További Cikkek cikkek
Életének 81. évében, szerdán elhunyt Bacsó Péter Kossuth-díjas filmrendező, tudatta a Magyar Filmművészek Szövetsége. A magyar filmművészet kiemelkedő alakját az Oktatási és Kulturális Minisztérium is saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Bacsó 1928. január 6-án született Kassán, Palotai Boris író gyerekeként. A háború után 1946-ban jelentkezett a Színház és Filmművészeti Főiskolára, először dramaturgként dolgozott. Forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmje volt. 1963-ban, fiatalokról rendezte első filmjét, a Nyáron egyszerűt. Hasonló témájú volt a Szerelmes biciklisták (1965), a Nyár a hegyen (1967), ami elnyerte a San Sebastian-i filmfesztivál Ezüst Kagyló díját, majd következett a fiatalok öngyilkos hajlamát kutató Fejlövés. A Forró vizet a kopaszra filmje 72-ben Steven Spielberg Párbaj című thrillerét maga mögé utasítva a Taorminai Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját kapta.
1969-ben rendezte legendás filmjét, A tanút a Rákosi-éra koncepciós pereiről. A film tíz évig dobozban maradt, csak zártkörű pártvetítéseken szórakoztak rajta, majd 1979-ben mutatták be a nagyközönségnek. Az 1981-es cannes-i fesztiválon sikert aratott. Az ötvenes évekről női szempontból is készített szatirikus filmet, a Te rongyos életet Udvaros Dorottya főszereplésével 1983-ban. Főbb filmjei még ekkor a Titánia, Titánia (1988), a Sztálin menyasszonya (1990) és A Hány az óra, vekker úr? (1985).
1994-ben forgatta Pelikán gátőr rendszerváltásos kalandjait a Megint tanút, és egészen haláláig dolgozott. 2001-ben Karády Katalinról Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével a Hamvadó cigarettavéget. 2005-ben az étteremkritikusokról szóló De kik azok a Lumnitzer nővérek? című vígjátékot, és 2008-ban a Majdnem szűz című filmet forgatta Ubrankovics Júliával, aki ezért megkapta a legjobb női főszereplő díját a szemlén.
Utoljára az idei filmszemle nyitóünnepségén, február 5-én jelent meg nyilvánosan, az életműdíjat vette át: "Döbbenten tudtam meg, hogy életműdíjjal foglalkoztam, pedig soha nem akartam mást csinálni, csak filmeket. Eszembe nem jutott, hogy életművel bíbelődjek" - mondta az emelvényen. Pedig volt még Érdemes művész 72-ben, Kossuth-díjas 85-ben, Magyar Mozgókép Mestere 2004-ben. Bacsó a hatvanas évek végétől a Dialóg Stúdió helyettes vezetője, majd 1982-es nyugdíjba vonulásáig vezetője volt, és több mint ötven éve oktatott.
"Nem figyeltem arra, hogy esek hasra"
Utolsó filmjének, a Majdnem szűznek a bemutatóján interjúztunk Bacsó Péter rendezővel a beharangozott visszavonulásáról.
- Sándor Páltól hallottuk az előbb, hogy ön mindig ezt mondja, hogy ez lesz az utolsó filmje.
- Nézze, most tényleg komolyan gondolom. Látják, alig bírtam felmenni a színpadra, olyan fájdalmaim vannak. Mentálisan nem érzem magam lemaradottnak, bár senki nem ismeri be magának, hogy hülyül. Ez a film, mint minden filmem, számomra egy szenvedélybetegség: amikor forgattam, nem figyeltem arra, hogy hogy esek hasra, hogy hogy botozok oda a szituációhoz. Az egy delíriumos állapot. De amikor az ember már túlvan a filmen, akkor az öregkori fájdalmak előtörnek.
- Miben más most a filmek helyzete a 69-es A tanú óta?
- Ma egy film ha nem kerül be egy multiplexmoziba, akkor, mint egy vízcsepp a napon, úgy tűnik el. Régen volt a filmnek társadalmi súlya, értéke, holdudvara. Ma erről szó sincs.
- Ön miben változott?
- Úgy érzem, ugyanaz vagyok, aki voltam. A Majdnem szűzben is saját klasszikus narratívaelképzelésemet bonyolítottam le. Egy világosan követhető mesét minden művészkedés, minden időjáték nélkül próbáltam meg megjeleníteni egy olyan főhőssel, aki gyarló, esendő, de akinek drukkolni lehet végig, akit szeretni lehet. Én ezt tartom a filmcsinálás alfájának és omegájának.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.