Kamaszkor, amikor a srácok már arra is vágynak, hogy bélszínt egyenek

Eltelt egy hét, mégsem maradunk Pierre-történet nélkül. Ennek egyetlen oka van: Pierre mondja, meséli, előadja.

Ez a virtuális forgolódás elvisz minket a bélyegnepperek világába. Hiszen egykor hol máshol, mint a fővárosi Keringő presszóban ültek volna össze ezek a derék, bélyegeket gyűjtögető emberek. S ha már összegyűltek, adtak, vettek, kereskedtek, s közben fejben és lélekben utazgattak is. 

Egy ilyen bélyegbarátság történetét meséli el Pierre, merthogy ő ebből tanulta meg, hogy ha valaki étterembe megy, illik kiöltöznie. De legalábbis fel. 

De hogy jön ehhez a bélyeg? Nos, ez a podcast éppen erről szól. És persze az étterembe járás öröméről, meg arról, hogy a boldog emberek, különösen akkor, ha van pénzük, igencsak szeretnek jót enni. 

Ha valaki ebben a történetben a tanulságot keresné, nem kell aggódnia, az is kihallható. Hiszen szerepel Edina, a nő, a Postakocsi, az étterem és Pierre, aki belecsöppen a férfivilág mélységesen mély valóságába. Éppen abba, ahová egy kamasz a lelke mélyén mindig is vágyik, s ahol a lényeg a bélszín, valamint a talp alá való cigányzene.

Aki pedig lemaradt volna az előző heti podcastról, amelyben Pierre arról beszél, hogy miért Marshall a máj, az ide kattintva meghallgathatja.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.