történetét. Ez egy magyar filmtől akkor is elképesztő teljesítmény, ha nem is győzött meg mindenkit száz százalékig. "Elvész a külsőségekben, nagyobb volt a füstje, mint a lángja" - írta az Index lizaellenes kisebbségének egyik tagja.

.

7. Saul fia

"Pár perccel a film kezdete után súgtam oda a feleségemnek, hogy ha ez így megy tovább, nem fogom tudni végignézni: nem bírok ki még másfél órát a gázkamrák már-már testi közelségében azt várva, hogy mikor csúszunk bele a holokausztgiccs valamelyik jól kipárnázott csapdájába. Nem csúsztunk bele, a gyomorremegésem is elmúlt, és az elmúlt évek egyik legsúlyosabb moziélménye következett, egy hihetetlen fegyelemmel kivitelezett, pusztító és felemelő film törvényről, hitről, lázadásról és bukásról. "Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént" - írta a lágerekről Pilinszky.

Az auschwitzi sonderkommandós Saul Ausländer számára ez a világ a megkerülhetetlen realitás: ebben hozza meg egyszerre botrányos és szent döntését, és árul el mindenkit, mert csakis így tudja magára nézve felfüggeszteni Auschwitz szabályait.  Iszonyú jó, hogy ez a film elkészülhetett, az meg pláne hogy ekkora nemzetközi sikere van" - Miklósi Gábor szavaihoz nincs is mit hozzátennünk. Legfeljebb annyit, hogy Nemes Jeles László filmje Cannesban elnyerte a zsűri nagydíját, Golden Globe-jelölt, és rajta van azon a kilences listán, amiből az öt legjobb külföldi filmet választja ki az Oscar-díjakat odaítélő filmakadémia. 

6. Sicario

"Ez a film szerintem hibátlan. Tökéletesen ülteti a hiperrealisztikus mexikói drogháborús alaphelyzetbe az enyhén ponyvaregényes történetvezetést és a macsó egysorosokat. Tetszik a fura struktúra is a harmadik felvonás teljesen váratlan fókuszváltásával. Az év legkarizmatikusabb színészgárdájáról alig bírom levenni a tekintetemet, Roger Deakins csodaszépen világítja be a jeleneteket, Jóhann Jóhannson zenéjétől meg úgy összeszűkül a gyomrom, hogy még a film vége után is a rosszullét kerülget" Freevo szerint ezért van helye Denis Villeneuve (ő rendezte a Fogságbant is) új filmjének a legjobbak között.

Szilárd szerint pedig a Sicario messze nem csak a drogháborúról szól. "Nagyon erős film a nemi erőszakról úgy, hogy nincs is a filmben nemi erőszak, viszont ami a főhőssel történik, az tökéletes analógia rá. Nyomasztóbb volt, mint bármilyen horror, amit idén láttam, és még az se ölte meg a feszültséget, hogy a moziban egy fickó elkezdett telefonon beszélni az utolsó 5 percben".

5. Mentőexpedíció

Ennek a filmnek legfeljebb a magyar címébe tudunk belekötni, mert egyébként "az eredeti regény eleve olyan volt, mint egy hollywoodi forgatókönyv. Plusz Ridley Scott és Matt Damon egyenlő WIN". (Stöki) Koroknai Gergő viszont ezer jó könyvet látott már elrontva filmben, így különösen örült, hogy "Matt Damon világbajnok alakítást hoz, a film látványvilága lenyűgöző, a tudományos háttér is rendben van benne, a történet és az egész pedig egy percig sem veszi komolyan magát. Nyilván tudjuk, hogy mi lesz a sztori vége, de nem is ez a katarzis kell mindig, hogy a legjobb legyen, néha az út is simán le tud bilincselni. Szóval hatalmas plusz a Marsra rakott Számkivetettnek, amiben végre nem beszélgettük labdákkal".

"Nem is a látvány, vagy a dráma, vagy a színészi alakítások miatt van ezen a listán (bár mindegyikben kiváló volt), hanem leginkább azért, mert az emberi küzdelmet és kitartást képes volt úgy ábrázolni, hogy egy percig sem érződött iskolás módon szájbarágósnak vagy lehangolóan hatásvadásznak. Mark Watneyvel könnyedén tud azonosulni a néző, mondanivalóját bárki alkalmazhatja a saját kis földi életében: nem siránkozom, nem adom fel, képes vagyok rá, túl fogom élni, akármilyen reménytelennek is tűnik a helyzet" Juditot pedig a film humanizmusa nyűgözte le. Ráadásul egy részét nálunk forgatták.

4. Whiplash

"Ilyen elemi erejű, friss, izgalmas, idegtépő, katartikus filmet rég nem termelt ki magából az amerikai filmgyártás, legyen szó független filmekről vagy a mainstreamről. Pedig dzsesszzenészekről szól" - írtuk a Whiplashről, amit annak ellenére imádtunk, hogy dobos kollégánk ízekre szedte. "Ennek a filmnek egyszer a hatása alá kerülsz, és többé nem enged. Ha nem azért, mert azon vívódsz hosszasan, hogy a tehetség vagy a művészi önmegvalósítás valóban megéri-e azt az áldozatot, amit Miles Teller Andrew Niemanje vállal, akkor azért, mert J.K. Simmons Fletcherje még hosszasan tovább kísért a rémálmaidban. A vizuális történetmesélés iskolapéldája a film: a fény-árny játék, a kompozíciók, a karakterek öltözködése mind beszédesek. Az Oscar-díjas vágás és a hasonlóan hibátlan hangvágás egy dobszólót is képes olyan átütő erővel bemutatni, mintha egy bokszmérkőzést látnék a Dühöngő bikából. A film minden szinten a megalkuvás nélküli perfekcionizmusról szól" rajong Freevo. Stöki szerint a Whiplash sikere ennél jóval egyszerűbb: "J.K. Simmons. Több érvem nincs, de nem is kell".

