Székhelyitől mindig a Pókmalac-dalt kérik

A Simpson család végre visszatért a képernyőkre: a Comedy Central az első évadot, a TV6 a tizenkilencediket vetíti. Homér és Bart magyar hangját, Székhelyi Józsefet és Simonyi Balázst faggattuk.

Mennyire kedvelte meg Homér Simpsont az elmúlt 10 év alatt?

SZ. J.: Őszintén megmondom, kezdetben még idegenkedtem tőle. Aztán lement néhány jópofa rész, és megszerettem. Van ugyan néhány nagyon amerikai rész, amit az európaiaknak nehéz jól lefordítani, de a Simpson család nemcsak egy amerikai kisváros lakóiról szól. Ez egy bájos, humoros mese az univerzumról. Olyan, mint egy mókás Szabó család, azt is azért szerettük, mert átlagemberekről szólt, átlagembereknek.

Kedvenc epizód?

SZ. J.: Nagyon nehéz kiemelni egyet, mindet szeretem. És kicsit már összefolynak, mert évek óta ötösével, hatosával szinkronizálom őket. Havonta egyszer utazom Szegedről Pestre, ilyenkor reggel 9-kor bemegyek a stúdióba, és csak délután szédülök ki. Utoljára pont a múlt héten voltam szinkronizálni.

Amerikában most fut a huszadik évad. Mennyi jöhet még?

SZ. J.: A Simpson család egy igazi végtelen történet, ha az alkotók bírják energiával akár még 20 évad összejöhet. Mindig van mire reagálni, és minden neves filmsztár, Gene Hackmantől Tom Hanksig be akar kerülni.

Érezhető színvonalesés az újabb évadokban?

SZ. J.: Valóban nem olyan sistergős már, mint az elején volt. A magyar fordítás minősége viszont erősen hullámzó, mert nem ugyanazok dolgoztak rajta az elmúlt években. Néha én magam is átírom a szövegeket, ha az megbicsaklik az eredetihez képest, de sohasem bosszankodok. Szórakoztat, ha javítani kell.

Tudott a felháborodásról, mikor nem ön szinkronizálta Homért?

SZ. J.: Persze, országos botrány volt belőle pár éve. Akkor pont darabot rendeztem, és játszottam is, egyszerűen nem tudtunk találni olyan napot, amikor oda-vissza meg tudom tenni a Szeged-Budapest útvonalat. Már nem emlékszem pontosan, ki ugrott be a helyemre, de azóta is bánom, hogy nem én szinkronizáltam le azokat a részeket. És persze nagyon jól esett, hogy a Simpson-rajongóknak ennyire fontosak a megszokott szinkronhangok.

Kérték már öntől, hogy énekelje el a Pókmalacot?

SZ. J.: Sokszor megkeresnek azzal, hogy cd-re mondjak fel születésnapi köszöntőket Homér hangján. A Pókmalac-dalt is el kell énekelnem, de az ilyen felkéréseknek mindig örülök. Egyszer egy vendéglőben is kiprovokálták belőlem, hogy beszéljek Homér-hangon, a pincér majdnem elejtette a levest a röhögéstől. De ilyet ritkán csinálok, ez tilos a mi szakmánkban. A bokszoló sem verekszik az utcán, csak a ringben.

Bár Bart eredeti hangja igazából egy nő, nálunk a sárga kissrác 98 óta a rövidfilmes Simonyi Balázs hangján szólal meg.

Igaz, hogy lekésted az első szinkonfelvételt, mert elaludtál?

S. B.: Igen, de akkor még nem tudtam pontosan, mire hívott be a rémesen hangzó Magyar Szinkron és Videóvállalat, régi nevén Pannónia Filmstúdió. A Simpson családot akkor még csak a SAT1-en vagy a PRO7-en vetítették, de már akkor tudni lehetett, hogy ez egy külföldön ismert és népszerű sorozat. A 22 éves szinkronos pályafutásomból 10 évet hasít ki.

Hasonlít Bart a gyerekkori önmagadra?

S. B.: Bele lehet magyarázni ilyeneket, de felesleges. Szerintem mindenkinek volt egy vásott, cinikus, gonoszkodó, időszaka gyerekkorában. Mondjuk annyiban azonosultam a karakterrel, hogy a wiwen BartSimpson becenévvel regisztráltam. Néha a barátaim is úgy mutatnak be, hogy "Ő az a srác, aki Bartot szinkronizálja."

