Ez a nap ideális nap a hajózásra, csak ne siessen sehova
Úristen, fél óra múlva indul a hajóm!
– ez volt az első mondat, ami ma reggel elhagyta a számat, mert már tegnap este eldöntöttem, hogy a belvárosból az Árpád hídig a BKK hajójával fogok utazni, ami elvben tök jó ötlet volt, és meglepetésemre gyakorlatban is, annak ellenére, hogy:
- 15 percet késett a hajó, ami kicsit aggasztó, mert az ember nem tudja eldönteni, hogy most elment, vagy jön, vagy egyáltalán nem jön semmi, vagy elsüllyedt félúton, itt ráadásul nem lehet elsütni azt a nagyon vicces szokást, hogy a buszmegállóból az ember kisétál az útra, elnéz a busz várt irányába, karba teszi a kezét, csóválja a fejét, majd visszalép a megállóba, főleg azért nem, mert azt jelentené, hogy besétálok a Dunába, meg azért sem, mert nincsen semmi közönség, akinek lehetne prezentálni az előadást, ugyanis a másik várakozótársam 5 perc ténfergés után megunta, és elindult a Margit híd felé, ami azért elég nudli türelem a fővárosban.
- 5 perc pöfékelés és haladás után egyszer csak kikötöttünk egy másik hajóhoz, amit nem értek, de az egyik hajós elmondja, hogy hát igen, muszáj volt szerezni egy generátort és tölteni az akksikat, mert kicsit gyengélkednek. Úgyhogy ott üldögélek egy kikötött hajón két híd között, miközben emberek egy generátort cipelnek át két hajón. Azt nem is mondtam, hogy ebben a pillanatban egyedül vagyok.
És tudják mit? Még így is megérte! A Dunán hajózni nevetségesen jó érzés, még egy leharcolt vízibuszban is.