Berosáltam, hogy én csinálhatom az Alien zenéjét

Ha valaki otthonosan mozog a mai filmművészetben, biztos találkozott már a Kurzel-névvel. Az ausztrál Justin Kurzel először A Snowtown-i gyilkosságok című drámával szerzett nevet magának, majd a 2015-ös Cannes-t is megjárta a Macbeth-feldolgozása, az Assassin's Creed című videojáték-adaptációja pedig a tavalyi év egyik legnagyobb blamája volt.

Mindhárom film zenéjét testvére, Jed Kurzel szerezte, aki 2017-re két, elég impozáns melót tett le az asztalra a bátyjától függetlenül: az egyik az Alien: Covenant filmzenéje, a másik pedig Mundruczó Kornél a cannes-i versenyprogramba bekerült filmjéhez, a Jupiter holdjához készült zenéje. Az utóbbi hivatalos premierje előtt beszélgettünk egy rövidet Cannes-ban.

Hogy kerültél egy magyar filmbe?

Fura, nem?

Tudom, hogy ez a legalapvetőbb kérdés, amit feltehet neked az ember, de mégis szeretném tudni.

Azt kell mondanom, hogy nem vagyok az a típus, aki ilyen dolgok miatt nem vállal el egy munkát. Ha érdekesnek tartom, és szimpatikusak az emberek, akikkel dolgozom, és úgy érzem, hogy ez valami különleges dolog, akkor megcsinálom. És én nem szoktam lazán kezelni az ilyen munkákat.

Hogy keresett meg Mundruczó Kornél?

Először Skype-on. Aztán meglátogattam Budapesten is, még mielőtt elkezdtek volna forgatni. Rév Marcell operatőr megmutatott pár tesztfelvételt, amik egészen hihetetlennek tűntek. Kornél pedig elmesélt mindent, hogy ezeknek a jeleneteknek milyen hatása lesz. Látszott, hogy nagyon sokat dolgoztak ezen, őszinték voltak, és megbíztam Kornélban. Amikor Budapesten jártam, találkoztam az egész stábbal is, és azokra emlékeztettek, akikkel a testvérem filmjeiben szoktam dolgozni. Olyan volt a magyar stáb, mint egy család, és ez nagyon bíztató volt.

Mundruczó elmondta neked, hogy miért keresett meg pont téged?

Azt mondta, hogy kedveli a korábbi filmzenéimet.

Adott neked valami támpontot, hogy milyennek kell lennie a zenének?

Nagyon sokat beszéltünk a sci-fik filmzenéiről. Semmi konkrétról, csak úgy általánosságban. Amikor elolvastam először a forgatókönyvet, már akkor volt fizikai ereje a repülős jeleneteknek, és éreztem, hogy ehhez kell majd passzolnia. Sokat beszéltünk energiákról, hogy a repülések alkalmával milyen energiák szabadulhatnak fel. Sokszor olyanok, amiktől úgy érezhetjük, egyenesen az ég nyílt meg.

Ilyenkor hogyan kell elképzelni a munkafolyamatot? Ülsz otthon, nézed a jelenetet, és arra írsz zenét?

Igen, megvoltak a jelenetek. Akkor kezdtem el a munkát, amikor megkezdődött a Jupiter holdja vágása, és küldték is őket. Volt, amikor úgy írtam a zenét, hogy néztem a jelenetet, de volt olyan is, hogy az utcán hazafele menet jutott eszembe valami. De ösztönszerűen próbáltam dolgozni, követtem az első gondolataimat. Ehhez hozzá tartozik, hogy Kornél nagyon érthető feladatokat adott. Vannak rendezők, akiknél képtelenség megérteni, hogy mit szeretnének, vagy csak egy kis időbe telik. Mert a zene annyira absztrakt fogalom, főleg a filmezésben. Az emberek tudják, hogyan dolgozik egy színész, egy rendező, egy operatőr, de egy zeneszerzőről nem biztos.

A Jupiter holdja nagy része egy kórházban játszódik, orvosi műszerek között. Néha nehéz volt megmondani, hogy a zenét halljuk, vagy azoknak a zümmögését. Ez szándékos volt?

Szándékos, de nem kifejezetten így terveztük, nem beszéltünk erről külön Kornéllal. Amikor készült a zene, akkor mondta, hogy hú, ez jó, mert jól passzol a szívmonitorhoz. Csak egy szerencsés véletlen volt, ami aztán további utakat mutatott a film hangkeverésében.

Nekem egy kicsit A sebész című sorozat zenéjére emlékeztetett, csak ott mondjuk az a vicc, hogy modern zene van egy XX. század eleji orvosi történethez.

Igen, ott az a zseniális, hogy egy nagyon kitalált koncepció van, ami elvileg nem is működhetne, de Cliff Martineznek sikerült elég lazán megoldania.

Vannak más zeneszerzők, akik hatnak rád, vagy akikre figyelsz?

Általában a zene érdekel. A filmzene is, de mindenre nyitott vagyok. Múlt héten Szingapúrban jártam, és egy nagyon fura zenét hallottam a hindu templomok előtt, egyszerre szólt egy trombita, egy dob, és egy szitár. Rögtön megálltam, hogy jézusom, ez mi, hát ez nagyon jól hangzik! Ott álltam, és csak hallgattam. Szeretem, ha ilyen dolgok hatnak rá, én nem olyan vagyok, hogy ez meg ez a filmzene tetszik.

Szándékosan kerültél minden, menekültekhez köthető zenei motívumot, erről beszéltetek Mundruczóval?

Persze. Főleg azért, mert annyiszor használtak már ilyesmit. És mert a zene nem a menekültekről szólt, hanem az energiákról, amiket ez a fiú ki tud szabadítani. 

Az Alien: Covenantnál hogyan találtak meg téged?

Teljesen váratlanul jött a hívás, hogy Ridley Scottot érdekli, amit csinálok. Mondtam, hogy jó, persze. Aztán jött még egy hívás, hogy nem, tényleg komolyan érdekli, és szeretné, ha találkoznánk. Megmutatta a filmet, elmondtam az ötleteimet, és elfogadtam a melót. Nagyon izgatott lettem, aztán rájöttem, hogy mekkora meló lehet ez. Az új Alien zenéjét fogom szerezni!

Zeneszerzőként mik az ambícióid? Hova lehet még feljebb?

Húha. Az, hogy együtt dolgozhattam Ridley Scottal, az eléggé fenn volt. De mindig keresem az érdekes embereket, és azokat a filmeket, amikkel kipróbálhatok valami mást. Engem ez hajt.