Nekik szoktad utánozni Bart hangját?

S. B.: Nem szívesen. Gálvölgyi sem mesél viccet a benzinkúton. Ráadásul egyre nehezebb hozni a figurát: 10 év alatt változik a hang, és nálunk nincs PC-s trükközés, hogy rajzfilmesebb legyen.

Melyik rész a kedvenced?

S. B.: Nincs kimondottan kedvencem, mindegyik jó. Nálam már teljesen összekeveredtek az évadok. Az egyik legemlékezetesebb rész természetesen az volt, amelyik miatt pénzbüntetésre ítéte vagy elsötétítette az ORTT az adót, bár már nem emlékszem, hogy a TV3-at vagy a Viasatot. Ebben Bart a vándorcigányokhoz került, és volt egy-két meredek beszólása, sztereotíp gipsy módra. Az ORTT szerint a műsor rossz színben tüntette fel a romákat, és a hatóság büntetett. Még jó, hogy Quimby polgármester argós beszélőneve nincs lefordítva "buziszendvicsre".

South Park vagy Simpson család?

S. B.: A South Parkot is bírom, bár az sokkal alpáribb, egynyomtávú a humora. A Simpsonsban viszont egyszerre van jelen a taplóság és intelligens humor, rengeteg a szöveges vicc, a képi utalás.

Szerinted is egyre zuhan az epizódok színvonala?

S. B.: Jó kérdés. A Simpson most tart odakint a huszadik évadnál. Azt hihetnénk már mindent ellőttek a készítők, de mindig követi az aktualitást, amitől friss és szinte posztmodern a sorozat. Itthon a szinkron minősége mindenképpen romlott. Az elmúlt tíz évben legalább tíz különböző stúdióban dolgoztunk. Sajnos a kereskedelmi érdekek ide-oda cibálták a produkciót, a fordítások egyenetlenek lettek, a mellékszereplők hangjai következetlenül cserélődtek, mert a szinkronstúdiók holdudvarai más-más halmazból merítenek. Futószalagos szinkrongyártás uralkodik ma, az igényesebb stúdiók mellett párhuzamosan tömegtermeléses szinkrondiszkontok működnek, amit valahol megértek, minél olcsóbban és minél gyorsabban akarja mindenki letudni a melót, és ez a minőség rovására megy.

Te is elégedetlen vagy a fordítással?

S. B.: Kezdetben jobb volt a fordítás, Farkas János, Nagy Éva és Hídvégi György Imre profi fordítók voltak a Pannóniában, akik nagyon beleásták magukat, hogy minden poén helyén legyen, megpróbálták a lefordíthatatlan szójátékokat, áthallásokat, amerikanizmusokat is visszaadni magyarul. Ma viszont felhígult a dramaturg- és szinkronfordító-szakma, gyakran felkészületlen emberek dolgoznak fillérekért, akiktől tényleg nem várható el, hogy pengék és naprakészek legyenek a szereplők nevét, utalásait illetően. A saját részeimet is sokszor át kell írnom, mert a fordítónak nem esett le, hogy épp melyik ismert emberen poénkodnak.

Ki a kedvenc szereplőd?

S. B.: A skót kertész a suliban. A tavaly elhunyt Sipos András volt régebben a hangja, ő nagyon jól hozta a skót akcentust, most már erre sem figyel senki. Krusty, a három mellbimbós bohóc is zseniális lenne, csak itt meg elsikkad, hogy egy kétarcú karakter: a tévében harsány és vicces, amúgy meg egy megfáradt genya, egy tüdőrákos szórakoztatóipari munkás. A legeszementebb talán a hatökör Wiggum rendőrfőnök és a Frinci & Franci (Itchy & Scratchy) macska-egér páros, de Moe és a kocsmatöltelékek is nagyon jók. Igazából minden szereplőt kedvelek.

Ha te írhatnád az egyik epizódot, miről szólna?

S. B.: Elő lehetne rángatni Homér füves múltját, vagy latens homoszexualitását, ha már a filmben egy disznóba volt szerelmes. De slágertémákat is raknék bele: Afganisztánt, Irakot, meg az elnökválasztást. Egy Simpsonék Magyarországon rész is vicces lenne. Vagy hogy a vízummentesség miatt megrohanják Amerikát a magyar bevándorlók.

A cikkhez itt lehet hozzászólni.