3. Birdman

"Csodálatos film a Birdman, amit mindenkinek látnia kell" - írta Anita kritikájában, és olyat tett, amit nagyon ritkán szoktunk: 10-ből 10 pontot adott a filmre. "A Birdman egy valódi, fantasztikus filmélmény volt, ellentétben azzal amikor szétmaszkírozott hülye gyerekek üvöltenek az arcomba két órán keresztül. A Birdman egyetlen lendülettel magával ragad, és repít végig a filmen, úgy, hogy közben az ember szinte levegőt sem vesz. Amikor vége volt, úgy éreztem, hogy azonnal megnézném megint. Ez az érzés életemben először Robert Altman Rövidre vágva filmjénél volt velem, és csak később raktam össze, hogy a Rövidre vágva és a Birdman is Raymond Carver novellái köré épül. És mind a két film hű is a carveri szerkesztési elvekhez" - Györgyi is imádta  Alejandro Gonzalez Inarritu filmjét, amiben a Michael Keaton által játszott színész egyszer szuperhős volt, és bármit tesz, az emberek mindig csak a szuperhőst látják benne.

"Ki akartam hagyni a listámból, akkoriban kicsit túlhájpoltnak is éreztem, de most felidéztem magamban több jelenetét, és a film nagy része szinte képről képre megmaradt, szóval úgy tűnik, mégiscsak volt valami nagyon erős ebben" - Jenei Mikinek is beégett a Birdman, de nem lennénk korrektek, ha nem állna itt Stöki véleménye is: "szerintem mesterkélt fos".

2. Agymanók

"A moziban egy mellettem ülő kisgyerek a film háromnegyedénél hangosan nyafogni kezdett, hogy anya, mikor jönnek már az igazi manók, és jogos volt, tényleg egy darab igazi manó nem volt benne, mégis minden percét élveztem, szemben egyébként a teljesen hasonló koncepcióra épülő Egyszer volt nevű 80-as évekbeli francia rajzfilmsorozattal. Ez tele volt bájjal, ötlettel és humorral, és igen, inkább csak 10 év felett érdemes, de egyértelműen az év animációs filmje" Mikihez hasonlóan az Index nagy része imádta az Agymanókat, a Pixar eddigi legjobbját, még akkor is, ha sokkal inkább szólt a felnőtteknek, mint a gyerekeknek.

Szilárd szerint ez egyáltalán nem baj. "Amikor moziban nézem, egy rakás gyerek vett körül, amitől már előre rettegtem, viszont hála a filmnék, végig síri csendben nézték, pedig egy része nem is nekik szólt, hanem a felnőtteknek. És pont ezért jó, mert ha mondjuk 10-20 év múlva újranézik, valószínűleg ugyanolyan pozitív élmény lesz nekik, de közben más élményt is nyújt. A csendet három felnőtt törte meg mögöttem, akik hangosan elkezdtek zokogni egy bizonyos jelenetnél, de nálam is volt csendes pityergés háromszor a film alatt. Közben meg tök sokat nevettem".

1. Mad Max: A harag útja

"Az év filmje, olyan moziélmény, amilyet utoljára nekem a Star Wars adott 1979-ben, tátott szájjal ültem, mint egy kisgyerek. Házimozin nagyon nem jön át ugyanígy" - nemcsak Sixxnek, (majdnem) az egész szerkesztőségnek bejött George Miller őrülete, így a Mad Max 4 toronymagasan lett az év filmje nálunk. "Végtelenszer újranézhető mestermű. Úgy teszi érdekessé a karaktereit, hogy alig hallunk dialógusokat a filmben. Szinte egy sornyi expozíciót sem kapunk, mégis értjük a szereplők motivációit. A szikár forgatókönyv meghazudtol mindent, amit az utóbbi években a blockbusterektől megszoktunk. Minden egyes képkocka a helyére kerül, az akciók maximálisan követhetőek, feszesek. A világépítés és a látványvilág annyira lenyűgözően elmebeteg, hogy egy pillanatra sem gondolkodtam el azon, vajon működőképesek-e egyáltalán ennek a világnak a belső szabályai". 

Freevóhoz hasonlóan Szilárdnak is az tetszett, hogy a Mad Max semmit nem rágott a nézők szájába. "Nem nagyon emlékszem még blockbusterre (meg úgy filmre se nagyon), ami ilyen gyorsan kanonizálódott, és a nagyközönségtől a kritikusokig mindenki ennyire el lett volna ájulva tőle, és ennyi mindenféle elemzés készült volna róla ilyen rövid idő alatt. Tök tetszett, hogy nem akart mindent elmagyarázni, nem volt tipikus "akkor most elmesélem a háttérsztorimat" túlmagyarázás, hagyott helyet a képzeletnek, de közben meg mindegyik felszabadított ágyaslánynak volt egyénisége. Furiosa meg a legjobb akcióhősnő Ripley óta, de imádtam Hardy-t is posztapokaliptikus Buster Keatonként".

Igaz, Stöki itt is talált hibát. "Imádom Charlize Theront, de hol a gépzsíros faszban van Mad Max egy Mad Max-filmben??? Mi? Hogy milyen frankón néz ki a lángszórós gitáros a sivatagi kamionon? Köszi, már felnőttem". De nem ő ment a legmesszebb: van olyan indexes, akinek annyira nem jött be a Mad Max, hogy visszakérte a mozijegye árát a pénztárban. És vissza is kapta.